A DMTE, DSI milyen emlékeket idéz fel?
Ott atletizáltam, illetve a DMTE elődjénél az Építőknél, majd lettem edző, később vezetőedző. De előtte a Debreceni Honvédnél sportoltam, ott ismerkedtem meg az atlétikával.
Atlétika előtt voltak másfelé próbálkozások?
Eredetileg úsztam, de az edzések monotonitását nem szerettem. Testnevelő tanárom, Tamás tanár úr benevezett egy városi atlétikai úttörőbajnokságra 60 méteres távon, amit megnyertem. Eljutottam az országos bajnokságig, de nem rendezték meg. Ekkor kerestek meg a D Honvédtól, Horváth Ferenc lett az edzőm, aki megszerettette velem ezt a sportot örök életre. Mindent kipróbáltunk, az ugrószámoktól kezdve, a dobószámokon keresztül a futószámokig. Innen kerültem az Építőkhöz, későbbi DMTE-hez, ahol Korompai Miklós irányította az edzéseket.
Már fiatalon az edzői pályára lépett…
A sport, ezen belül az atlétika szeretete miatt felvételiztem a TF-re, elértem a felvételihez szükséges pontszámot, de úgynevezett „K” származású voltam, így nem kezdhettem el a tanulmányokat, mivel szüleim kisiparosként osztályidegennek számítottak. A DMTE-nél elért sikereim miatt hívtak a DASE-hez, az Agrárra is felvettek. Egyetemi éveim alatt végeztem el a középfokú edzőit, mikor Bíró Matyi bácsi lebetegedett, felkértek a helyettesítésére. Kiderült, van affinitásom az edzősködéshez, két hónap után Matyi bácsi visszatért, akkor megkeresett a sportiskola és ott lettem edző. Később az atlétikai szakedzőit is elvégeztem.
Ki irányította akkor a sportiskolát?
Kovács tanár úr és a felesége. Ők a gimnáziumokból merítették az utánpótlást. Már akkor nagy nevek versenyeztek ott, mint Lipcsey Irén és Lázár Magdi.
Továbbra is a gimnáziumokból keresték a tehetségeket?
Én már lementem az általános iskolákig és nagyon sok potenciális tehetségre leltem. Gyarapodott a sportolók száma, így az edzői létszámot is bővíteni kellett. Elértük azt, hogy közel azonos szinten volt a sportiskola, mint a KSI. Abban az időben a labdás sportágaknak nem volt olyan nagy az elszívó ereje, mint manapság. Később már a DMTE edzője is lettem, majd vezetőedző. Nagyon sok igazolt versenyzője volt a szakosztálynak.
A KSI sok atlétája volt válogatott. A közel azonos szint azt jelenti, hogy Debrecenből is voltak?
Több tanítványom került a korosztályos válogatottba, majd a felnőttbe. Vidéki klubként egyedülállóan, öten kerültek be a felnőtt válogatottba. Babály, Nagy Miklós, Bodó, Nagy Tibi és Kövesdi István. Pista érdekes történet, mert már befejezte a versenyzést, mikor együtt jártunk a TF-re, összebarátkoztunk és sikerült rábeszélnem a visszatérésre, így lettem az edzője. 30 évesen Magyar bajnok lett 400 gáton.
Említette, bővült az edzői létszám. Kik voltak akkor a szakosztálynál?
Kozma Misi, Giczei Csaba, Papp László, Géczi Feri, Aradi Jancsi, Faragó Klári, kicsit később Szántó Tamás. A legjobb években már 10 főállású és 7 mellékállású edző dolgozott, lettek a különböző atlétikai ágaknak speciális edzői is. Akkor került hozzánk Vona Attila, Gombos Anti, Kovács Csaba, Nagy Miklós.
A sok gyerekhez képest nem volt kevés a kezdeti edzőlétszám?
Abban az időben nem csak a DSI és a DMTE rendelkezett atlétikai szakosztállyal Debrecenben. Volt még a DVSC, DASE, GÖCS, DEAC. Nem volt ennyi klubhoz elegendő edző.
A sok egyesületnek köszönhetően voltak a városi bajnokságok?
Igen, már városi szinten is komoly versenyek kerültek megrendezésre, amit a megyei szövetségből Aradi Jancsi bácsi és Kapros Laci bácsi szervezett. Megyei, városi csúcsok voltak bejegyezve, ezt a listát nyílván is tartottuk.
Igaz, hogy nem volt ideális az edzőlétszám, de sok kiváló atléta volt…
Már említettem az öt válogatottat, de Lipcsey Irén, Sári Elek, Mester Öcsi, Kovács Gyula nevét is mondhatom. Fiatalabbaknál sok korosztályos válogatott sportolónk volt, országos szinten is jelentős eredményeket értünk el.
Ha azt mondom, gumipántos fapapucs, 60×60-as kék szekrény, termálvizes medence…..
Ez az öltöző. Mindkét öltözőfolyosó végén volt medence, állandó termálvíz utánpótlással. Akkor nem voltak külön masszőrök, a forró termálvízben lazítottuk ki a fáradt izmokat. Míg áztattuk magunkat, folyt a társadalmi élet.
Gát, Kiskör, nagykör?
A közép és hosszútávfutók erdei távjai. Ha jól emlékszem, a kicsi az 8 km, a nagy pedig 16 km volt. A rövidebbiket időnként a rövidtávfutók is teljesítették. A Nagyerdő ideális futóterep volt az alapozási időszakban, a vízmű letakarított útjain résztávos edzéseket lehetett tartani. A városi, megyei mezeifutó versenyeket valamint a Rajkai emlékversenyeket is itt rendeztük.
