Én is, mint sokan, felfokozott hangulatban vártam a keleti rangadót. Bár a Mezőkövesd ellen egy pontot sikerült szereznünk, a játékot látva, bizakodó voltam, nem titkoltan, jó játékot és Loki győzelmet vártam és sem a játék minőségében, sem az eredményben nem csalódtam.
Herczeg András, mint már oly sokszor megszokhattuk tőle, most is váratlant húzott, Bódid bevitte a középpálya tengelyébe és szélre Szécsit állította a kezdőbe, így a széleken két gyors játékossal állt fel a csapat, illetve Tőzsért is tehermentesítette valamennyire. Már az első percben meg volt a lehetőség a gólszerzésre, Szécsi lövése azonban a kapufát találta el. Az már az első pillanattól kezdve érezhető volt, nem lehet más az eredmény, mint debreceni győzelem, egy kérdés maradt nyitva, mikor születik meg a vezető találat. Csapatunk sorra dolgozta ki a helyzeteket, folyamatosan nyomás alatt tartotta a diósgyőri kaput, ha pontosabbak a befejezések, már az első 45 perc után eldőlhetett volna a három pont sorsa. A DVTK előtt egy lehetőség adódott, de Nagy Sanyi hatalmas bravúrral, egymás után kétszer is hárítani tudott. Végig fölényben játszottunk, a mi akaratunk érvényesült, tetszetősen futballoztunk. A támadások mellett a védekezésről sem feledkeztek meg Harisék, a csapatrészek között meg volt a kellő összhang, nem engedték kibontakozni a vendégek támadásait. Egy dolog hiányzott még, a gól.
De nem kellett sokat várni a vezető találatra, szünet után nem sokkal Tőzsérhez került a labda, aki saját térfélről indulva vezette kapura a labdát, szép cselek után kilőtte a jobb alsó sarkot. A kontrajáték tökéletes végrehajtását mutatták be, a labdás játékost ketten is kísérték szélen, ezzel megosztották a védők figyelmét. A játék képe mit sem változott, debreceni fölény, helyzetek jellemezték ezt a játékrészt is. Szervezetten, fegyelmezetten, agresszívan játszottunk, sikerült rákényszeríteni akaratunkat az ellenfélre. A mérkőzés hajrájában sikerült megduplázni az előnyt, Haris beadására Szécsi remek ütemben érkezett és fejjel megcsúsztatta a labdát, Antal már tehetetlen volt.
Összességében teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzést a Loki, a játék minden elemében sokkal jobb volt ellenfelénél. A csapat tökéletesen valósította meg azt a taktikai elképzelést, amit Herczeg András erre a mérkőzésre kitalált. Ha kicsit pontosabbak a befejezések, akár nagyarányú is lehetett volna a győzelem, de ne legyünk telhetetlenek.
Nagy Sanyin érződött a magabiztosság, az egyetlen komoly DVTK lehetőséget bravúrral hárította. A védelem jól oldotta meg a feladatát. Középpályán Bódi és Tőzsér nagy munkát végeztek, Haris bátran játszott, két szélen Varga és Szécsi tudták kamatoztatni gyorsaságukat. Elől Avdijaj bizonyította, nem véletlenül kapta meg a bizalmat, jól tartotta meg a labdákat, feladta a leckét a diósgyőri védőknek.
Egy jól játszó Lokit láttam és ezzel nem voltam egyedül, régen volt arra példa, hogy a Nagyerdei Stadionban a szurkolók az utolsó percekben felállva ünneplik a csapatot és zúgott a „szép volt fiúk” rigmus. Azt gondolom, ezzel a játékfelfogással, agresszív, szervezett focival a Vidi ellen is van keresni valónk, nem zárom ki, hogy meglepetést tudunk szerezni Felcsúton.
