Bakota Árpád a színpadon és vitorlázó repülőgépen is szárnyal

Debrecenben jól ismerik az emberek a szabadkai születésű színészt, Bakota Árpádot. A 62 éves művész 1982-ben diplomázott az Újvidéki Színiakadémián, majd az Újvidéki Színházban és a Szabadkai Népszínházban játszott, 1993-tól pedig a debreceni Csokonai Színház színésze.

0

bakota3-300x196 Bakota Árpád a színpadon és vitorlázó repülőgépen is szárnyal

Azt azonban bizonyára kevesen tudják róla, hogy vitorlázógépet vezet, ezáltal versenyeken is részt vesz. A Bakota Árpáddal szokatlan sportágválasztása apropóján beszélgetett a Debreceni Sportélet.

Mielőtt rátérnénk a repülésre, kérem árulja el, min dolgozik jelenleg?

Most egy kisebb szerepet játszom a Balfácánt vacsorára című elődadásban, ami egy szórakoztató darab. Hálistennek a közönség nagyon szereti. Pénteken és szombaton adjuk elő, ma este pedig (az interjúra csütörtökön került sor – a szerk.) a Kulisszák című beszélgetést hallhatja-nézheti meg a közönség, melyet Ráckevei Anna vezet. Ebben különböző háttér információkat árulunk el, hogy például miként dolgoztunk a rendezővel, és ehhez hasonló témákat boncolgatunk. Aki már látott ilyen műsort, az tudja, hogy miről van szó.

Gyerekként illetve kamaszként milyen sportágakat űzött?

Mindent, amit csak lehetett. Ez azt jelenti, hogy gyerekkorunkban a foci volt az első, két matek óra között volt egy 15-20 perces szünet, azonnal rohantunk le és futballoztunk. Mivel ez egy kézilabda pályán zajlott, így értelemszerűen kéziztünk is, de kosaraztam is. Nyilván nem volt még akkoriban internet, így a mozgás szinte minden formáját “kimaxoltuk”. Aztán atletizáltam, futottam hosszú- és rövidtávon is. Kipróbáltam az úszást is, csak ott összeraktak minket a vízilabdázókkal, akik állandóan lenyomtak a víz alá bennünket, úgyhogy kiszálltam. Emellett röplabdáztam egészen sokáig, de nem versenyszerűen. Tornában viszont vettem részt bajnokságokon, szerettem a gyűrűt, a korlátot, a nyújtót és a talajtornát is.

Manapság mennyire fér bele a rendszeres testmozgás az életébe?

A vitorlázáson kívül úszni szoktam hetente egyszer, bár ugye, a vírushelyzet miatt ez sokszor kimaradt az utóbbi két évben. Sokat biciklizek, különben sem lehet a városban parkolni normálisan, úgyhogy egy kicsit ez kényszermegoldás is. A piacra, boltba vagy a postára bringával megyek.

Mennyire fontos a megfelelő színpadi teljesítményhez, hogy fitt legyen a színész?

Abszolút. A színészet ugyebár nem csak egy szövegmondás egy fotelből. A színházban énekelni, mozogni kell vagy koreográfiát végrehajtani. Például legutóbb a Kaméliás hölgyben is komoly versenytáncot mutattunk be, valcerozni kellett kötött koreográfia szerint. Az első két nap után mindenkinek volt egy kis izomláza.

Milyen szinten és milyen gyakran repül? Mennyire mélyült el a sportágban?

Ez nyári műfaj, s nem éppen olcsó sportág. Tudni kell, hogy ezekben a repülőkben nincs motor, a természet erejét használjuk arra, hogy fennmaradjunk a levegőben. Ehhez pedig nagyon sok napsütés kell és azok a felhők, amelyek úgy néznek ki, mint a karfiolok. Az időjárás a mi motorunk, ez azt jelenti, hogy április elsejével indul a szezon, és mindegyik felszállás egy-egy versenyszám. Ezt Magyar Vitorlázó Kupának hívják, van egy szoftver, ami vitorlázórepülésre van kifejlesztve. Ez rögzíti az egyes repüléseket, s ezt feltöltjük a szövetség által meghatározott online felületre. Ez minden repülés után kiszámolja a pontokat, és a szezon végén, szeptember közepén összesítik a pontokat és kiosztják a díjakat a különböző kategóriákban.

bakota2-300x195 Bakota Árpád a színpadon és vitorlázó repülőgépen is szárnyal

Milyen eredményekkel büszkélkedhet?

Á, én nem vagyok profi repülős. A versenytársak között vannak Wizz Air-pilóták, kereskedelmi pilóták, akik életük 90 százalékát a levegőben töltik, vagyis sokkal veretesebbek ebben. Illetve a fiatalok is nagyon jól csinálják ezt. Sok mindenben kell jónak lenni: elsősorban jól kell tudni repülni, az ügyesebbek télen számítógépes szimulátorral szoktak gyakorolni, de nekik ez az egyetlen szenvedélyük, így több időt tudnak szakítani rá. Én ismerek olyan hivatásos pilótát, aki mondta, hogy a kereskedelmi gépek már annyira számítógép segítségével repülnek, hogy kis túlzással csak a start és a stop gombot kell megnyomnia. Vagyis csak vészhelyzetben kell a repülőt vezetniük. Ezért amikor leszállnak, autóba ülnek, leutaznak Szegedre, Szatymazra, beülnek a vitorlázógépbe és végre repülnek! Örülnek, hogy maguk vezethetik a repülőgépet. Ezek az emberek erre teszik fel a szabadidejük nagy részét, és sokkal jobban repülnek, mint én. Természetesen én is részt vettem nemzeti bajnokságokon, de ott kullogtam valahol a sereghajtók között. Ám tapasztalatnak mindenképpen jó volt.

