Reménykedtem abban, a kéthetes bajnoki szünetben több játékos vissza fog térni sérülésből, sajnos nemhogy csökkent volna, még nőtt is a sérültek száma, Avdijaj és Cikos is kidőltek a sorból. Herczeg András két helyen változtatott a Haladás elleni kezdőhöz képest, Haris és Mészáros most csak a kispadon foglaltak helyet, visszakerült a védelem tengelyébe Szatmári, valamint a középpályán Ferenczi került a csapatba. A védelem jobboldalán most Kusnyír kezdett, aki az előző bajnokin a sérült Cikost váltotta sérülése után.
Jól kezdtük a mérkőzést, volt lendület, elképzelés a játékunkban, gyors, veszélyes támadásokat vezettünk, helyzeteket alakítottunk ki, két ziccert viszont elhibáztunk. Már az első 20 percben kétgólos előnyre tehettünk volna szert, ha higgadtabbak vagyunk az újpesti kapu előterében. A kihagyott helyzetek, mintha minket zavartak volna meg, a kezdeti lendület fokozatosan alábbhagyott, ráadásul hátrányba is kerültünk, Nagy Dániel jól eltalált lövése után. Innentől kapkodóvá vált a játékunk, rengeteg hibát vétettünk, sorra veszítettük el a párharcokat. Szembetűnő volt, hogy a fejpárbajokban is állandóan alulmaradtunk, pedig az UTE játékosok nem voltak magassági fölényben. A hazaiak, bár nekik sem ez volt életük mérkőzése, sokkal agresszívebben futballoztak, gyors támadásokkal többször is zavarba hozták védelmünket. Előrejátékunk akadozott, a passzok pontatlanok voltak, semmi veszélyt nem jelentettünk az UTE kapujára. Egy említésre méltó esemény történt, Bódi szöglettel felérő szabadrúgása, amit Pajovic ütött ki a felső léc alól. Herczeg András cserékkel próbálta támadóbbá tenni a csapatot, de ettől sem változott meg a játékunk, továbbra is lassan, körülményesen járattuk a labdát. Szinte mindenki jóval tudása alatt telesített, egy játékost tudnék kiemelni, Barna Szabi az egész mérkőzésen megbízható, jó teljesítményt nyújtott.
Ez a mérkőzés színvonalában jóval elmaradt azoktól a találkozóktól, amiket eddig egymás ellen játszott a két csapat, a Loki két hatalmas helyzetét leszámítva, a kapuk nem forogtak veszélyben, egyik hálóőrnek sem akadt sok munkája, véleményem szerint, inkább ikszes volt ez a mérkőzés, de ha a két ziccerből csak egyet értékesítünk, nyugodtabban játszhattunk volna, úgy gondolom, akkor nagy arányú győzelemmel zárjuk a találkozót.
A kéthetes szünet nem tett jót nekünk, de elnézve a forduló többi mérkőzését, más csapatoknak sem. Az elmúlt nyolc fordulóban most játszottunk legrosszabbul, ennél jóval több kell, ha a Kisvárda ellen itthon akarjuk tartani a három pontot. Mind csapatszinten, mind egyénileg jelentős javulásra lesz szükség, viszont hiába javul a játék, ha a helyzeteket nem tudjuk értékesíteni, gól nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Hétvégén nem lesz forduló, viszont kupamérkőzésen pályára lépünk, a BKV ellen nem lehet más elfogadható eredmény, csak a továbbjutás. Remélhetőleg, a következő bajnoki mérkőzésre a sérültek legtöbbje felépül, akik még erőnléti problémákkal küszködnek, utolérik magukat, mert mindenkire szükség lesz, nagyon fontos, hogy legyőzzük a Kisvárdát.
