Fotó: Béres Máté
Két fordulóval az alapszakasz vége előtt szakadtak félbe az bajnokság küzdelmei. Lehet már valamit tudni a folytatásról?
Sajnos egyelőre semmilyen konkrétumot nem tudok mondani, annyi bizonyos, hogy hivatalosan még nem törölték a bajnokságot. Nagyon örülnék, ha valamilyen módon le lehetne zárni ezt a szezont, ugyanis a tabella élén ért minket a kényszerszünet, és csupán egyetlen pontra lett volna szükségünk, hogy matematikailag bebiztosítsuk az alapszakasz-elsőségünket. Mindössze egyetlen vereséget szenvedtünk a szezonban, így érzésem szerint megérdemeltük volna a rájátszásba jutást, ahol jelentős erőpróba várt volna ránk, hiszen ekkor csatlakozik a mezőnyhöz a három magyar élcsapat, akik korábban a nemzetközi porondon szerepeltek. A szövetség több forgatókönyvre is fel van készülve, de a legfőbb gondot az okozza, hogy nem látni a járvány végét. Érdemben csak ezt követően tudunk a folytatásról beszélni.
Az említett nemzetközi sorozat átformálta a bajnokság lebonyolítását, hiszen idén a három legjobb magyar együttes nem vett részt az alapszakaszban. Mennyire kedvező ez a DEAC számára?
Az érme mindig kétoldalú, így ennek a döntésnek is voltak pozitív és negatív velejárói is. Természetesen örülünk, hogy a bajnokságban elért helyezések tekintetében évről-évre sikerül előrelépnünk, s úgy érzem, a közeljövőben reális esélyünk van az éremszerzésre, amihez értelemszerűen a nagy hármas valamelyikét kellene megelőznünk. Az idény során többször is arattunk nagyarányú győzelmeket, ám nem minden mérkőzésen nyújtottuk azt a játékot, amit magunktól elvártunk volna, emellett némi hiányérzetet okoz, hogy a legjobbakkal nem tudtunk érdemben megmérkőzni. A fejlődéshez olyan mérkőzésekre is szükség van, ahol az ellenfél nagyobb játékerőt képvisel, ezért bízom benne, hogy idővel a nemzetközi színtéren is megmérettethetjük majd magunkat.
Kevesen tudják, hogy immár közel két évtizede jelen van városunkban a floorball. Milyen változásokon ment át az egyesület az idők során?
Egészen pontosan 2003-ra datálható a Debreceni Floorball SE megalakulása, s a gyors fejlődést jól mutatja, hogy négy évre rá már bajnoki címet ünnepelhettünk. 2012-ben a DEAC színeiben folytattuk működésünket, ami nagy löketet adott a klubnak, hiszen egyre többen megismerték a városban a sportágat, az egyetem pedig a mai napig extra vonzerőt jelent a leendő igazolásaink számára. Napról-napra azért dolgozunk, hogy fokozatosan növekedjen a floorball népszerűsége a cívisvárosban, s az eredmények azt mutatják, hogy jó úton járunk, de még nem értük el az összes kitűzött célunkat.
Mit tartasz a jelenlegi csapat legfőbb erősségének?
A keret magja már évek óta együtt floorballozik, így rendkívül összetartó társaságról van szó, mindemellett nagyon befogadó a közösség, az új érkezők pedig minőségi erősítést jelentettek, s hamar beilleszkedtek a csapatba. A floorball egyik szépsége, hogy tinédzserek és középkorúak, magasságtól és testalkattól függetlenül magas szinten űzhetik, hiszen ebben a sportágban elsősorban a technikai képzettség számít. Jómagam harminckét évesen a csapat legidősebb játékosának számítok, de a tizenöt esztendős Varga János is bemutatkozhatott már a felnőttek között, nem is akármilyen teljesítménnyel. Csapatként vagyunk igazán erősek, hiszen összeköt bennünket a játék szeretete, ha mindenképpen ki kellene emelnem valakit, akkor Varga Gergőt, Nyisztor Szabolcsot és a kapusainkat mondanám, akik válogatott formában játszottak az egész szezon során.
Folyamatosan nő a floorball népszerűsége hazánkban, ám sokan még nem ismerik a sportágat. Milyen eszközökkel lehet növelni a tömegbázist?
Az elmúlt évtizedekben egyértelműen versenysporttá vált a floorball, azonban még mindig nagy fejlődési potenciált látok ebben az egészben, amihez persze kemény munka, és médiaérdeklődés is szükséges. A tömegbázist tekintve jelentős különbség van a magyarországi klubok között, s érzésem szerint a DEAC e tekintetben jól áll, hiszen az OB I-ben és az OB II-ben is van csapatunk, és az iskolákban is rendszeresen tartunk bemutatókat, ahol nagy érdeklődés mutatkozik a floorball iránt. Sokszor nekem szegezik a kérdést, hogy mennyire vagyunk profi sportolók, és mindig azt felelem, hogy érzésem szerint a profizmus elsősorban fejben dől el, nem az anyagiakon múlik. Megítélésem szerint kellő alázattal, teljes erőbedobással, és családias hangulatban készülünk, ezzel a személetmóddal pedig a jövőben szép sikerek várhatnak a csapatra.
P.G.
