Fotó: deac.hu
Mit jelent számodra a négy betű: DEAC
A klub, ahol Garamvölgyi Péter kezei alatt megismerkedtem a labdarúgás alapjaival, ahol pallérozódtam, jártam végig a ranglétrát. Fekete-fehér szerelésben léptem először pályára felnőtt bajnokságban, kezdetben a megye egyes csapatban, majd az NB III-as együtteseben.
Mikor debütáltál a harmadosztályban?
Azt a napot nem lehet elfelejteni. 2022. május 29-én védtem először a DEAC kapuját, a második félidőben állhattam a vonalra. Egy egészséges versenydrukk volt bennem, de nem izgultam, a szakmai stáb elégedett volt a teljesítményemmel. Azért maradt felejthetetlen a debütálásom, mivel 4-0-ra legyőztük a záró fordulóban a Salgótarjánt.
Hogy kerültél a Dóczy József utcai sporttelepre?
Általános iskolai osztálytársamat kísértem el egy edzésre, nagyon megtetszett a közeg és maradtam. Mindig is vonzott a labda, már óvodában is állandóan kergettem a bőrt, bár később testnevelő tanárom javaslatára belekóstoltam a tornasportba, a labdarúgás volt, ami igazán közel állt hozzám. Mint szinte minden gyerek én is gólokat akartam rúgni, így mezőnyben kezdtem, de egyre hátrébb kerültem, végül a vonalon találtam magam és megtetszett a kapusposzt. Töretlen volt a fejlődésem, mindig jobb és jobb akartam lenni, volt, hogy U12-es játékosként az U14-ben is védtem.
Mi a jó kapus ismérve? Van példaképed?
Jól kommunikál, együtt él a játékkal, jók a reflexei, ruganyos, lábbal is jól bánik a labdával, ebben fejlődtem leginkább az elmúlt időszakban. Kimondott példaképem nincs, ha mégis meg kellene neveznem kapusokat, akkor a Barcelona cerberusát, Mark Verstegent és a Liverpool hálóőrét, Alissont mondanám.
Bravúrok, potyagólok?
Az egyik legnagyobb bravúr talán az elősző szezonban a DVTK-II elleni volt, mely találkozón büntetőt hárítottam, ennek köszönhetően is gyűjtöttük be a három pontot. Felnőtt kapusként még nem betliztem, utánpótlásban viszont előfordult, hogy átcsorgott a lábam között a labda.
Tóth Dániel személyében van riválisod a vonalon…
Természetesen van egy egészséges rivalizálás közöttünk, de jó a kapcsolatom Danival, segítjük egymást. Nincs bennem sértettség, ha nem én állok a vonalon egy adott meccsen, akkor sem, ha a fiókcsapatban kellett védenem. Ezt nem visszalépésnek tekintettem, ugyanis számomra fontos volt, hogy minél több játékpercem legyen, a megyében is próbáltam a maximumot nyújtani.
Hogy viseled a vereséget?
Úgy vélem, a vereségekből tanulni kell, ám ha rajtam megy el egy meccs, az megvisel, ilyenkor magamba zárkózok, de próbálom minél hamarabb túltenni magam rajta.
A csapat jelenleg az Észak-kelezi csoportban az 5. helyen áll a táblázaton. Hová érhettek oda a bajnokság végére?
Ősszel kissé hullámzó volt a teljesítményünk, ám tavaszra kezdtünk kiegyenesedni, bár voltak fájó pontvesztések, mint legutóbb a Tiszafüred és a DVTK-II elleni. Még hat forduló van hátra a végéig, hét pontra vagyunk a dobogótól, úgy vélem még elérhető a 3. hely, ám botlások már nem férnek bele.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Természetesen szeretnék idővel minél magasabb osztályban védeni, az ideális az lenne, ha ezt fekete-fehér szerelésben tehetném. Fontos számomra a klubhűség, de ha érkezne majd egy jó ajánlat, fájó szívvel, de váltanék. Ám erről még korai még beszélni, 18 éves vagyok, van hová fejlődnöm, de mindent megteszek azért, hogy minél jobb kapus váljon belőlem. Már az is nagy előrelépés számomra, hogy ilyen fiatalon az NB III-ban védhetek. A tanulás is fontos számomra, jelenleg a Tóth Árpád Gimnáziumban egyéni tanrend szerint szívom magamba a tudást. Érettségi után cél az egyetem, bár még nincs eldöntve, milyen szakon folytatom majd tanulmányaimat.
