fotó:unideb.hu
Milyen múltra tekint vissza a sport a Debreceni Egyetem életében?
Maga az egyetemi sport meglehetősen hosszú és gazdag történelmet tudhat magáénak, hiszen az 1910-es évekig nyúlik vissza. Az 1919-ben megalapított DEAC idén 98 éves, de az egyetemi sportélet kezdete még ennél is korábbról datálódik, hiszen a DASE régebben alakult meg. Ezek a számok is mutatják, hogy a Debreceni Egyetem valódi nagyságrendet képvisel a sport területén. Népszerűsége és súlya ugyan időszakról-időszakra változott, de például az első világháború után, a hadsereg visszaszorulásával, a fiatalok edzettségének növelése és az esetleges védelmi feladatokra történő felkészítés sportklubokban zajlott. Az sem véletlen, hogy az EAC-végződésű, egyetemi kötődésű egyesületek mindegyike fekete-fehér színben szerepelt azokban az időkben. A DEAC mai napig őrzi ezt a hagyományt. A ’80-as években az integrált működésnek alárendelt változások következményeként – a DASE és a DEAC fúziója révén – a DUSE volt az egyetemi sportklub. A rendszerváltást követő időszakban meglehetősen szerény keretek álltak az egyetemi sportklubok rendelkezésére, nem igazán voltak források, melyek a működés optimális feltételeit biztosították volna. Ez az utóbbi 10 évben jelentősen megváltozott, fokozatosan került egyre magasabb szintre a Debreceni Egyetem sportélete. Törekvések és eredmények egyaránt igazolják, hogy intézményünknek fontos a sport.
Mi a legfontosabb a Debreceni Egyetem sportéletében?
A sport fontossága nem kizárólag a versenysportban, és a sikerekben, eredményekben rejlik. Egyetemünk fő célja a tömegek megmozgatása és a szabadidősport terjesztése. Fontos feladataink vannak a sporttudományi oktatás és kutatás területein is. Emellett a versenysportra szintén meg kell teremtenünk a lehetőségeket, hiszen sok hallgató komoly sportolói pályafutással a háta mögött érkezik az egyetemre, célszerű, hogy az ő esetükben megteremtsünk egyfajta folytonosságot, hogy adott esetben, felsőoktatási tanulmányaik során se kelljen felhagyniuk a versenyzéssel.
Milyen arányban oszlik meg a versenysport és a szabadidősport támogatása?
Mint említettem, nagy figyelmet szentelünk a sporttudományi oktatásnak és kutatásnak, emellett az infrastruktúra fenntartása is feladatunk, így a verseny- és szabadidősport finanszírozásával együtt öt területet kell anyagilag támogatnunk. Az egyetemi költségvetést legnagyobb részben az oktatás-kutatás és az infrastruktúra költségei terhelik. A szabadidősport ugyan kevesebb anyagi forrást igényel, ám annál több szervezést. A versenysport szintén egyre költségesebb, köszönhetően annak, hogy tavaly több csapatunk feljutott a nemzeti bajnokság első osztályába, vagy közvetlenül az élvonal mögé. Ennek finanszírozásához azonban egyéb, kiegészítő támogatásokat is igénybe tudunk venni, különösen az utánpótlásképzés területén, mindez a TAO-rendszerben testesül meg. Ha mindent egybevetünk, körülbelül 5-600 millió forintot fordít sportra az egyetem, ennek nagyjából a fele TAO-forrás, míg a másik fele az egyetemi költségvetésből és bevételekből származik.
Milyen fejlesztésekre lehet számítani akár rövid-, akár középtávon?
Ezen a ponton érdemes megemlítenünk az elmúlt három év fejlesztéseit. 2015 végén avattuk a Sporttudományi Oktatóközpontot, mely közel 2 milliárd forintos beruházás volt, és létrehozása rengeteg erőfeszítésünkbe került. A Hallgatói Önkormányzat támogatásával a DEAC-pálya körül műanyag futópályát tudtunk kialakítani, új teniszpályák épültek. A Böszörményi úton is felújítottuk a műfüves pályát, emellett számos helyen voltak kisebb fejlesztések, átalakítások. Ami előttünk áll, az egy homok-focipálya kialakítása a Dóczy utcán, mely vélhetően még idén megvalósul, a Magyar Labdarúgó Szövetséggel koprodukcióban. A Magyar Kézilabda Szövetség támogatásával pedig Pallagon, a kollégium telkén épül kézilabda-csarnok, mely óriási lépés lesz az egyetemi kézilabdasportnak. Illetve tervben van a Böszörményi úton egy tenisz-központ. Ez négy fedett és nyolc szabadtéri pálya felépítését, és hozzájuk kapcsolódó oktatási központ kialakítását foglalja magában. Szeptember végén avatjuk a Nagyerdei Stadionban nyíló Unifit fitness-központot, mely a szomszédos Sportdiagnosztikai Központtal komplex és egyedülálló szolgáltatást fog nyújtani. Ennek megnyitása egy előrelátó koncepció hozadéka, hiszen a stadion tervezésekor a városvezetéssel karöltve dolgoztuk ki mindezt, s most a kivitelezés is megvalósul.
Az elmúlt évadban több kiemelkedő eredményt értek el a Debreceni Egyetem kötelékébe tartozó csapatok. Hogyan élte meg ezeket a sikereket? Mik lehetnek az elvárások idén?
