Hogy vagy? Milyen volt az edzés?
Jól érzem magam, köszönöm. Bár a mai nem volt annyira kemény tréning, mint az eddigiek, de alaposan átmozgatott minket a stáb.
Pontosan mikor kezdtél el kézilabdázni? Kipróbáltál-e más sportágakat?
12 esztendősen kezdtem el, de mellette 16 éves koromig fociztam és kosaraztam is. Illetve nyaranta, amikor kézilabdában szünet volt, az atlétikát szintén kipróbáltam.
Hazádban melyek számítanak a legnépszerűbb sportágaknak?
Komoly hagyományai vannak a focinak és a kézilabdának, de kosárlabdában is fokozatosan javul a helyzet, hiszen egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezen felül viszonylag sokan próbálkoznak a cselgánccsal és a lovas sportokkal is.
Mikor merült fel benned először, hogy profi kézilabdázó legyél?
17 évesen már fontolóra vettem, hogy erősebb, színvonalasabb bajnokságban és környezetben próbáljam ki magam. Ám mindez csak két évvel később, 19 esztendős koromban vált valóra.
Hol debütáltál, ki volt az első edződ? Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időszakra?
Első profi csapatom a dán Horsens, első edzőm pedig a jelenleg Kobenhavn gárdáját irányító Klaus Mogensen volt. A beilleszkedés könnyen ment, bár rendkívül sok újdonsággal kellett szembenéznem, sokkal nagyobb volt a tempó, de jól éreztem magam. A kezdeti sikereknek és élményeknek köszönhetően sokkal jobban megszerettem a sportágat is.
Hét szezont Dániában, kettőt pedig Franciaországban húztál le. Hogy ment a beilleszkedés csapataidban?
A Dániában töltött évek teljesen zökkenőmentesen alakultak, a hasonló kultúra miatt nem voltak nehézségek, viszonylag gyorsan megszoktam az intenzívebb tempót is. Franciaországban már sokkal másabb volt a helyzet. A kulturális és nyelvi szinten jelentkező különbségek kihívást jelentettek számomra. Mindemellett egy skandináv embernek nehéz azonosulnia a francia mentalitással és életstílussal. De sokat tanultam az ott eltöltött időszakban, így jobb, érettebb játékossá válhattam, ezért pedig köszönettel tartozom csapatomnak a lehetőségért és a bizalomért.
Tartod-e a kapcsolatot egykori játékostársaiddal?
Igen, egyikük most is itt van – mutat mosolyogva Lotte Grigelre, aki beszélgetésünk közben Tone Tiselj vezetőedzővel folytatott eszmecserét a lelátó mellett. A kézilabdának köszönhetően számos barátot szereztem a világ legkülönbözőbb pontjairól.
Melyek a legkedvesebb emlékeid, akár válogatott-, akár klubszinten?
2009-ben történelmi tettként kvalifikáltuk magunkat a 2011-es világbajnokságra, ez hatalmas élményt jelentett. A tornán is jó eredményeket értünk el, ezzel pedig óriási meglepetést okoztunk a közvéleménynek és szurkolóinknak egyaránt. Klubcsapataimmal pedig rendre magas szinten játszhattam, így nehéz egy momentumot kiemelni a sok közül.
Első alkalommal jársz Magyarországon?
Játékosként még nem volt itt dolgom, de három évvel ezelőtt már jártam Budapesten, a Bajnokok Ligája négyes-döntője alkalmával, és valósággal lenyűgözött a város.
Na és mik az első benyomásaid Debrecenről?
Eleinte volt bennem némi izgalom, de ez mára teljesen elmúlt. Nagyon tetszik a város, az emberek segítőkészek, így elmondhatom, hogy szeretek itt lenni.
Hazád éghajlati sajátosságaihoz viszonyítva az itteni nyarak rendkívül melegek. Hogyan birkóztál meg a forrósággal?
Izlandon most nem örülhettünk túl jó nyárnak, a hőmérséklet maximum 15 fokig emelkedett. Mondanom sem kell, ahhoz képest hatalmas a különbség, így ez nem egyszerű. De Nizzában már valamelyest megszokhattam a forróságot, így nem volt különösebb gond.
Követted-e korábban a magyar bajnokságot? Mi a véleményed a magyar kézilabdáról?
2-3 éve alaposan figyelemmel kísérem a magyar kézilabdasport történéseit, hiszen rengeteg kiváló játékos kézilabdázik itt, nagyon erősek a klubcsapatok is. A bajnokság pedig gyors, kemény és hajtós, véleményem szerint a legjobb jelen pillanatban. Így izgatottan várom, hogy bemutatkozhassak élesben.
Hogy érzed magad a csapatban, milyenek a csapattársak?
A csapattársak nagyon aranyosak és segítőkészek. Ha akarnék, akkor sem tudnék olyan embert mondani, aki ne segítene mindenben. A klub részéről is minden támogatást megkapok, nagyon jó a közösség, élvezem a közös munkát.
Mivel töltöd a szabadidődet? Volt-e alkalmad szabadidős elfoglaltságok szempontjából is feltérképezned a várost?
Kimozdulós típus vagyok, társaságban érzem igazán jól magam. Egyelőre rengeteg elfoglaltságunk volt az alapozás kezdete óta, de ha felveszem a ritmust és elkezdődik a bajnokság, remélhetőleg több időm lesz majd erre. Nagyon szeretem a történelmet, érdekel az ország és a város történelme is, így mindenképp szeretném legapróbb szegletéig felfedezni Debrecent. Némi nehézséget jelent ebben, hogy minden magyarul van, de idővel majd megküzök ezzel is.
Arna Sif Palsdóttirnak sok sikert kívánunk debreceni pályafutásához, és városunk feltérképezéséhez is!
T.S.