Mérföldkő volt a magyar labdarúgásban ez a debreceni találkozó, hiszen hosszú évek után újra kettős rangadó került megrendezésre, ráadásul vidéken. Már a mérkőzés előtt remek hangulat volt a stadionban, a szurkolók kitettek magukért. Több mint hatezer drukker volt kíváncsi a találkozóra.
A Haladás rossz előjelekkel készült a mérkőzésre, hiszen több kezdőjátékosát nélkülözni volt kénytelen sérülések miatt és fiatalokkal kellett pótolni a kiesőket. A Lokiba viszont visszatért a sérüléséből felépült Tabakovic és Könyves.
Meglepte a csapatot a megfiatalított Haladás, már a 3. percben megszerezték a vezetést egy távoli lövéssel. A vendégek domináltak a folytatásban, folyamatosan nyomást gyakoroltak a védőinkre. Mi kerestük önmagunkat, nem tudtunk felpörögni, támadásokat vezetni, nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél pimasz, mozgékony játékával. A védelem bizonytalan volt, sokat hibázott, középpályán sorra veszítettük el a párharcokat, pontatlanok voltunk, támadóink nem kerültek helyzetbe.
A második félidőben változott a játék képe a cseréknek köszönhetően, Tabakovic és főleg Könyves lendületet vitt a játékba, ez felhúzta a többieket is és lendületesebb lett a folytatás. Ritmusosabb lett a focink, helyzeteket sikerült kidolgozni ennek következtében. Érezhető volt, előbb-utóbb sikerül egyenlíteni, de a Haladás kontráiban is ott volt a gólveszély. Uraltuk a játékot, többet birtokoltuk a labdát, többet veszélyeztettünk és ennek eredményeképp a 67. percben Bényei remek beadását Tabakovic gólra váltotta. Úgy gondolom, ehhez kellett Király hibája, de ez semmit nem von le a két játékos érdeméből. Továbbra is mi domináltunk, bár számomra nem tűnt elég éhesnek a csapat, mindenki várta, mikor szerezzük meg a vezetést. Erre a 87. percben meg is volt a lehetőség, sajnos Tabakovic ajtó-ablak helyzetben az ötösön belülről fölé rúgta a labdát. A sors megadta a lehetőséget, amit nem tudtunk kihasználni, ezzel meg is nyerhettük volna a találkozót a jól játszó Hali ellen, így viszont csak egy ponttal gazdagodtunk.
Szerintem igazságos eredmény született, de az ordító helyzet miatt közelebb álltunk a győzelemhez. Úgy érzem, tudat alatt ott volt a játékosokban, hogy a vendégek hol állnak a tabellán, ami hiba, hiszen a bajnokságban egy csapatot sem szabad félvállról venni. Nekem tompának tűnt a csapat, ami megmutatkozott a játékban. Lendületben, játékban, eredményben, színvonalban elmaradt a csapat önmagához képest. Az akarat viszont továbbra is dicséretes. Természetesen, minden csapat életében van olyan időszak, mikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy várnák, ez most ilyen volt.
Nagy Sándor ezen a találkozón nem hozta a tőle megszokott magabiztosságát, szerintem a bekapott gólban is benne volt. A védelem bizonytalan volt főleg az első félidőben, most Kinyik játszott magabiztosan, a többiek komoly hibákat vétettek. A második játékrészben stabilizálódott a védelem, egyrészt Mészáros beállításának valamint Bényei feljavult játékának köszönhetően. A középpályások sok párharcot veszítettek, rengeteg hibával játszottak, Bódi próbálta irányítani a csapatot, nagyon akart. Kihagyott helyzete ellenére Tabakovic valamint Könyves jó teljesítményt nyújtottak.
A szurkolók kitűnőre vizsgáztak, nagyszerű hangulatot teremtettek, végig buzdították a csapatot.
Következik a Paks elleni bajnoki, a héten az utolsó mérkőzést alaposan ki kell elemezni, biztos vagyok abban, Herczeg Bandi ezt meg is fogja tenni, kijavítják a hibákat és megszerezzük a győzelmet. Viszont az atomvárosiak a hibáinkat kegyetlenül meg fogják büntetni, tehát vissza kell térni ahhoz a játékhoz, ami eddig jellemezte a csapatot.
