Egy héttel a veszprémi verseny után, hogyan értékelnéd a teljesítményedet?
Igazából, nagyon elégedettek vagyunk a teljesítményünkkel, mint többször is nyilatkoztam, kitűzött célunk az volt, tudjunk végigmenni, tanuljunk és örüljünk a versenynek. Utólag átgondolva, panaszra nem lehet okunk, nagy öröm számunkra, hogy az R5-ösök közt sikerült beérnünk a 9. helyre. Azóta rengeteg telefonhívást kaptunk, sokan gratuláltak. Csak pozitívan gondolunk a versenyre, jó emlékeink maradtak.
Gondolom, azóta gondolatban sokszor futottad újra a pályákat, mik azok, amiket ma másképp csinálnál?
Visszanéztük a belső felvételeket, ilyenkor mindig a hibákat keresi az ember, hol mit rontott el. Igazából lenne rengeteg hiba, én sokat találtam benne, amit akkor, a futamok alatt nem éreztünk. Ezeket a hibákat megpróbálnám kiküszöbölni. De nem szeretném pengeélére fordítani ezt, mert tényleg sokat kell még tanulnunk ezt a kocsit.
Beszéljünk Vizelli Karcsiról. Villamosvezető, kalauz, tűzoltó és ilyenek szerepelnek a gyerekek vágyaiban. Nálad is meg volt ez vagy már kis korodban megfertőzött a benzingőz?
Ilyesmiről, amit most csinálunk. Édesapámnak ebben nagy szerepe volt. Ő is szerette a jó technikákat, jó kocsikat, bár sohasem versenyzett. Viszont fiatal korában sokat motorozott, engem is kicsi gyerekként ráültetett egy motorra, úgy gondolom, a sport szeretetem innen indult.
Édesanyád nem lett ettől ideges? Mert az anyák erősen féltik fiaikat.
Az első motoros emlékem az volt, mikor édesapám 3 éves koromban bátyámmal, aki akkor 6 éves volt, felültetett minket a motor tankjára, így ment el a házunk előtt, amikor édesanyám ezt meglátta, le is húzott neki egy jó nagy taslit. Természetesen félt, az anyai szív fáj olyankor, mikor a gyermek veszélyes sportot űz. De elfogadta, hogy ez nekem nagyon sokat jelent, ez az életem.
Későbbiekben, kipróbáltál más sportágakat vagy akkor is csak az autózás foglalkoztatott?
Igen, kipróbáltam mást is. 2005-ben kaptam egy quadot édesapámtól, ezzel elkezdtünk versenyezgetni, 4-5 alkalommal rajthoz álltunk, a téli szezonban meg jégmotoroztunk. Közben gyűjtöttük a pénzt, barátokkal egy Trabantot vettünk belőle, később Zsigulit, Zastavát, ezeket szereltük, kivittük a rétre, ott próbálgattuk.
A kis Karcsi, milyen gyerek volt?
Tanulni nem szerettem, minden más lekötötte a figyelmemet.
Hova jártál iskolába?
Létavértesen jártam általános iskolába, majd Debrecenben az Irinyibe tanultam tovább. Az érettségi után döntöttem el, nem tanulok tovább, édesapám vállalkozásában kezdtem el dolgozni. Ma is ezt csinálom.
A munka és versenyzés együtt? Vagy ma már kizárólag a versenyzés?
Ma is munkából élek, ott még nem tartok, hogy az autóversenyzésből meg tudjak élni. Azért dolgozunk, hogy tudjunk versenyezni.
Mikor kezdted el a versenyzést komolyabban?
2007-ben, mikor megkaptam a jogosítványomat, vettem meg az első Ladámat, amivel el tudtam indulni a debreceni salak körversenyen. Kicsit viseltes, rozsdaette volt, felújítgattuk, versenyzésre alkalmas állapotba hoztuk. Innen indult minden. 2008-ban mentük néhány kisebb sprintversenyt, amit év végén már egy rally verseny követett. Aztán jöttek folyamatosan a versenyek. Eldöntöttük, hogy ezzel komolyan foglalkozunk, dolgoztunk a szükséges feltételek megteremtésén. 2010-től már rally túraversenyeken mentünk, utcai gumikat tettünk fel, hogy minél többet menjünk keresztben. Ezzel nagyon sokat tanultunk.
