Fotó:dvsckezilabda.hu
A legendák ünnepélyes köszöntése után, kifejezetten lüktető iramban feszültek egymásnak a felek. Az elején csúnyán elléptek a vendégek, idővel azonban sikerült felvenni az optimális fordulatszámot. Csapatunk a pontatlan és rossz ütemű helycseréket időnként remekül kompenzálta. A komplett félidőre akadozó debreceni összjáték volt jellemző, bár egy-egy ízben sikerült gördülékeny és okosan megkomponált akcióból felérnünk Sipeki kapujáig. Egyik oldalon sem az acélos kapusteljesítmény dominált, ám Lajtos Nóri egy-egy szemkápráztató bravúrt azért képes volt bemutatni. Többek között neki köszönhettük a félidei döntetlen állást is. Mieink performanszát egyébként sokkal inkább egyéniségeink átmeneti sziporkái határozták meg, hiszen Anna Punko óriási bombákkal terhelte a vendégek hálóját, Varsányi Nóri agilis és hatékony kézilabdával jelentkezett, Csáki Viki pedig jó szokásához hűen, biztos kézzel értékesítette a heteseket. A félidei 16-16 abszolút reálisnak tűnt.
A folytatásban a kapuscsere alaposan felrázta a csapatot, bár hiába védett már az első percekben többször is bravúrral Horváth-Pásztor, a Budaörs két góllal mégis el tudott lépni. Ám az első félórában is rendkívül aktív Palsdóttir vezérletével sikerült kiegyenlíteni: izlandi légiósunk előbb gólt lőtt, majd remek ütemeben készítette elő Ana Punko átlövését. Mada Zamfirescunak is sült a keze, a félidő derekáig mégis Mihály Attila lányai vezettek. Mígnem 22-22-nél csapatunk egy vagány labdalopás után magához ragadta az előnyt, és a lefújásig már el sem engedte a gyeplőt. Az utolsó percekben Horváth-Pásztor eksztázisban védett, több ziccert is megfogott, ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy itthon tartottuk a két bajnoki pontot. 29-26 a vége!
Így győzelemmel nyitottuk ezt a nagyon nehéz szériát, mely kedden folytatódik az MTK-pályáján, a Vasas ellen.
Szép volt Lányok!
Hajrá Loki!
T.S.