Hogyan és mikor ismerkedett meg a sportággal? Honnan jött az indíttatás?

Gyerekkoromban pilóta szerettem volna lenni. Délvidéken, Szabadkán születtem, s a gimnázium alatt kezdtem el a képzést. Az első élményem az volt, hogy láttam egy vitorlázó repülőt Szabadka belvárosában, ami nagyon fura dolog volt. Ott tekert, ezt úgy kell elképzelni, mint amikor a gólyákat látjuk mozdulatlan szárnyakkal körözni a magasban, s közben emelkednek a kéményszerű meleg levegőáralmlat hatására. Tehát a kertből láttam, hogy eléggé alacsonyan körözött a vitorlázógép, és én teljesen el voltam bűvölve. Amióta ezzel foglalkozom, tudom, hogy 400 méteren az ember már nem igazán teker, nem keresgéli a felszálló meleg levegőt, hanem nézi, hol tud landolni. Hiszen az egész ország egy leszállópálya, ha elfogy a levegő, vagy elromlik az időjárás, akkor bárhol leszállhatunk, legyen az mező vagy szántóföld. Nálunk a közelben volt a teherpályaudvar elosztó ágazata, ahol rengeteg vas van, és az hamarabb felmelegszik, s hamarabb felszabadul a meleg levegő. Ez az említett gép ott próbált találni egy emelést, ha nem sikerült volna, akkor irány a közeli mező. Sokáig néztem ezt a gépet, és teljesen magával ragadott. Amikor elmúltam 16 éves, beiratkoztam az elméleti oktatásra, tavasszal letettem a vizsgát majd leérettségiztem, és aztán a színház beszippantott. Elköltöztem Újvidékre, ami Szabadkától 100 kilométerre van, bekerültem az egyetemre és már nagyon ritkán jártam haza. Hét közben órák voltak, hétvégén pedig vagy a színházban lógtunk, vagy próbáltuk megváltani a színházi világot az albérleti szobánkban. Nyáron a Tanyaszínházat  csináltuk, így a repülésoktatás abba is maradt. Később Debrecenbe kerültem, és itt mindig volt május elsejei ünnepség a reptéren, amikor kitolták a gépeket, olyankor megsimogattam a vitorlásokat. Az egyik évben kordonnal körülvették a gépeket, és nem tudtam a közelükbe férkőzni. A gyerekemmel voltam, és nem tudtam megmutatni neki közelről a masinákat. Ezen bepöccentem, és fölkerestem a klubot, hogy szeretnék valakivel repülni. Akkoriban Juhos István volt a debreceni klub titkára, aki nagyjából korombeli. Sokat beszélgettünk a repülésről, mondtam neki, hogy az elméleti vizsgám megvan, tehát tudom, mitől száll (repül) egy ilyen gép. Pista javasolta, hogy kezdjek el repülőt vezetni. Mondtam, én már öreg vagyok ehhez, negyven elmúltam, mire azt válaszolta, hogy ő is akkor kezdte újra a repülést. Azon a hétvégén már kint voltam és megvolt az első felszállás. Ez volt a szoktató repülés, amelynek során tesztelik az embert, szédül-e, behány-e a gépbe… Ez szerencsére nem történt meg, úgyhogy abban az évben már megvolt az első önálló felszállásom.

bakota1-258x300 Bakota Árpád a színpadon és vitorlázó repülőgépen is szárnyal

Ha kedvet kellene csinálni a vitorlázó repüléshez, mit említene meg elsőként? Mi a vonzó ebben?

Úgy vélem, az ember vagy úgy születik, hogy van benne egy erős vágy a repülésre, vagy nem. Van, aki ezt egészségügyileg nem bírja, tehát kell egy fizikális adottság is ahhoz, hogy valaki ezzel foglalkozzon. Ami számomra vonzó, hogy minden felszállás egy kihívás. És alaposan megemeli az adrenalin szintet. Tehát az adrenalinéhség veszi rá az embert, hogy újra és újra felszálljon, hiszen nem egy veszélytelen sportról beszélünk. Bár kevesebb a vészhelyzet, mint mondjuk az autósportokban. Embere válogatja, kit mennyire izgat a repülés, a gyerekeimet például jelenleg nem nagyon mozgatja meg, holott repültek már velem és elkísértek versenyekre. Eléggé szenvedélyesen tudok erről a témáról beszélni, ennek ellenére őket nem annyira érdekli ez.

Hány éves korig lehet ezt űzni?

Ötvenéves kor fölött már minden évben orvosi vizsgálaton kell részt venniük a pilótáknak, ha ennek nem tud valaki megfelelni, akkor be kell fejeznie. Olyan mint a színház. Amíg nem csinálunk nagyon durva hibákat, addig nem tudnak bennünket kilökni a gépből… Nyilván amikor elindul a demencia, akkor már nem szabad felszállni, de ismerek olyanakot, (olyan pilótákat) akik 75 vagy 80 évesen is repülnek még. Durván hangzik, de szinte a vitorlázóból viszik majd őket ki a temetőbe.

A többi sportág eseményeit mennyire szoktak követni a televízióban?

Tévét nem igazán szoktam nézni. A Forma-1-et szoktuk megtekinteni a fiammal, de szeretem a teniszt, a kosárlabdát, de nem említeném a szabadidőm eltöltésének szerves részeként. Követem a sport történéseit, de inkább újságokon és az interneten keresztül.

M.D.

Fotók: magánarchívum