Mint korábban hangsúlyoztam, a sportra felépített működési modellünk elsősorban nem eredmény-, hanem tevékenység-centrikus. Ezért azt szeretnénk elérni, hogy minél többen legyenek érintettek, akár oktatóként, kutatóként, szabadidős-, vagy versenysportolóként, esetleg szimplán érdeklődőként. Alacsonyabb szintekről indulva a tavalyi évadban több csapatunk is magasabb szintre tudott eljutni. A kosárlabdát leszámítva valamennyi szakágban meglepetés-erejű sikereket könyvelhettünk el. A futsal kapcsán a Zsuponyó Levente-Elek Gergő páros, kézilabdában Bíró Imre és Szabó Csaba, a focistáknál pedig Pöszmet Tibor és Sáfár László koncepciózus, kitartó munkája vitte sikerre a csapatokat. A kosárlabda-szakosztályvezető Becsky Istvánt, valamint a Berényi-Ráthonyi edzőpárost pedig úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatni.
Megpróbálnunk megfelelni a kihívásoknak, ugyanakkor fontos, hogy a felsőbb osztály erőviszonyaihoz igazítsuk elvárásainkat, így tehát nem lehet cél az, hogy csapataink erősebb mezőnyben is bajnokságot nyerjenek. Azt is kíváncsian várom, hogy mekkora közönséget vonzanak majd magukhoz az említett együttesek eseményei, mérkőzései. Múlt héten magam is kimentem a kosarasok felkészülési tornájának egy találkozójára, és meglepve tapasztaltam, hogy edzőmeccs ide, vagy oda, közel teltház fogadta a csapatokat.
Vitorlás szakosztály is működik az egyetemen belül. Ez honnan jött?
A DEAC egy rendkívül befogadó egyesület, amely az egyetemi polgárok igényeinek maximális kielégítésére törekszik, de ezen felül elmondható, hogy 17 szakosztályunk között vannak további olyanok, melyek nem ismertek a széles tömegek és a közvélemény számára. Ezek úgymond hobbi-szakosztályok, melyek önfenntartók, befizetik a tagsági és nevezési díjakat és minden költségüket állják. S teszik ezt annak érdekében, hogy egyesületi keretek között működhessenek. A vitorlás-szakosztály létrehozásához is egy csapat megkeresése vezetett, melynek egyesületi színekre volt szüksége ahhoz, hogy a Kék szalag versenyen elindulhassanak.
Meséljen kicsit sporthoz fűződő kapcsolatáról. Sportolt-e, jelenleg sportol-e valamit?
Fiatalkoromban egy darabig atletizáltam, majd leginkább a foci érdekelt. Bár versenyszerűen nem játszottam. Egyetemista koromban egy sérülés elvitte a szalagokat és a porcokat a térdemből, így ez annyiban is maradt. Azóta ugyan rendre próbálkozom, de mindig rá kell ébrednem arra, hogy ez nekem már nem megy. Ami a sporthoz fűződő viszonyt illeti, a “sportfertőzés” oka valószínűsíthetően az lehet, hogy egy véletlen folytán a Sportkórházban születtem Budapesten. Komolyra fordítva: a szenvedélyem fenntartásában nagy szerepe volt annak, hogy szurkolóként, lelátói emberként is rendre pozitív élményekkel gazdagodhattam a sport által. Ez még az eredménytelenség idején is így volt, hiszen annak idején csodaként éltük meg, ha a DVSC feljutott az élvonalba, és a rákövetkező évben nem esett ki onnan. Bajnoki hatodik helyezés után is boldogan énekeltük, hogy „bajnok lesz a DVSC”, mígnem eljött a nap, amikor valóban aranyérmet ünnepelhetett a város.
Melyik volt a legnagyobb élménye, amelyet személyesen élt át?
Rengeteg ilyen volt, a legtöbb a DVSC-hez kötődik, az első Magyar Kupa-sikerek, bajnoki címek, a BL-szereplés, mind-mind emlékezetes. De a válogatott tavalyi Eb-szereplését sem hagyhatom ki a sorból. Amellett, hogy természetesen fontos a DEAC fejlesztése, és szívügyemnek tekintem az egyetemi sportot, ezek az élmények élre kívánkoznak.
Szabadidő?
Egyik munkából a másikba esem, egy feladat befejeztével rendre jön a következő, amit sokszor magam állítok magamnak. Jönnek az ötletek, néha megvalósíthatatlannak tűnők is, de ha hiszek benne, akkor nekilátok, vagyis inkább nekilátunk sok-sok munkatárssal, olyan innovatív emberekkel, akik szeretnek alkotni, létrehozni, működtetni. Ez egyes esetekben évekig is eltart. Kikapcsolódni általában különböző sporteseményeken szoktam, leginkább a labdajátékokat kedvelem, de szívesen nézek úszást, vagy atlétikát is.
Ha hármat kívánhatna egyetemmel, sporttal, várossal kapcsolatban, mik lennének azok?
Családom egészséges, boldog és harmonikus élete az egyik. A számomra szintén kiemelten fontos Debreceni Egyetem számára azt kívánom, hogy a hosszú távú fejlődése biztosítva legyen, a szükségszerű vitákat a fejlődésre törekvés vezérelje.