Mi volt az első komolyabb siker?
2012-ben, a Szombathely rallyn sikerült megnyerni a kategóriánkat. Aztán Debrecenben a salak körverseny, ahol újfent megnyertük a kategóriánkat valamint az abszolút első helyet is. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy egyre jobban ki lettünk éhezve a sikerekre.
Azt mondják, bátor emberek a navigátorok. Kik ültek eddig melletted a navigátorülésben?
Nem volt sok, így könnyű dolgom van. Nagy Peti barátommal a kezdetek óta, majd a feleségem ült mellém. A rally sport hozott minket össze, ő is versenyzett, navigált. Vele sikerült megnyernem a rally2 bajnoki címet.
Szoktatok együtt elemezni vagy beszélni a rallyról az otthoni hétköznapokban?
Nagyon sok minden forog nekünk a versenyzés körül, természetesen, sokat beszélünk róla.
Korda Erik, a vele készült interjúban elismerően nyilatkozott rólad. Azt is elmondta, a hátralévő versenyekre meg van a fedezet, így tudsz indulni.
Szeretném megköszönni Eriknek, amiket rólam mondott, nagyon jól estek a szavai. Azóta beszéltünk telefonon is. Beállítottuk magunknak egy célként, hogy indulunk az idei versenyeket és nem lehet, hogy ezt nem hozzuk össze.
A későbbi versenyeken már gyorsabb lesz a tempó?
Ha ezt az évet végig tudjuk versenyezni, a célunk az lesz, minél több tapasztalatot szerezzünk. Természetesen, megpróbálom magamból kihozni a maximumot, de azokon a határokon belül szeretnék maradni, mi egy biztonságos határ. Sokat kell menni ahhoz, hogy megfelelően tudja irányítani az ember ezt a technikát.
Mi a különbség a Lada és az R5 közt?
Mindkettő ízzig-vérig versenyautó, természetesen az R5 sokkal korszerűbb. Nem feltétlenül a motorerőt emelném ki, hanem a futómű menettulajdonságait, fékeket. A fizikát gyakran meghazudtolja, amilyen kanyarsebességgel rendelkezik. A verseny során is úgy volt, veszek egy jó féktávot, beleálltam a fékbe, de a kanyarig kétszer is a gázpedálra kellett lépnem, hogy odaérjünk. A sebességérzet nem nagy benne, inkább az események jönnek gyorsan.
Kicsit térjünk vissza a Veszprémbe. A verseny után, a nagyok mit szóltak a teljesítményedhez?
Kevesekkel tudtam beszélni, de akikkel sikerült, azok mind gratuláltak. Nagyon jó érzés volt, mikor Ranga Peti beugrott a kocsiba a verseny végén, gratulált, kezet fogtunk, kérdezte, milyen a technika.
Vannak példaképek vagy olyanok, akiknek a stílusa közel áll hozzád?
Amikor annakidején elkezdtünk versenyezni, rengeteg felvételét megnéztem Balázs Öcsinek, a Lada nevet hozzá kötötték, akkor ő volt a példaképem. A mostani hazai mezőnyben nagyszerű versenyzőnek tartom a Herczig Norbit, aki hatalmas alázattal tud beszélni a rallyról, de akik ott vannak az elején, azok mind példaképek. Nemzetközi viszonylatban nem emelnék ki senkit, mert aki odáig eljutott, azok előtt meg kell emelni a kalapomat, ott mindenki példakép.
Ha most azt mondják neked, a következő évre meg van a fedezet, minden versenyen indulhatsz, mik lennének a célok?
Nem akarom saját magamnak magasra tenni a lécet, szeretnénk minél többet menni, tanulni, hogy versenyről versenyre egyre jobb legyek.
Erik azt is mondta rólad, ha minden feltétel adott lesz, idővel ott lehetsz a legjobbak között.
Természetesen, szeretnék ott lenni, de ez tényleg a jövő dönti el igazán. Ezzel a sporttal, csak alázattal lehet foglalkozni, nagyon sokat kell dolgozni, hogy jöjjenek a sikerek.
Szép számú rajongótáborod van. Mit üzennél nekik?
Rengeteg gratuláló, biztató üzenetet kaptam, köszönöm mindenkinek. Nagyon jó érzés tudni azt, hogy ennyire sokan támogatnak.