Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

A DEAC futsalcsapatának vezetőedzője nemrég ünnepelte 37. születésnapját, akár még aktív játékosként űzhetné a futsalt, de azt vallja, vagy játékos, vagy edző, a kettő együtt nem megy. Negyedik éve irányítja az egyetemi gárdát, szinte a nulláról indulva két év alatt feljuttatta a csapatot az élvonalba.

0

49551479_2214651488569484_4446931949126156288_n-300x199 Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

A szakáll már úgy hozzátartozik önhöz, mint a futsal. Egy dobogós helyezés elérésnél elgondolkozna azon, hogy levágatja?

Természetesen, ha ez lenne ára a dobogós helyezésnek, egy percig sem haboznék, azonnal levágnám. Annak, hogy szakállt növesztettem egyébként technikai okai vannak, mivel 2001 óta vagyok katona és a honvédségnél olyan, hogy borostás arc, nem létezik, vagy minden nap borotválkozni kell, vagy szakállt növesztünk, én az utóbbi mellett döntöttem.

Ha már dobogós hely. Elérhető ez a közeljövőben?

Ebben a sportágban ez jelenleg pénz kérdése, a mostani játékosokat kellene profivá tenni és kiegészíteni a keretet további profi futsalosokkal, csakis akkor lehetne a dobogóról beszélni.

Önt a futsallal köti össze mindenki. A nagypályás labdarúgással milyen „viszonyt” ápol?

Annak idején, még gyerekként én is nagypályán kezdtem, majd az idő előrehaladtával fokozatosan a futsal vette át a főszerepet. Igazából érintőlegesen maradt meg a nagypálya, a hagyományok megmaradtak, hiszen régi labdarúgó családból származok, már három hónapos koromban kivittek futballmérkőzésre. A fiamnál is jelenleg még első a nagypályás foci, vele szoktam látogatni a Loki meccseit, TV-ben is leginkább a DVSC találkozóit nézem meg, illetve a BL mérkőzéseket szoktam követni.

Mit takar a labdarúgó család?

Nagyapám, Elek Gyula a maga korában híres edző volt, dolgozott a Kinizsinél, DMVSC-nél, Debreceni Honvédnál, a Loki jelenlegi edzője, Herczeg András is megemlítette, játékos korában az egyik kedvenc edzője volt. Édesapám is játszott a Kinizsiben, később edzősködött, NB-III-as csapatot is irányított.

A labdarúgás alapjaival hol ismerkedett meg?

Egy nagy múltú klubban, ami sajnos már nem létezik, a Debreceni Kinizsiben kezdtem, ebben is közrejátszott a családi hagyomány. A többi gyerekkel együtt jártunk a Vágóhíd utcai pályára, majd idővel leigazolt a DVSC-DSI. Kapusként elég jó teljesítményt nyújtottam, együtt játszottam Balogh Janival, Kulcsár Tamással, akik később a Loki felnőtt csapatába is bekerültek. Az élet viszont mindent felül írt, Budapesten folytattam tanulmányaimat, majd első szolgálati helyemen, Győrben kezdtem el dolgozni. A futballtól viszont nem szakadtam el, a megyei bajnokságban több csapatban is játszottam.

Mi irányította a futsal felé?

A Barossba jártam középiskolába, ahol komoly hagyományai voltak a kispályás focinak, a városi bajnokságban is szerepelt a csapat, az akkori oktatónak, Bánkuti Jenőnek köszönhetően. A kispályán töltött kapusévek alatt rengeteg emberrel megismerkedtem, köztük Turzó Józseffel, a futsalválogatott jelenlegi szövetségi kapitányával és Zsuponyó Leventével, a DEAC mostani szakosztályvezetőjével. Józsi sérülése miatt befejezte az aktív játékot és Leventével karöltve megalapították a Hajdúnánási Huszárok nevű futsalcsapatot, mivel jól ment a védés, engem is hívtak, így oda igazoltam. Feljutottunk az első osztályba, érdekességként említeném meg, még Kozma Mihály, a volt szövetségi kapitány is irányította a csapat szakmai munkáját.

Mi volt az ok, hogy viszonylag korán befejezte az aktív játékot?

Igazából a testem tiltakozott a játék ellen, szalagszakadás miatt elég sokat ki kellett hagynom, a vállammal is voltak problémák. Talán még lehetett volna húzni pár évig a játékot, de kaptam egy remek lehetőséget az akkor már szakosztályvezető Zsuponyó Leventétől, felkért, irányítsam a DEAC futsalcsapatát. Én azt vallom, vagy játékos, vagy edző, a kettő együtt nálam nem megy, így az utóbbi mellett döntöttem, már negyedik éve vagyok az egyetemi gárda edzője.

