Két sikerrel megvívott mérkőzéssel a háta mögött várta csapatunk a Honvéd elleni utolsó hazai bajnoki mérkőzést. Mindkét találkozót, az MTK elleni bajnokit és a Vasas elleni kupameccset, idegenben nyerték meg a fiúk, ez pedig nagy önbizalmat kellett hogy adjon a játékosoknak. Jó és eredményes játékra számítottam előzetesen, de a csapat teljesítménye felülmúlta minden elképzelésemet, bár véleményem szerint, ez benne van ebben a fiatal társaságban.
Az már az első percekben látszott, Herczeg András nagyon összerakta a csapat védekezését, a játékosok tökéletesen oldották meg a védőfeladatot, ezzel pedig a Honvéd nem tudott mit kezdeni. Járatták félpályánál a labdát, keresték a rést, de nagyon jól lezártunk minden passzsávot, nem tudott megbontani minket a Kispest. Próbálkoztak védelmünk mögé kerülni mélységi indításokkal, de ez is hatástalannak bizonyult, mint az egész támadójátékuk. Mi viszont veszélyesen futballoztunk, jól mentünk át védekezésből támadásba, két-három átadás után már Gróf kapuja elé kerültünk, ha kicsit pontosabbak a befejezések, már az első félidőben gólokkal vezethettünk volna, sőt, én megkockáztatom, le is zárhattuk volna a mérkőzést. Az első 45 percben minden tekintetben lefociztuk a Kispestet, gyorsaságban, erőnlétben, kreativitásban föléjük nőttünk. A jó játék góllá érett a 43. percben, Bódi kiváló szögből, tökéletesen elvégzett szabadrúgása után. Ahhoz kétség sem fért, hogy teljesen megérdemelten szereztük meg a vezetést, ellenfelünk támadójátékáról mindent elmond, hogy Nagy Sanyinak a 39. percben kellett először védenie.
A második félidő egyik nagy pozitívuma, hogy nem kezdtünk el kapkodni, ami néhány meccsen jellemző volt ránk mikor előnybe kerültünk, továbbra is higgadtan, tudatosan, fegyelmezetten, támadószellemben és jó felfogásban játszottuk. A Honvéd feljebb tolta a védekezését, amivel szinte felkínálta nekünk a kontralehetőséget és ezzel élni is tudtunk. Ebben a játékrészben is többször kerültünk helyzetbe, ha jobban koncentrálunk a befejezéseknél, növelhettük volna az előnyünket. Szerencsére nem maradtunk gól nélkül, szögletrúgás után, amit kivételesen Ferenczi végzett el, Pávkovics jól bújt ki két védő közül, fejesét még Gróf reflexmozdulattal védte, de érkezett Szécsi és közelről megszerezte a második találatot. Onnantól a vendégek fel is adták, bár volt néhány erőtlen próbálkozásuk, de ezeket könnyen hatástalanítottuk.
A szakmai stáb tökéletesen felkészítette a csapatot, a játékosok fegyelmezetten betartották a taktikai utasításokat, kiváló csapatvédekezéssel teljesen kioltották a Honvéd játékát. Nagy Sanyinak túl sok dolga nem akadt, amit kellett, azt magabiztosan megoldotta, a hátsó négyes remekül végezte feladatát, a szélső védők jól kapcsolódtak be a támadásokba (remélem, Kusnyír nem sérült meg komolyabban). A középpályások rengeteget futottak, jól mozogtak be üres területekbe, a védőmunkából is kivették részüket. Támadóink állandó veszélyt jelentettek a Honvéd kapujára, ha kellett, mindketten visszaléptek labdáért, jól tartották meg és készítették le a társaknak. Változatlanul azt mondom, fiatal csapatunkban hatalmas potenciál van, többször megmutatták, mire képesek, úgy gondolom, ők a jövő csapata. Gratulálok a játékosoknak és a szakmai stábnak ehhez a jó és eredményes teljesítményhez.
