Egy jó eredményeket produkáló Ferencváros érkezett Debrecenbe, az előző fordulóban a Mezőkövesdet verték 5:0-ra. A Loki ugyan védekezésben eddig nem vallott szégyent, mert a mezőnyben két csapat kapott kevesebb gólt, viszont a támadójáték, a két góllal, elmarad az elvárttól.
Trópusi hőségben kezdődött a mérkőzés, mind a két csapat nagy lendülettel játszott, a színvonalát átlagosnál jobbnak mondanám. Nagy küzdelem alakult ki a pályán, amiből az első félidőben a Loki jött ki jobban, több gólhelyzet is adódott előttük, Könyves, Sós és Holman, akár a vezetést is megszerezhették volna. Ezek közül, a Holmané volt a legnagyobb helyzet. Sajnos, ezek a helyzetek kimaradtak.
Második játékrészben a Fradi cserékkel próbálta hatékonyabbá tenni a támadásait, de nagy változás nem történt a játékukban, próbáltak ugyan felpörögni, de a játékosaink felvették a kesztyűt. Egy bő negyedóráig kialakult egy nagy iram, aminek következtében kiürült a középpálya. Mindkét csapat a győzelemre játszott, ebben is a DVSC volt a jobb. Helyzeteket viszont most sem tudták gólra váltani Könyvesék.
A mérkőzés hajrájában, a Fradi játékosok belátták, nem fognak bírni a Lokival, a kispadjuk ideges légköre átragadt a játékosokra, voltak parázs jelenetek. Herczeg András kulturált magatartása viszont a debreceni játékosokra hatott, így higgadtak maradtak.
Fegyelemben, harcosságban és legtöbbször a játékban is a Ferencváros fölé tudtak nőni Ferencziék, egyértelműen megérdemelték volna a győzelmet, akár több góllal is.
Az első két mérkőzéshez képest, óriási előrelépést látok, mind morálisan, mind szakmailag. Igaz, most nem sikerült nyerni, de előre kell tekinteni, ez a mérkőzés egy jó alapot adhat az elkövetkező fordulóra.
Nagy Sanyinak egész meccsen alig volt védenivalója, el se kellett vetődnie, viszont érződött rajta a magabiztosság. A sajátnevelésű védelem stabilan állt a lábán, talán Ferenczi Janika volt halványabb. A középpályán nagy munkát végzett a Tőzsér, Filip, Jovanovic belső hármas, Sós és Könyves lendületesen játszottak a két szélen, a védőmunkájuk is dicsérendő. Elől Holman veszélyesen játszott ugyan, de én elidőznék nála kicsit. Annak ellenére, mint utóbb kiderült, sérülten vállalta a játékot, jó lenne, ha az ő ingerküszöbét is elérné a jelenlegi helyzet, miszerint a csapata a táblázat végén van. Látványokkal teletűzdelt játékára csak a tornában és a műkorcsolyában adnának pontot, a labdarúgásban nem. A szép csel, kötény, ernyő, azok látványos dolgok, de a jelenlegi helyzetben, egyszerűen, hatékonyan és eredményesen kellene játszani. 3-4 gólos vezetésnél ezeket, még ha el is rontja, díjazza a közönség. Bizonyította már, hogy jó játékos, de amit nyújt, az tőle kevés.
Újra meg kell említenem a szurkolókat, nagyon jó hangulatot teremtettek a stadionban, végig biztatták a csapatot. Szurkoló és csapat egymásra talált.
Szombaton, a Videoton elleni meccs következik. Annakidején hasonló szituációban voltunk, a Vidi nagy UEFA kupa menetelésekor. Kiverték a PSG-t a kupából, mi azon a hétvégén játszottunk ellenük, akkor Nagy Gyuri bácsi volt az edzőnk, meg is jegyezte nekünk, „látjátok a viharfelhőket az égen, vajon mi lesz itt? Meglátjátok, a Vidi felett lesznek a felhők” utalva arra, legyőzhetők, bármilyen jó formában is vannak. A 6. perben ugyan 2:0-ra vezetett a Fehérvár, de a mérkőzés végeredménye 2:2 lett. A második félidőben át se jöttek a félpályán, a helyzeteink alapján, nyolcat is rúghattunk volna nekik. Girnyó (Mörtel), Magyar Zsolti öt percenként veszélyeztették a kapujukat. Azt mondom, nem kell megijedni senkitől, a hétvégi mérkőzésből kell építkezni, bátran, fegyelmezetten kell játszani. Jó csapat a Videoton, de nem legyőzhetetlen.