Mesélj kicsit a kezdetekről!
Én Pakson születtem, itt nőttem fel, és kezdtem el a labdarúgó-pályafutásomat. Később bárhol jártam, mindig fontosnak tartottam kiemelni, hogy én paksi vagyok, ezt a helyet érzem az otthonomnak, ide szeretnék hazatérni, és itt is érzem magam a legjobban. Ugyan szegény családban nőttem fel, de a szüleim ennek ellenére mindent megpróbáltak megadni nekem és a testvéremnek, akivel annak ellenére remek kapcsolatom volt, és van a mai napig, hogy az én sportolói pályafutásom miatt ő időnként háttérbe szorult. Családom mindenben támogatott, sokszor eljöttek a meccseimre, akár Debrecenbe, akár Dunaújvárosba, ez pedig jóleső érzéssel töltött el.
Iskoláimat szintén Pakson jártam, egykori társaimmal pedig – mind iskolatársakkal, mind játékostársakkal – nagyon jó a viszonyom, hiszen mai napig sokukkal tartom a kapcsolatot. De ez elmondható a többi állomáshelyemről is, így Dunaújvárosban és Debrecenben egyaránt rengeteg barátra, ismerősre tettem szert. Debrecenbe rendszeresen visszajárok havonta egy alkalommal, van ott egy lakásunk.
Hogyan emlékszel vissza pályafutásod egyes állomásaira, volt-e kiemelkedő élmény vagy időszak karriered során?
Ezen a ponton szeretném kiemelni feleségem, Csilla támogatását, illetve van egy gyönyörű kisfiam, nélkülük egészen biztos, hogy nem tudtam volna ilyen teljes karriert befutni. Sokat jelentett nekem, hogy mindig mellettem voltak, és vannak a mai napig. A kérdésre pedig azért nehéz válaszolnom, mert mindenhol szép sikereket értem el csapataimmal. A Dunaújvárossal szerzett bajnoki cím ugyanúgy emlékezetes, mint a Debrecennel megszerzett elsőség, különösen az első, melyet tízezrek ünnepeltek a főtéren. De nem hagyhatom ki a felsorolásból a Pakssal megszerzett bajnoki ezüstöt, és a nemzetközi kupaszereplést sem.
A debreceni vezetésnek is köszönettel tartozom, hiszen tekintettel voltak arra, hogy édesapám betegsége miatt haza szerettem volna térni Paksra, így elengedtek úgy, hogy még volt hátra fél év a szerződésemből.
Kisfiad mennyi idős, sportol-e valamit?
Ő kilenc esztendős, most kezdte a negyedik osztályt, épp ma volt az évnyitójuk. A Paksi FC-ben focizik, nagyon szeret NB1-es meccsekre járni, sokszor még idegenbe is eljön velünk. A sport mellett a tanulást sem hanyagolja el, legutóbb is kitűnő lett. S ami külön érdekes, hogy korábban kijelentette, ő Debrecenben szeretne továbbtanulni. Persze, ez még a jövő zenéje, de az már most elmondható, hogy nagyon szereti azt a várost.
Neked hogy ment a befejezés?
Nem volt egyszerű, de szerintem hazudik, aki azt mondja, hogy könnyen fel tudott hagyni az élsporttal. Az első év igen nehéz volt, kiszakadni a megszokott ritmusból és környezetből. Ebben a tekintetben egyébként szerencsésnek érzem magam, hiszen a paksi vezetéstől megkaptam a bizalmat és a lehetőséget, így technikai vezetőként tevékenykedhettem a klubnál, s a mai napig ezzel foglalkozom. Nagyon szeretem ezt csinálni. A Paks ugyan egy kis klub, viszonylag kevesen dolgozunk itt, de úgy vélem, ebben rejlik az erőnk, hiszen összetartóak vagyunk, segítjük egymást.
Hogy néz ki egy napod? Amennyiben van szabadidőd, mivel töltöd?
Reggelente kimegyek a pályára, elvégzem az aktuális teendőimet. Délutánonként pedig szeretem figyelemmel követni az utánpótlás-csapataink edzéseit, hogyan fejlődnek és készülnek a gyerekek. Ha pedig a helyzet úgy kívánja, természetesen besegítek, és tartok edzést a fiataloknak. Múlthéten például tábort szerveztünk.
Szabadidőmben nagyon szeretek lábteniszezni, erre rendszerint csütörtök esténként kerül sor egy baráti társasággal, akikkel annak idején együtt futballoztam. Illetve vasárnaponként szoktam focizni megyei másodosztályban, Madocsán. Emellett természetesen szeretem a legtöbb időmet kisfiammal és családommal tölteni.
Edzősködésen esetleg gondolkodtál már?
Ez a pálya engem sokkal inkább vonz jelen pillanatban, így nem gondolkozok ilyesmiben. Persze, ahogy az előbb is mondtam, ha úgy adódik, nagyon szívesen segítek bármiben, bármelyik edzőnek.
Mivel jelenleg is a futballban mozogsz, gondolom, figyelemmel kíséred a különböző klubok szereplését. Hogy látod egykori csapatod, a Debrecen helyzetét?
Véleményem szerint a Loki nagyon jó útra lépett a közelmúltban, ugyanis a korábbi aranygeneráció és a sikerek alapja egyaránt a helyi kötődésű mag volt. Most Herczeg Bandi bácsival újra lokálpatrióta gondolkodású, jó szellemiségű edző vette kezébe az irányítást, akire hallgat a környezete, és a szurkolók is sokkal jobban elfogadják. A saját nevelésű játékosok is megkapják a bizalmat, és bár egyelőre még szokják az NB1-es közeget, de ha rutint szereznek, megerősödnek, nagyon szép jövő állhat előttük. Ha pedig kiegészülnek olyan minőségi légiósokkal, mint amilyen annak idején Brnovic, Bogdanovic, vagy Sumudica volt, szerintem újra sikeres lehet a debreceni futball.
Éger Lászlónak minden jót kívánunk!
T.S.