50221054_2232409543460345_5524779916479954944_n-300x181 Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

Az idei bajnokságban már a legmagasabb osztályban indultak. Milyen volt a kezdet?

Amikor átvettem a csapatot, gyakorlatilag olyan játékosok voltak a keretben, akik először találkoztak a futsallal, így teljesen az alapoktól kellett kezdeni a munkát. Ez igazából nem volt nagy baj, hiszen kezdő edzőként, bár fél évet a Mezei-Vill női csapatánál dolgoztam, közösen fejlődtünk. Első lépésként az alapvető technikai, taktikai elemeket kellett elsajátítani, így vágtunk neki az NB-II-es bajnokságnak. Az első évben negyedik helyen végeztünk, ami kiváló eredménynek számított, illetve az U20-as csapattal megnyertük a korosztályos bajnokságot. Nyáron sikerült egyben tartani a keret nagy részét, így már nem a nulláról kellett indulni és a következő évben bravúrt hajtottunk végre azzal, hogy feljutnunk az élvonalba. Ez nagyon nagy teljesítmény volt játékostól, edzőtől és a klubtól is, mindennek tökéletesen összhangban kellett lennie. Adva volt a játékosok szorgalma, tanulási vágya, fejlődési sebessége, a klubtól pedig minden segítséget megkaptunk ami kellett, gondolok itt például a teremre, hiszen a kezdetekben még nem volt meg a DESOK csarnok. Kellett, hogy én is képezzem magam, elvégeztem különböző edzői tanfolyamokat, nagyon sokat tanultam Turzó Józseftől, Kozma Mihály egykori szövetségi kapitánytól, mindkettőjüktől rengeteg dolgot ellestem, amit edzői munkám során hasznosítani tudtam.

Szigorú edző?

Nálam az az alap, amit mondok, azt csinálják meg a játékosok, ez után lehet bármit kérni. Ha valaki nem végzi el a munkát becsületesen, nem tesz meg mindent, nem látom a maximális hozzáállást, akkor van, hogy zeng a csarnok. Én ezt nem szigorúságnak érzem, inkább alap elvárásnak, ez kell ahhoz, hogy folyamatosan előre lépjünk. Az edzéseken a bemelegítő résznél még lehet bohóckodni, viccelődni, aztán maximális fordulatszámon kell végezni a munkát. Mérkőzésen nincs helye lazaságnak, csak a játékra kell koncentrálni, én is azt teszem az oldalvonal mellett.

Higgadtabb, vagy a hevesebb vérmérsékletű edzők közé tartozik?

Kezdő edzőként meg kell szokni egy bizonyos fokú tehetetlenséget a pályán kívül, a különböző meccsszituációk, játékvezetői ítéletek okoznak némi feszültséget az emberben. Folyamatosan tartok a vehemensebbtől a higgadtabb felé, de teljesen lehiggadni nem szeretnék.

49775671_2232409556793677_2498412618163683328_n-300x191 Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

Van edzői hitvallása?

Úgy gondolom, hogy ehhez még nem vagyok elég régóta a pályán, pillanatnyilag még tanulom a szakmát, gyakorlatilag magát a futsalt is, így nem vagyok még elég érett a hitvalláshoz.

Párja mennyire tolerálja azt, hogy elég sok idejét elviszi a sport?

Igazából szerencsés vagyok, mert a barátnőm, akivel egyre komolyabb a kapcsolatunk, támogatja azt az életmódot, amiben elég kevés szabadidő van. Két gyermekem van, ők az édesanyjukkal élnek, de szerencsére gyakran találkozunk, már eljutottunk arra a szintre, hogy hétvégén nem dolgozok, az teljes mértékben a családé.

Említette a gyerekeit. Mennyire sikerült őket megfertőzni a sporttal?

A fiam viszi tovább a családi hagyományt, a DEAC korosztályos csapatában futballozik, mint én egykor, ő is kapus. Nagyon lelkes, gyakorlatilag a labdarúgáson kívül semmi más nem érdekli jelen pillanatban, hogy mi lesz belőle, azt ebben a korban még nehéz megmondani, a reflexei egész jók, ügyeske, az idő majd választ ad arra, milyen szintet fog elérni. Még abban az életkorban van, mikor hallgat rám, egy-egy torna után átbeszéljük, mit, hogyan kellett volna csinálnia. A lányom nem igazán érdeklődik se a futball, se a futsal iránt, a sportot tánc formájában űzi, hipp-hopp-ozik.

