Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

A BDR MÉDIA kiadóvezetője, Bereczki Szabolcs mindenevő, ha debreceni csapatról vagy a válogatottról van szó.

0

5-300x167 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Csíkszeredában született és élte meg koraa gyerekkorát, mégis ízig-vérig debreceninek ismerjük. A Cívishír portált is üzemeltető BDR Média kiadóvezetője, Bereczki Szabolcs otthonosan mozog a sport világában, számos barátja van az egykori vagy a jelenleg is aktív versenyzők között, ott van a lelátón, legyen szó fociról, hokiról vagy éppen kézilabdáról. Hozzátartozik Debrecen sportéletéhez, könnyedén össze lehet futni vele egy sörre valamelyik csarnok vagy stadion büféjében. Nős, két kislány édesapja. Szurkoló mindhalálig.

Hogyan emlékszel vissza, mi volt az első meghatározó sportélményed?

Sok első van! Szerencsés vagyok, mert számos sportélményem volt már egészen kiskoromban is, de ha egyet ki kell emelnem, 1987 novemberében szülővárosom, Csíkszereda volt a házigazdája a szocialista országok részvételével megtartott junior jégkorong Barátság-kupának. Ezen részt vett az akkori Szovjetunió és Csehszlovákia (hol vannak már ezek az országok…?) válogatottjai is; persze, ők végeztek az első két helyen, egy fantasztikus döntőt játszva nyertek a ruszkik 3-2-re, aminek mi nagyon nem örültünk. Elég, ha két nevet említek a jégre lépők közül: Pavel Bure a muszkák, Jaromir Jagr a tótok szekerét húzta…

13 évesen, már a Fradiban jégkorongozva jutottam el egy kanadai utánpótlás hokitornára, és ha már ott voltunk, elvittek bennünket Torontóba – még a történelmi Maple Leafs Gardens-be – egy Toronto-Vancouver NHL-meccsre, az sem volt piskóta! Egyébként Pavel Bure akkor már a Vancouver játékosa volt. De legalább ilyen meghatározó volt később a Loki 93-as feljutása és szereplése, majd később az aranykorszak. Már felnőttként a magyar jégkorong-válogatott mindkét A-csoportos – Zürich és Szentpétervár – megmérettetésén ott voltam. Azt az érzést semmi nem adja vissza, amikor több száz/ezer magyar szurkoló rázendít. Hogy negatív, de legalább ennyire mélyreható élménnyel is szolgáljak: örökre bennem marad az 1986-os irapuatói 0-6, amit a csíki Hargita tetején néztünk, miután csak ott jött be valami csudaantennákkal az orosz tévé adása, háttérben a magyar rádió kommentálásával. 

Melyek a kedvenc sportágaid, ha nincs covid-helyzet, milyen sporteseményekre jársz manapság?

Hoki, foci, de egyébként mindenevő vagyok. Szeretem a kosárlabdát, pedig életemben nem dobtam kosárra, az ökölvívás lenyűgöző. Nagyon örülnék egy masszív debreceni férfi kézilabda csapatnak is, persze a lányoknak is nagyon szurkolok, és még sorolhatnám. Minden debreceni sporteseményre megyek, ha tudok, már ha a debreceni sportvezetők nem egy időpontra szerveznek mérkőzéseket, mert sajnos ez rendre előfordul. 

Szentpéterváron-300x225 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Mint azt korábban említetted, a jégkorongot választottad gyerekként. Most sportolsz rendszeresen?

