Bereczky Bence: A családom élete a sport körül forog

A huszonnégy éves debreceni joghallgató korábban a DVSC labdarúgó akadémiáján nevelkedett, majd édesapja nyomdokaiba lépett, és ma már a Nemzeti Sportnak tudósít a Loki és a DEAC mérkőzéseiről.

0

176290710_4021499524634071_5119041280867569364_n-300x169 Bereczky Bence: A családom élete a sport körül forog

Debrecen egyik legfanatikusabb Roma szurkolója vagy, mikor kezdődött ez a szenvedély?

2000-ben Olaszországban nyaraltunk a családdal, és azon a nyáron döntőt játszott az olasz válogatott az Európa-bajnokságon. Amikor megnyerték az elődöntőt, vásároltunk nekem egy olasz válogatott mezt, Del Piero és Totti közül lehetett választani, mindenki kitalálhatja melyik mellett döntöttem. A következő évben ráadásul Tottiék megnyerték az olasz bajnokságot, akkor azt gondoltam, hú de jó csapat ez a Roma! Persze azóta sem sikerült újra bajnokságot nyerni, de nem vagyok divatszurkoló, kitartok a klub mellett, és az összes mérkőzésüket megnézem.

Ez volt az első sporttal kapcsolatos élményed?

Nem. Gyakorlatilag beleszülettem ebbe a világba. Édesanyám, Nyilas Tünde játszotta a legtöbb NB I-es mérkőzést a DVSC női kézilabdacsapatában, édesapám, Bereczky Attila pedig sportújságíró, jelenleg ugyancsak a kéziseknél sajtós. Már egyéves koromtól hordtak kézilabdameccsre szüleim, élénken él az emlékezetemben a Hódos dudája, melynek hangjára rendszeresen felsírtam. Egyébként a mai napig kijárok a lányok hazai találkozóira, de a barátaimmal elmentünk Mostba, EHF Kupa-meccsre is. Később édesapám vitt magával rendszeresen az Oláh Gábor utcai Stadionba, ő tudósított a Loki mérkőzéseiről, én pedig figyelemmel kísértem a munkáját. Nagyon mozgékony gyerek voltam, már három és fél éves koromban beírattak az Olasz Focisuliba.

Ilyen szülői háttérrel, hogyhogy nem kézilabdázni kezdtél?

A futballt fiatalabb korban el lehet kezdeni, én pedig úgy voltam vele, hogy ha már focizni kezdtem, nem szeretnék váltani. Később amúgy kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszerre űzzem a két sportágat, sok időt töltöttem kézilabdaedzéseken, gyakran beálltam kapura lövögetni, még azt is mondták, hogy szorult belém némi tehetség.

174008450_1102574110228651_5387316095756980598_n-300x202 Bereczky Bence: A családom élete a sport körül forog

A mai napig futballozol, hogyan alakult a pályafutásod?

Sajnos tavaly augusztusban elszakadt a keresztszalagom, azóta megműtöttek, most a rehabilitáció időszakát élem. Utánpótlás pályafutásomat a DVSC akadémiáján töltöttem, amikor onnan kiöregedtem, úgy döntöttem, inkább a tanulást választom. Azért határoztam így, mert bármikor jöhet az ember életében egy komolyabb sérülés, ami aztán keresztbe töri a karrierjét. Ekkor felhívott nagybátyám, hogy lenne-e kedvem a megyei első osztályban kieső helyen álló Monostorpályiban játszani. Szíves örömest igent mondtam, sikerült magammal csábítanom néhány barátomat is, és az együttes, amely a szezon felénél utolsó helyen állt, bent maradt a megyei első osztályban. Negyedik éve játszom itt, és mellette az ifi csapat edzői posztját is betöltöm. Remekül érzem itt magam, kitűnő a társaság, a meccs utáni főzések a hétvégéim fénypontjai.

Milyen céljaid vannak az edzősködéssel?

Megszereztem az MLSZ „C” licencet, amint a járványhelyzet lehetővé teszi, szeretnék továbbmenni a „B”-re. Amikor átvettem az ifi csapatot, tök utolsó helyen álltak, most a dobogóért küzdünk, jelenleg másodikak vagyunk a tabellán. Szeretnék minél magasabb szinten edzősködni, nyilván nem az a célom, hogy én legyek a Barcelona edzője, de hobbiként igyekszem a legtöbbet kihozni belőle.