Mi jelenti a kikapcsolódást, mivel tud feltöltődni?

Egy ideig nem nagyon volt erre szükségem, mivel maga a futsal volt számomra a kikapcsolódás, de ez már változott. Kertes házban élek, nagyon szeretek kertészkedni, ahogy mondani szoktam, ez a futsal ellentettje, mert itt nem másodpercek alatt történnek a dolgok, hanem ez egy lassú folyamat, például lenyírom a füvet, idő kell, mire újra megnő.

50015962_2232410090126957_8222695517889495040_n-300x200 Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

Visszatérve a DEAC-ra. Ötödik helyen zárták az első szakaszt. Mivel lenne elégedett a folytatásban?

Játékban mindenképp többet várok, mint amit az alapszakasz végén nyújtottunk. Hamar bebiztosítottuk magunknak az ötödik helyet, nem igazán kellett „megszakadni” a pályán már a játékosoknak. Ebből fel kell ébrednünk, ezt már többször beszéltük a fiúkkal, és ezzel ők is maximálisan egyet értenek. Sérültjeink közül már ketten felépültek, több lesz a variációs lehetőségem, a folytatásban nyerni szeretnénk a Szigetszentmiklós és Csömör elleni meccseket (időközben lejátszotta a csapat a Szigetszentmiklós elleni találkozót, sajnos nem sikerült pontot szerezni), illetve közelebb kerülni a Dunaújvároshoz, akiktől mindkét találkozón nagyon simán kikaptunk, ez pedig nekem nem tetszett, jó lenne, ha ezen tudnánk változtatni.

Ha előre tekintünk, a jövőben mire lehet képes a csapat?

Folyamatosan feljebb tudtunk lépni egy-egy lépcsőfokot, tavaly bennmaradtunk, szerencsével elértük a hatodik helyet, idén viszont már nem a szerencsén múltak a dolgok. Azt, hogy miképp fog alakulni a futsal közeg, még nem tudjuk, gondolok itt például arra, hogy tavaly a Veszprémmel játszottunk az ötödik helyért, akik jelentősen megerősítették keretüket, idén szerintem ők lesznek a döntő résztvevői, hogy jövőre milyen változás lesz nálunk, az később derül ki. Mi nem tudunk sok pénzért leigazolni profi játékosokat, nem fogunk a bajnoki címért küzdeni. A stabilitást kell megteremtenünk, olyan szintre lépnie a csapatnak, akire oda kell figyelni, akivel számolni kell a bajnokságban.

50012385_2232410283460271_7098262458342572032_n-1-300x200 Elek Gergő: „régi labdarúgó családból származok”

Hogy látja a hazai futsal helyzetét?

Én azt látom, átalakulóban van, változás lesz a szabályrendszerben, próbálják a futsalt és a nagypályás labdarúgást elválasztani egymástól. Eddig a játékosok mindkét szakágban rendelkezhettek igazolással, játszhattak, jövőre ezt korlátozni fogják. 23. életkor felett két játékosnak lehet mindkettőre játékengedélye, majd rá egy évre már csak az egyikben szerepelhet. Szerintem ez lehet a jó irány, illetve az mozdítaná még jobban előre a fejlődést, ha akadémia szinten foglalkoznának a futsalképzéssel. Jelen pillanatban ettől elzárkóznak az akadémiák, de Turzó József, aki edzőképzéssel is foglalkozik, már beleviszi a képzésbe a futsalt, amit nagypályán kislétszámú játéknak neveznek. Amikor majd az akadémiák nem ellenségnek, hanem egy variációs lehetőségnek tekintik a futsalt és beépítik a képzésbe, további előrelépés várható. Azok a fiatalok, akik felnőve nem lehetnek NB-I-es játékosok, azok futsalban karriert csinálhatnának, nem lenne idegen számukra ez a játék, meglennének a kellő alapok. Úgy gondolom, ez lehet a jövő útja.

Az élet különböző területein milyen távlati céljai vannak?

A civil munkám miatt Debrecenben, a DEAC-nál tervezem a jövőmet, nem igazán mennék el más csapathoz. Még tanulom ezt a sportágat, edzőként mindenképp szeretnék fejlődni és ennek érdekében minden lehetőséget próbálok megragadni. Mint említettem, a barátnőmmel egyre komolyabb a kapcsolatunk, szeretném ezt a kapcsolatot még szorosabbá tenni. Civil munkámban nincs előrelépési lehetőség, de szeretném megtartani az egyensúlyt a futsal és a munkám közt.

Fotók: Derencsényi István