Csíkszeredaiként nem is lehetett kérdés, hogy melyik sportágat választom, mondhatni korcsolyával a lábamon születtem, és miután később botot is adtak a kezembe, így maradt a jégkorong. Miután a családunk 1990-ben Magyarországra települt át, előbb a Fradiba kerültem, majd Debrecenbe, ahol a debreceni jégkorong letéteményese, Korcsinszky Gyuri bácsi bábáskodása mellett jártam végig a ranglétrát egészen a felnőtt csapatig. Fergeteges, élményekkel teli, a debreceni jégkorong mai állapotát megalapozó korszak volt. Felejthetetlen, amikor a pénteki edzések után Gyuri bácsi dirigálása mentén, Ligeti Zoli és a csapat tagjai éjszakába nyúlóan festettük a vonalakat az Oláh Gábor utcán – persze mi, fiatalok próbáltuk ezt is elsunyizni… Micsoda változást jelentett a debreceni jégsport életében, amikor 2004-ben átadták a mai, Derék utcai jégcsarnokot! Miután akkor még nem ilyen körülmények között sportoltunk, mint a maiak, elég hamar rájöttem, hogy a jégkorong nem perspektíva a jövőm szempontjából, így inkább a civil életemre fókuszáltam. Vicces egyébként, hogy a hoki mellett focizni is kezdtem – még az NB II-es kerettagságig is eljutottam Kiskőrösön (egy ideig ott éltem), de miután szélhámos voltam, és tojtam az edzésekre, sok sót ott nem ettem meg. A megye I-ben veretes helyeken fordultam meg: Tégláson, Bács-Kiskun megyében több helyen és a DEAC-ban is pallérozódtam egy évet Selyem Nándi irányítása alatt. Az akkor már “kiöregedőben” lévő Katona Zoliékkal egy öltözőben lenni, majd meccs után együtt bulizni. Ami a jelent illeti, rendszeresen focizunk (fociznánk, ha nem éppen a pandémiát szenvednénk) a barátainkkal, sőt voltunk olyan aljasok, hogy a városi kispályás bajnokságra is verbuváltunk egy szigorúan barátokból álló csapatot. Bár eredményeink is voltak/vannak, a nagy szánkról hírhedtebbek vagyunk. 

OB-II-es-bajnoki-cím-a-Debrecennel-300x150 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Milyen debreceni sportesemények, diadalok, esetleg kudarcok voltak rád a legnagyobb hatással, sportágtól függetlenül?

Debreceni Amatőr Hoki Klub kétéves első osztályú szereplése meghatározó volt a debreceni jégkorong jövője szempontjából, kár, hogy utána két évtizedet kellett várni, hogy ismét élvonalbeli jégkorongcsapata legyen a városnak. A Főnix Csarnokban rendezett divízió I-es felnőtt, majd ifjúsági jégkorong-világbajnokság után azt hittem, végleg gyökeret ver a hoki a városban, ám sajnos nem így lett. Majd amikor végre 2016-ban a legjobbak között indulhatott a Debrecen, azt éreztem, hogy innen sínen vagyunk. Erre két év után az akkori klubvezetés dilettantizmusa miatt újabb törés következett. Szerencsére egy év kihagyás után helyreállt a “világ rendje”. Nyilván mindent visz a Loki hét bajnoki címet eredményező menetelése – ehhez semmi nem érhet fel! Különösen úgy, hogy a 2003/2004-es idény utolsó mérkőzésén ott voltunk az Üllői úton, ahol a 3-1-es vereséget követően tizenötezer torokból szólt a “vidéki parasztok, sosem lesztek bajnokok” rigmus… Nem, mi? Ebből adódik, hogy a legnagyobb kudarc az egyértelműen a Loki csúfos tavalyi kiesése volt. Méltatlan, gyalázatos, szégyen! De – és talán már kevesen emlékeznek rá –, a Vadkakasok történetének 2006-os csúnya vége sem tartozik a legkedvesebb élményeim közé. A debreceni sportéletben az elmúlt évtizedben sok élmény és kudarc volt, ebből a szempontból igazán üdítő a DEAC komolyabb szerepvállalása a helyi sportban. Ez még sok örömet hozhat nekünk! Ráadásul a Teniszke teraszáról megnézni egy focimeccset… 

Jut eszembe, a COVID-hoz kapcsolódik még egy hatalmas csalódás, ami ugyan nem Debrecenhez köthető:  ősszel mindhárom hazai válogatott labdarúgó-meccsre (Izland, Szerbia, Törökország) megvolt a jegyünk, és az első mérkőzés előtt pár nappal jelentették be, hogy zártkapusok lesznek. Az nagy szívás volt.

Zürichben-300x225 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Tagja vagy egy fanatikus NFL-rajongó baráti társaságnak. Mesélj erről nekünk, kik alkotják, milyen nagyobb elhajlásokról, sztorikról tudsz beszámolni egy-egy meccsnézés során?