Az aktív sport és az egyetemi tanulmányaid mellett harmadik pillérét képezi az életednek a sportújságírás. Hogyan kerültél a Nemzeti Sporthoz, miből áll egy helyszíni tudósító munkája?

Ahogy említettem, kiskorom óta jártam édesapámmal futballmeccsekre, először csak segítettem neki a leírásokban, kikérte a véleményemet az osztályzatokhoz, majd az idei szezontól oda jutottam, hogy egyedül tudósítok a Nemzeti Sport Online-ra. Ez egy időigényes munka, fel kell készülni minden mérkőzés előtt a csapatokból, illetve érdemes egy órával a kezdés előtt kint lenni a stadionban, ellenőrizni az internetkapcsolatot. Az első alkalommal még nem nagyon tudtam kezelni az NSO felületét, de azóta belejöttem, és mivel két debreceni csapat is van, így minden hétvégén dolgozom. Írni kell az eseményeket percről percre, a lefújásra pedig már egy összefoglalóval is kész kell lenni, végül az edzői nyilatkozatokat is megírjuk. A debreceni újságírói közösség rendkívül összetartó, érdekes, hogy eddig úgy tekintettek rám, mint az újságíró gyerekére, most pedig szinte kollégaként viszonyulnak hozzám. Most kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen hiába zártkapusak a mérkőzések, mi kint lehetünk a helyszínen, és a pálya mellől követhetjük az eseményeket.

 Milyen ambícióid vannak az írással?

Nagyon szeretek írni, a Monostorpályi focicsapat Facebook oldalát is én kezelem, oda is szoktam cikkeket készíteni. Úgy gondolom, hogy nem ebből fogok meggazdagodni, de a későbbi főállásom mellett mindenképpen szeretnék írással foglalkozni. Az ember szereti magába szippantani a sajtótribün légkörét, közel a kispadokhoz, szinte együtt élünk a játékkal. Tervben van egy könyv megírása, hiszen rengeteg érdekes életút és történet vár arra, hogy megörökítsék őket az utókornak, mind a megyei fociban – ahol hatalmas figurák játszanak –, mind magasabb szinten. A másik motiváló tényező, amit például édesapámnál látok, hogy olyan helyekre is eljuthat egy sportújságíró, ahová „civilként” talán soha. De nem csupán utazik az ember, hanem tevékenyen ki is veszi a részét ezekből a sporteseményekből.

Mi történik, ha átléped a Rubicont, és választanod kell a sport és jog között, hogyan döntesz majd?

Jövőre záróvizsgázom az egyetemen, nyilván kevesebb időm lesz a sporteseményekre. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy bár sok időt és energiát igényel a jogászi hivatás, lehet egymás mellett csinálni a kettőt. A jog élvez prioritást, de igyekszem úgy menedzselni az életemet, hogy a sportnak is meghatározó szerep jusson. Sokan úgy gondolják, hogy a jog magolós dolog, de én igyekszem észrevenni az összefüggéseket, és értve olvasni. A vizsgákon sem szoktam stesszelni, azokat versenyhelyzetnek fogom fel. A sportnak köszönhetően megtanultam kezelni ezeket a szituációkat, úgy érzem, talán emiatt könnyebben veszem az akadályokat.

A jogi kar hallgatói önkormányzatának is tagja vagy, ez milyen feladatokkal jár?

Sajnos a járványhelyzet miatt szinte egyáltalán nincsenek rendezvények, az online térben próbálunk programokat szervezni, illetve mi is ott tartjuk a megbeszéléseinket. A kari HÖK-ön belül én a marketing és stratégiai ügyvivői posztot töltöm be, valamint az ÁJK újságjának, a LEXtrémnek vagyok a főszerkesztője. Mióta ügyvivő lettem érdekes módon megszaporodtak a sporttal kapcsolatos nyeremények a különböző bálok tomboláin.

Hol látod magad öt év múlva?

Ez egy nagyon jó kérdés. Több vasat is a tűzben tartok. Az edzőség mellett természetesen a jog a legfontosabb, nagy álmom, hogy legyen egy saját ügyvédi irodám, de az még odébb van. Mindenképpen szeretném folytatni az újságírói tevékenységet is. Öt év múlva azzal lennék elégedett, ha a hétvégéimet továbbra is a sport töltené ki, szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a családom élete is e körül forog.

U.Á.