Paróczai értékel 17. forduló: Vasas – DVSC

A Loki mondhatni, kiütéses győzelmet aratott a Vasas vendégeként a szombati bajnoki találkozón.

0

Paroczi Paróczai értékel 17. forduló: Vasas – DVSCEredményesség szempontjából nem voltak jók az előjelek, a Loki két vereség után várta a Vasas elleni mérkőzést. A fővárosiak pedig egy pontot szereztek az előző fordulóban. Félő volt, hogy a csapat nem tud kikeveredni a Videoton elleni sokkból, de erre már a mérkőzés első perceiben rám cáfoltak.

Magabiztosan kezdtük a mérkőzést, bátran játszottunk, az iramra sem lehetett panasz. Az idő múlásával a Vasas lett kezdeményezőbb, meddő mezőnyfölényben játszott, de mi alakítottunk ki veszélyes helyzeteket. Érezni lehetett, előbb-utóbb meg lesz a vezető találat, amit Takács egy lecsorgó labdából meg is szerzett. Továbbra is az angyalföldi gárda játszott mezőnyfölényben, de ez csak a labdabirtokláson látszódott, helyzeteket nem tudtak kialakítani. Takács egy bal oldali szöglet után újból eredményes volt és két gólos vezetéssel vonulhattunk az öltözőbe.

A második félidőben a Vasas megpróbált visszajönni a mérkőzésbe, voltak lehetőségeik, de ezek csak fellángolások voltak, komolyan nem veszélyeztették a kapunkat. Ebben a periódusban már sejteni lehetett, ez a mérkőzés meg lesz, a kérdés inkább az volt, szerzünk-e újabb gólt. Herczeg Bandi megint jól nyúlt bele a mérkőzésbe, biztos sokakat meglepett, hogy előre cserélt, hiszen két támadót küldött pályára. A cserék később el is intézték a Vasast, Sós és Mengolo három találatával kiütéses győzelmet aratott a DVSC.

A győzelem telesen megérdemelt volt, sőt, ha a helyzeteket nézzük, az 1:5 még hízelgő is az ellenfél számára. A harmadik gólunk után, mintha feladták volna, de becsülettel próbálkoztak tovább, de ez csak a szépítéshez volt elég, tizenegyes formájában. Ha Takács csak felét értékesíti a helyzeteinek, még nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, de ne legyünk telhetetlenek. A Vasas három védős játéka magában hordozta a kockázatot, mikor hátrányba kerültek, ki kellett nyílniuk, ezzel területeket nyitottak Bódiéknak, amit ők köszöntek és sorra dolgozták ki a helyzeteket.

Nagy Sanyi jól és magabiztosan védett, csak büntetőből tudták bevenni a kapuját. A védelmünk stabil volt, ami kritikát megfogalmaznék, hogy a két szélső védő büntetőterületen belüli munkája időnként önveszélyes volt, főleg a Ferenczi Janié, akinél ez tizenegyest is eredményezett. Ezekre a jövőben jobban oda kell figyelni, nem szabad büntetőterületen belül buta szabálytalanságokat elkövetni. Középpályán Bódi, Jovanovic nagyon jól játszottak, Filip fegyelmezetten focizott, kicsit érződött nála a mérkőzéshiány. Varga Kevin hozta azt az akaratos, lendületes játékát, amit megszokhattunk tőle, viszont időnként nem volt eléggé önzetlen illetve voltak védekezési hibái is. Takács nagyszerűen játszott, a góljai magukért beszélnek. Könyves igaz nem talált a kapuba, de nálam a csapat legjobbja volt. Óriási munkát végzett nem csak támadásban, hanem védekezésben is. Sós és Mengolo lendületet hozott a játékba és újabb gólokat.

Herczeg András sokadjára remek érzékkel változtatott, ha a labdarúgásban létezne kanadai táblázata kispadról szerzett góloknak, magasan vezetné, annyiszor voltak már eredményesek a becserélt játékosok.

A jövőre nézve, ha ugyan azt az alázatos, elszánt, bátor futballt játsszuk, amit most is, de ide veszem a Videoton elleni nyújtott teljesítményt is, hiába kaptunk ki ellenük, akkor a hátralévő két mérkőzést is behúzzuk. A Honvéd ellen Lanzafamera kell különösen figyelni, ő hasonló módon játszik, mint a Videotonban Lazovic, a támadók mögött próbálja pontos passzokkal helyzetbe hozni társait. A 16-os környéki szabálytalanságokat lehetőleg kerülni kell, mert azokat nagy százalékban szokta értékesíteni. Én bízom a csapatban, úgy gondolom, szombaton győzelemmel zárjuk idei utolsó hazai mérkőzésünket.

Remélem, sok szurkoló lesz a stadionban, mert bátran mondhatom, a csapat megérdemli, hogy többen buzdítsák őket.