Mint minden Loki szurkoló, én is azt vártam, Szombathelyen is folytatódik az a jó sorozat, ami az MTK elleni mérkőzés óta tart és ott folytatják a fiúk, ahol abbahagyták. Egy dologtól tartottam, mégpedig a játékvezető személyétől és a mérkőzés elején be is bizonyosodott, félelmem nem volt alaptalan.
Már az első percben könnyen hátrányba kerülhettünk volna, egy szerintem jogtalan büntető miatt. Tény, hozzáért a becsúszó Haris könyökéhez a labda a közeli erős, lövésszerű passz után, de nem a kéz kereste a labdát, ahogy a játékvezetők szoktak fogalmazni. Itt visszakanyarodnék a Videoton elleni találkozónkra, mikor Fiola kezezését, ami viszont tizenegyest ért, Iványi sporttárs nagyvonalúan elnézett. Jó lenne, ha a játékvezetők következetesek lennének és egyenlően bírálnák el az ilyen eseteket. De visszatérve a mérkőzéshez, Nagy Sanyi bravúrral hárította a büntetőt, ez pedig nagy lökést adott a csapatnak. Szervezett, zárt védekezésből gyors kontrákat vezettünk, többször is veszélyeztettük Király kapuját, ha kicsit pontosabbak a befejezések, akár háromgólos előnyt is kiharcolhattunk volna. Labdavesztések után gyorsan visszarendeződtünk, a támadók is visszazártak, ezzel teljesen lezártuk a középpályát, így a Haladás mélységi indításokkal próbálkozott. A mérkőzés elején Bambgoye futotta le néhányszor védőinket, de Ferencziéknek később sikerült őt semlegesíteniük. Rögzített játékhelyzetekből, beívelésekből próbáltak veszélyeztetni a vasiak, de vagy a védőink mentettek, vagy Nagy Sanyi védett bravúrral. A 14. percben sikerült megszereznünk a vezetést Bódi gyönyörű szabadrúgásgólja után, véleményem szerint Király rosszul helyezkedett, de ez semmit nem von le Bódi érdemeiből. Külső szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha a Haladás irányítaná a játékot, de kézben tartottuk a meccset, agresszíven letámadtuk a labdás játékost, párharcokat nyertünk és labdaszerzések után egy-két átadásból a hazai kapu előtt teremtettünk veszélyt.
Szünet után feljebb tolta a védekezését a Haladás, próbálták hatékonyabbá tenni támadásaikat, ezzel viszont még jobban felkínálták számunkra a kontralehetőséget. Többször is veszélyeztettünk, Királynak akadt bőven tennivalója, de az 58. percben már ő is tehetetlen volt, mikor Kusnyír középre lőtt labdájára Szécsi érkezett és az ötösről okosan a jobb alsóba továbbította a játékszert. Szerintem a második gól után már el is dőlt a három pont sorsa, továbbra is magabiztosan futballoztunk, a hazaiak lélekben feladták, bár volt néhány erőtlen próbálkozásuk. Úgy gondolom, teljesen megérdemelten nyertük meg a mérkőzést, szervezettebben, okosabban és taktikusabban játszottunk ellenfelünknél.
Minden elismerésem a csapaté, így kell befejezni egy évet, ott vagyunk a dobogó harmadik fokán, úgy gondolom, velem együtt ezt mindenki aláírta volna a bajnokság kezdetekor. A fiúk ezzel a helyezéssel kedveskedtek a szurkolóknak karácsonyra, de ha említettük a drukkereket, minden tiszteletem azoké, akik a rossz idő ellenére is elkísérték a csapatot Szombathelyre.
Az a labdabiztos, fegyelmezett, tudatos játék, amit a csapat hétről hétre nyújt, bizakodásra ad okot a tavaszi folytatásra, ha a sérültek is felépülnek, kellemes gondjai lesznek a szakmai stábnak. Idén sok játékost sikerült beépíteni, az NB-I legfiatalabb gárdája a Lokié, ugyan azt mondom, mint Herczeg András, ez a jövő csapata. Véleményem szerint sokkal több nézőt érdemelnének, 6-7 ezer szurkoló biztatása mellett még eredményesebbek lenének, bízok benne, jövőre a nézőszám is emelkedni fog.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánjak a DVSC szakmai stábjának, játékosoknak, a klub minden dolgozójának és nem utolsó sorban, minden Loki szurkolónak.