Benczik Zsolt barátom invitálására lettem tagja annak a tízfős csapatnak, amely immáron 10. éve együtt nézi vasárnaponként az NFL-meccseket úgy, hogy egy fantasy ligánk is van, “Nem soccer, foci” néven, ami még pikánsabbá teszi a vasárnapokat, miután “vérre menő” küzdelem zajlik a felek között. Dombi Tibi udvara az állandó helyünk – ha esik, ha fúj, ha mínusz van, ha plusz –, ahol minden alkalommal váltjuk egymást a vendéglátásban. Kicsi, Madar Csabi, Sándor Tobe, a két Benczik, Zsolt és Lajos, Bencsik András, Katona Gergő, Kolozsvári Sanyi és külszolgálatból Harangi Peti tagja még a csapatnak; innen csak kihalással lehet kikerülni, bővülni nem szándékozunk. Ugyan meg kell jegyeznem, hogy idén engem majdnem kizártak a ligából, de mind a viselkedésemmel, mind azzal, hogy idén én nyertem a ligát, úgy tűnik, bűnbocsánatot nyertem. Kikérem magamnak még a felvetést is: elhajolni nem szoktunk, itt sportemberek vannak, akik tudják, hol a határ. Minden vasárnap más és más: élményekkel, anekdotázással, egymás szívatásával színezett este, örülök, hogy ennek a gárdának a tagja lehetek, alig várom a következő szezont. 

144601831_1633103886873665_8516617249867337578_n-300x225 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Melyik áll hozzád közelebb, a Loki futballcsapata vagy a DEAC hokisai?

Egyformán közel áll mindkettő! De amíg a Loki a másodosztályban vegetál, addig a DEAC prioritást élvez. 

Ki vagy kik a kedvenc sportolóid, csapataid?

A 12 éves Dóra lányom, aki a debreceni utánpótlás hokisok táborát gyarapítja. Utána mindenki, aki debreceni, hajdú-bihari. Csak helyi sportolókért, csapatokért tudok rajongani, persze a magyar válogatott az alap.

Dóra-300x173 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

Mikor lesz újra telt ház a Nagyerdei Stadionban?

Őszintén szólva, nem tudom. Számomra az is fájó, hogy eddig alig-alig volt. Egy ilyen csodálatos létesítménybe minden helyi sportszerető és nem sportszerető embernek járnia kellene. Számomra, a barátaim számára élmény minden egyes alkalom, amikor kilátogatunk. A gyerekeinket szabadjára engedjük, mi pedig a büfék – nem mindig kifogástalan – kiszolgálását élvezzük, és persze a Nagyerdő csodás levegőjét szívjuk magunkba. Ebbe a stadionba élmény járni, a mérkőzések sportszakmai minőségétől függetlenül. Meggyőződésem, hogy a világ egyik legszebb környezetében fekvő stadionról van szó. Az Oláh Gábor utcai putri után számomra felüdülés volt, és az minden egyes alkalommal, amikor a stadionban vagy a stadion környékén járok. Szerintem ez olyan kelet-európai, még a szoci világból velünk maradt mentalitás, hogy nem örülünk annak, amink van. Szociológiai problémát látok a nézők elmaradása okán, és itt nem csak a focira gondolok. De ezt a tudományos elemzést meghagynám Marczin István barátomnak, aki szaktekintélye ennek a témának. 

Mit vársz 2021-től a sport terén? Lesz ugye futball Eb a magyar válogatott részvételével, és olimpiát is rendeznek.

Sima magyar győzelem az EB-n; a döntőben a franciákat verjük fölényesen. Az olimpián, remélem, legalább olyan sikeresek leszünk, mint korábban, és a hagyomány nem törik meg: a magyar olimpiai érmek számát tovább gyarapítjuk. Ezzel együtt én jobban várom a téli olimpiát. 

Melyek az általad leggyűlöltebb csapatok?

Számomra a Fradit, Újpestet, Diósgyőrt, Nyíregyházát a legjobb érzés megverni, legyen szó bármilyen sportágról. Na, meg bármelyik román (nem székely!) csapatot. 

Kivel cserélnél mezt legszívesebben és miért?

Velem kevesen cseréltek volna, bár Berta Ákossal majdnem cseréltem tavaly vagy tavalyelőtt egy jégkorongos dzsemborit követően, miután az öltözőben egymás mellett öltöztünk, de nem ajánlottam fel neki (bocs, Ákos). Nagy Szabolcs barátom egyszer önként adta nekem az egyik mezét, igaz, ha jól emlékszem, az egy NB III-as böszörményi trikó volt. Akiknek a mezéért “ölni tudtam volna”, azokkal, most vasárnaponként együtt NFL-ezek…

144703071_3883217795064000_8571735094555625784_n-300x225 Korcsolyával a lábán született, majd botot is adtak a kezébe

T.N.

Fotók: Magánarchívum