Köztudott önről, hogy nem csupán nézni, de űzni és szereti a sportokat. Mi a napi penzum?
Újabban a tenisz, ami kikapcsol, mégis gondolkodásra késztet, s nem mellesleg kortalan játék. Miután leteszem a lantot, mindig szakítok egy kis időt a mozgásra, futni és kerékpározni is szeretek. Ma már tudatosan sportolok, mert a munka és a család mellett ez teszi teljessé az életet. A feleségemet még győzködni kell a mozgás szépségéről, de a hétéves fiam imád teniszezni, a kontaktsportokat pedig még ráér megkedvelni. Kortól, nemtől és edzettségi állapottól függetlenül az életnek szerves részét kell képeznie a sportnak, s Debrecenben mindenki megtalálhatja a szívének kedves mozgásformát. Az egyéni mellett a csapatsportok is közel állnak hozzám, s bár a pandémia alatt kevesebbet tudtunk futballozni és kosarazni a sporttársaimmal, remélhetőleg hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba.
A cívisvárosban szinte lehetetlen sport nélkül felnőni, ön miket próbált ki gyermekként?
Természetesen a labdarúgást. Hat éves koromban költöztünk egy olyan lakótelepre, ahol nem volt épített pálya, de ez egyáltalán nem zavart bennünket, mindig találtunk valamilyen alternatív megoldást a kapuk kijelölésére. Akkoriban még nem voltak okoseszközök, sem fejlett infrastruktúra, mégis örömünket leltük a mozgásban. Érdeklődő kissrácként szerettem tanulni, s délutánonként sem unatkoztam, a zenei tanulmányaim mellett az iskolában elkezdtem kosárlabdázni, emellett pedig úsztam és korcsolyáztam is. Az nem merült fel bennem, hogy versenyszerűen sportoljak, de az egyetemi vizsgaidőszakokat leszámítva sosem hanyagoltam el a mozgást.
Milyen párhuzamot vonhatunk sportos múltja és vezetői pályája között?
Gyermekként, a grundon megtanultam csapatban gondolkodni, küzdeni a társaimért, az pedig a civil életben is fontos, hogy megértsük egymást, azonos irányba toljuk a szekeret. A sport kitartásra és alázatra nevel, ami politikusként is kell a sikerhez, kívülről könnyebbnek tűnhet a munkánk, mint amilyen valójában. Jóllehet nem én vagyok a legügyesebb, a pályán nem ismerek elveszett labdát, ez a mentalitás pedig az élet minden területén sikerre vezethet. Szerencsés egybeesés, hogy alpolgármesterként is segíthetem Debrecen sportéletének felpezsdítését, a köznevelés fontos célja, hogy a fiatalok az online tér helyett a szabadban, mozgással töltsék idejüket.
Mennyire tudja a sport felvenni a versenyt a modern technológia vívmányainak népszerűségével?
Sajnos egyre kevésbé, így bőven akad tennivalónk. A mi időnkben alig volt pár grund, ahol lehetett focizni, manapság pedig szinte minden debreceni téren jó minőségű sportpálya áll a fiatalok rendelkezésre. Ennek ellenére kevesebb gyermekkel találkozni a placcokon, így szükségesnek láttuk új, sportközpontú rendezvények bevezetését a köztudatba. Ilyenkor megmozdul a lakóközösség, a pályán új barátságok köttetnek, a legjobbak pedig értékes díjakkal térhetnek haza. Az egészségmegőrzés érdekében folyamatosan épülnek a kerékpárutak, a játszóterek mellett pedig a szabadtéri kondiparkok, ahol a családok együtt mozoghatnak. Nem állítom, hogy az okoseszközökre nincs szükség, de ahogyan az élet minden területén, itt is törekedni kell a megfelelő egyensúlyra.
Gyakran találkozhatunk önnel a DVSC mérkőzésein is. Ilyenkor szurkolóként vagy alpolgármesterként van jelen?
Annak ellenére, hogy hivatalos kötelezettségeimnek kell eleget tegyek, természetesen nem tudom függetleníteni magam, piros-fehér vér csörgedezik az ereimben. Még a Sándor Tamás és Dombi Tibor fémjelezte korszakban váltam Loki-szurkolóvá, azóta pedig alig van olyan mérkőzése a csapatnak, amit ne követnék élőben, sokszor a helyszínen teszem mindezt. A kézilabdát keresztapám révén kedveltem meg, így amikor tehetem, a Hódos csarnokba is kilátogatok, ahol békeidőkben káprázatos a hangulat. Egyfajta átmenetet képezek a radikális B-közép és a nyugdíjas szektor között, nem tudok szótlanul ülni, de igyekszem a méltóságomat megőrizve, sportszerűen biztatni a csapatot.
Minden korábbinál több debreceni sportoló vívta ki a tokiói indulás jogát. Miben tudja segíteni az önkormányzat a felkészülésüket?
Amellett, hogy az önkormányzati kiadások zöme az amatőr, szabadidős sportokat támogatja, fontosnak találjuk, hogy a kiemelkedő teljesítményt elérő, helyi kötődésű tehetségeknek is minden segítséget megadjunk. Az olimpiára kijutott sportolók felkészülését, külföldi edzőtáborait jelentős összeggel támogattuk, a kimagasló eredmények ugyanis nem csupán Debrecen jó hírnevét erősítik, de a tömegbázist is szélesítik. A fiataloknak kellenek a példaképek, várospolitikai szempontból pedig jószerével mindegy, hogy melyik sportágat választják a gyermekek, a legfontosabb, hogy mozogjanak. A társadalom alappillére az egészség, fontos, hogy a munkaképes korba érve aktív felnőttek váljanak a mai kissrácokból és kislányokból.
Milyen irányba mozdulhat el városunk sportélete az előttünk álló néhány évben?
A pandémia ellenére Debrecen város gazdaságilag egyre jobban teljesít, az új beruházásokból származó iparűzési adó egy részét pedig természetesen a jövőben is szeretnénk az amatőr és élsportra fordítani. Az infrastrukturális beruházások mellett a tömegbázist is szükséges növelnünk, ehhez pedig a jéghegy csúcsának, azaz a DVSC-nek is jól kell szerepelnie a bajnokságban. Nincs könnyű dolgunk, mert a magyar klubok gazdaságilag jelentősen megerősödtek az elmúlt években, de bízom benne, hogy a visszajutást követő első évet túléljük, s a folytatásban már csak felfelé vezethet az út. Női kézilabdában jóval kevesebb pénzből lehet nagyobb sikereket elérni, szakmailag pedig jó irányba halad a klub, így idővel a Győr mögött a második legjobb magyar csapattá válhatunk. Természetesen nem minden az eredményesség, fontosnak tartom, hogy továbbra is a helyi fiatalokra építsünk, hiszen értük tudnak szívből szorítani a debreceniek.
P.G.
Fotók: Magánarchívum
