Jankovics értékel 14. forduló: DVTK – DVSC

Egykori játékosunk szerint, semmi tudatosság nem volt a Loki játékában, rengeteg volt a pontatlanság és a technikai hiba, mindenki tudása alatt teljesített.

0

jankovic-1-300x300 Jankovics értékel 14. forduló: DVTK – DVSC

Nagyon jó előjelekkel vártuk a Diósgyőr elleni mérkőzést, már csak abból a szempontból is, hogy az újpesti találkozónk óta nem szenvedtünk vereséget, a DVTK pedig augusztus óta nem nyert mérkőzést. Én azt gondoltam, többgólos győzelmet fogunk aratni, de végül egy gyengén futballozó Lokit láttam.

Az első 10 percben letámadással próbálkoztunk, de hiába szereztük meg a labdát, vettük észre a passzsávokat, vagy lassúak voltak az átadások, vagy technikai hibákat vétettünk, ez jellemző volt ránk az egész mérkőzésen. A Diósgyőr csak arra koncentrált, hogy megszállva a középpályát védekezzen és várjon az hibáinkra, amikből meg tudnak indulni. Lassú, körülményes játékunkkal csak annyit tudtunk elérni, hogy párszor mögéjük kerültünk. Rossz döntéseket hoztunk, amikor passzolni kellett volna cselekbe bonyolódtunk, amikor lőni kellett volna felesleges dolgokba bocsátkoztunk. Adtunk a Diósgyőrnek egy leheletnyi esélyt, amivel tudtak is élni, kihasználták védelmi hibánkat. A gól előtt senki nem lépett ki Hasanira, zavartalanul át tudta venni a labdát és kapura fordult. Úgy gondolom, Nagy Sanyi az öt és felesen kicsit túlságosan is kint állt, de ez csak az én véleményem, az viszont biztos, ha már a labdaátvételnél letámadjuk a diósgyőri játékost, ez a találat nem születik meg.

A vezetés tudatában még inkább a védekezésre összpontosítottak a hazaiak, hiába toltuk fel a védekezésünket, olyan hibákat követtünk el, amik nem voltak eddig jellemzők ránk, lassúak, körülményesek voltunk, semmi tudatosság nem volt a játékunkban. Próbáltuk nyomás alatt tartani a borsodiakat, de semmi veszélyt nem jelentettünk a kapujukra, talán az egyetlen lehetőség Bódi előtt adódott Szécsi megpattanó lövése után. Nagy volt a távolság a középpályások és védők között, könnyen fel tudták passzolni a labdát a diósgyőriek, akik csak a kontralehetőségre vártak. Mentünk előre, az akarattal nem is volt baj, de nekem úgy tűnt, mintha egymásra vártak volna a játékosok, úgy voltak vele, majd a másik megoldja. Az utolsó 10 percben már annyira kinyíltunk hátul, hogy kétszer is nagy helyzetbe kerültek a hazaiak, csak a szerencsén múlt, hogy nem 2-3 gólos vereség lett a vége.

Nem tudom, mi lehetett az oka a gyenge játéknak, talán a megszokottnál korábbi kezdés is közrejátszott, vagy tudat alatt lekezeltük az ellenfelet, de ezt majd a szakmai stáb kielemzi. Nem volt senki, aki pluszt tudott volna hozzátenni a játékhoz, mindenki tudása alatt teljesített, pedig határozottabb játékkal simán meg lehetett volna a győzelem, a DVTK semmi extrát nem nyújtott, egy végtelenül egyszerű futballt mutattak be. Nagyon jókor jött számunkra a kéthetes bajnoki szünet, lesz idő rendezni a sorokat, rendet tenni a fejekben, javítani a hibákat. Erre nagy szükség is lesz, hiszen a következő fordulóban a Videotont fogadjuk, de abban biztos vagyok, hogy a bajnoki címvédő ellen egy egészen más DVSC-t fogunk látni.

Voltak viszont akik jól teljesítettek ezen a találkozón, akik maximálisan megtettek mindent a maguk módján a sikerért, mégpedig a debreceni szurkolótábor. Hiába rendezték munkaidőben a mérkőzést, mégis nagyon sokan ott voltak a diósgyőri stadionban és végig biztatták a csapatot, le a kalappal előttük, rajtuk nem múlt a győzelem.