Abban az időben, ténylegesen lehetett atlétikai családról beszélni?
Igen. Az edzőpályán is jó volt a hangulat, de szerveztünk szalonnasütéseket, egyéb összejöveteleket, szórakoztató programokat. Nem számított, ki milyen sportoló volt, senki nem tartotta magát többre a másiknál és ettől is voltunk igazi család. Évente volt szakosztályi értékelés, azok közt, akik kiemelkedően teljesítettek, apró jutalmakat osztottunk ki.
Jóleső érzés, ha a régi tanítványaim felismernek, mikor Debrecenben vagyok. Ez számomra azt jelenti, szerettek minket edzőket. Edzői pályám egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy mai napig jó kapcsolatom van a tanítványaimmal.
Az interjú címe, akik salakon kezdték. De történt egy nagy változás, ami Laci bácsinak köszönhető.
Első vidéki szakosztályként, Debrecenben épült műanyag borítású futópálya, ami az én ötletem volt. Szorgalmaztam, rendezzenek Debrecenben IBV-t, de ennek az volt a feltétele, hogy rekortán borítással kell rendelkezni. Az elképzelésemhez nagyszerű partnerre leltem Kozma Misi személyében, felkerestük a tanácselnököt, az országos szövetség meg felkérte a várost a verseny megrendezésére. Szabó elvtárs volt akkor a tanácselnök, maximálisan támogatott minket, biztosították az anyagi hátteret. Az építőipari vállalat meg a kiszolgáló létesítményeket építette fel.
Győrbe került, mi volt a váltás oka?
A pálya építését az akkori vezetőim nem nagyon támogatták, mert az ő megkerülésükkel fogtunk hozzá a megvalósításhoz, rossz lett közöttünk a viszony, kijelentették, itt már semmi jövőm nincs, amíg ők lesznek a vezetők, fizetésemelésre ne is számítsak. Ez három gyermeknél komoly érvágás. Az atlétikai szövetség felterjesztett egy sportérdeméremre, amihez a vezetőim nem járultak hozzá. . Néhány edzőkollégával is voltak szakmai vitáink, úgy éreztem, Debrecenben már nincs rám szükség. A győriekkel egy edzőtábor alatt találkoztam és elcsábítottak magukhoz, nagyon jó ajánlatot tettek, amit elfogadtam.
Győrben is meg volt minden feltétel a jó szakmai munkához?
Igen, már rendelkeztek műanyag borítású pályával, az ETO égisze alatt működött a szakosztály, minden feltétel adva volt. Időközben történt egy összeütközés Horváth Ede, az ETO elnöke és Buda Gyula, az akkori OTSH elnöke között, aminek az lett a következménye, hogy az ETO megszüntetett minden olimpiai szakosztályt. Mehettem volna Pestre edzőnek, de a gyermekeimet nem akartam költöztetni, így maradtam és a Győri Dózsában dolgoztam tovább.
Említette, az atlétikát örökre megszerette. Sosem szakadt el a sportágtól?
A rendszerváltozás után edzőként nem lehetett megélni és civil munkát választottam, egy autókereskedéssel kezdtem el foglalkozni az edzősködés mellett, de nem tudtam a kettőt összeegyeztetni, így szakítottam az atlétikával. Az autókereskedés jól indult, később sajnos tönkrement. Ma már sportbíróként tevékenykedek, ha hívnak, most például a nemrég véget ért EYOF-on is ott voltam.
A régi edzőtársakkal, tanítványokkal szoktak találkozni?
Nemrégiben volt egy találkozó sportolókkal, amire sajnos nem tudtam elmenni, De időnként ott vagyok a Rajkai emlékversenyen és találkozok a régiekkel. Utoljára az EYOF-on találkoztunk, eljöttek hozzám egy szalonnasütésre, beszélgettünk, felelevenítettük a régi emlékeket.
Hogy látja az atlétika jelenlegi helyzetét?
Szívemhez a debreceni atlétika áll közel, úgy látom, szűkültek a lehetőségek, kevesebb edző van, mintha az összhang sem lenne meg igazán közöttük. A gyerekek más sportágak, tevékenységek felé orientálódnak, nagy az elszívó hatás. Ezektől függetlenül elég sok tehetséget látok, például két debreceni gátfutó, Kerekes Gréta és Kozák Luca is ott volt a londoni VB-n. Győrben kevesen edzősködnek, az egyéni ambíciók érdekében feláldozzák a nagyobb szakosztályi lehetőségeket. Én úgy látom, a jelenlegi vezetőedző mellett nem nagyon tud kibontakozni más.
Három gyermeke továbbvitte a sportot?
Mind a három gyermekem sportolt, de nem erőltettem náluk az élsportot. Úsztak, a fiam öttusázott is, a lányaim rövid ideig atletizáltak is, de nem nagyon szerették meg. Nagyobbik lányom rendszeresen kerékpározik, a kisebbik meglepő módon, focizik.
Ma hogy él Vojta László?
Nyugdíjasként. Győrtől pár kilométerre lévő kis településen, Károlyházán élek erdei környezetben, nádfedeles parasztházban. Feleségemet sajnos 9 éve elveszítettem, de azóta alakult egy partnerkapcsolatom. Nyáron főleg Károlyházán vagyunk, télen meg inkább páromnál Győrben. Kertészkedek, és mikor elkezdődik az iskolai időszak kürtöskalácsot viszek az iskolákba és az üzletekbe. Szerencsére egészségileg rendben vagyok, bár volt egy kisebb műtétem. Nemrégiben voltam egy teljes átvizsgáláson, ahol megállapították, egészséges vagyok. A mozgást se hanyagolom el, Kerékpározni és úszni szoktam.
