Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

Burai Árpád hangjával bizonyára minden debreceni találkozott már, a rádiózás mellett a Lyuhász Lyácint Bt. frontembereként a zene világa sem ismeretlen számára. Azt talán kevesebben tudják, hogy a népszerű műsorvezető ezer szállal kötődik a sporthoz, ezúttal azonban ezt az oldalát is megismerhetik olvasóink, továbbá az is kiderül, hogy színes életművéből melyik interjújára a legbüszkébb.

0

burai-300x184 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

A pandémia beárnyékolta az elmúlt évet, mely az élet minden területére hatást gyakorolt, s bár ez alól a sport sem volt kivétel, azért zajlottak események. Volt olyan eredmény, mely csalódást jelentett számodra, illetve ami meglepetést okozott?

Csalódás címszó alatt egyértelműen a DVSC kiesését említeném meg. Ott ültem a lelátón az utolsó fordulóban is, a Paks elleni mindent eldöntő mérkőzésen, mely találkozó számomra sok-sok debreceni szurkolóval együtt nagyon fájdalmas emlék. A 92. percig nem hittem el, hogy megtörténhet a kiesés, rettenetes érzés volt, mikor a hármas sípszó felhangzása után ez tudatosult bennem. Előre kell viszont nézni, lassan helyére kerülnek a dolgok, jó úton halad a Loki, úgy tűnik, a következő bajnoki évben ismét élvonalbeli csapata lesz a városnak. Ami viszont abszolút pozitív, bár ritkán látogattam a DEAC mérkőzéseit, az a fekete-fehér gárda feljutása a másodosztályba.

Említetted csalódottságodat a DVSC kiesése kapcsán. Milyen szájízzel vártad az idei szezont?

Túllépve a kiesés okozta sokkon, már pozitívan látom a dolgokat, nagy kedvvel mentem a másodosztályú mérkőzésekre. Egy érdekes időutazásnak fogtam fel az NB-II-t, olyan csapatokkal találkozhattunk hosszú idő után, melyekkel régóta nem mérkőzhettünk meg, gondolok itt a Nyíregyházára és a Békéscsabára, de a kisebb együttesek elleni összecsapásokat is nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogyan teljesítünk ellenük.

A többi debreceni sportág eseményeit mennyire követted nyomon?

Leginkább futballmeccsekre járok, a többi sportág eseményeit hírszinten követem. A rádióban kollégáimmal, Ó Nagy Ferivel és Marosi Zolival természetesen mindig átbeszéljük a heti történéseket, így képben vagyok a debreceni sporttal kapcsolatban. Azt viszont nem tagadhatom, nálam a sporteseményt gyerekkorom óta a futball jelenti.

Mit jelent számodra a sport?

Mondhatnék most közhelyeket, nyilván a küzdés, ami először eszembe jut, de számomra a sport a teljes kikapcsolódást jelenti. Amikor én is fociztam, az kiszakított a hétköznapokból, mikor meccs volt, megszűnt a világ, 100 százalékig arra koncentráltam, hihetetlen energiákat mozgósított meg bennem. Ma már szinte mindenevő vagyok, legutóbb a darts világbajnokság eseményeit is nyomon követtem. Az, hogy fociztam, befolyásolja szurkolói mentalitásomat is, bizonyos meccsszituációknál megértőbb vagyok, mint egy átlagszurkoló.

Honnan ered a labdarúgás szeretete?

Mondhatni, ezzel édesapám fertőzött meg, aki már pici gyerekként, babakocsiban tolt ki DMTE meccsekre, hat-hét éves koromtól viszont már rendszeresen ott ültem a lelátón a DMVSC találkozóin. Máig őrzök egy ’86-ból származó füzetet, melyben olyan egykori kiváló labdarúgók autogramjai szerepelnek, mint Boda Imre, Szendrei „Csámpi”, Topor Antal, Herédi Attila, Göröcs János és Kékesi Rezső. Utóbbi aláírása annyira megtetszett, hogy azóta én is az i betűre egy kört rajzolok. Ennek ellenére az atlétikával kezdődött a sportpályafutásom 1987-ben. Középtávon egészen jó eredményeim voltak, az edzők tehetségesnek tartottak. Egyik legnagyobb élményem is a futáshoz köthető, 1988. augusztus 12-én a Puskás elődjében, a Népstadionban futhattam egy országos verseny döntőjében 800 méteren. A labdarúgás viszont örök szerelem volt, másfél év után váltottam és a DMTE ificsapatában, a legendás mesternél, Szilágyi Jóska bácsinál kezdtem el focizni. Egykori edzőmre jó szívvel gondolok vissza, akivel nemrégiben a rádióban hosszabban beszélgethettem. Egy meglepetést is tartogatott számomra, nagy élmény volt újra látnom az egyik ’89-ből származó meccsjegyzőkönyvet, melyben még az osztályzatok is benne voltak.

Bolo-Bolo-300x225 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

A DMTE, mely egyesület már megszűnt, egykor a DVSC mellett Debrecen másik meghatározó csapata volt…

Hozzám nagyon közel állt a klub, hiszen édesapám a 90-es évek elején szakosztályvezetőként tevékenykedett az egyesületnél. Abban az időben a Loki legendás mestere, Garamvölgyi Lajos irányította a csapatot, nagyon sok kiváló labdarúgó játszott kék-sárga szerelésben. 1979-ben egyesült a DVSC és a DMTE, létrejött a DMVSC, mely időszak tíz évig tartott. A szétválás után nem sokkal sajnos a kék-sárga klub megszűnt létezni.

Meddig sikerült eljutnod a labdarúgás ranglétráján?

Profi futballista nem lett belőlem, miután befejeztem a szervezett keretek közötti focit, már csak amatőr szinten rúgtam a bőrt, a haverokkal reggeltől estig a grundon kergettük a labdát. 2000-ben barátokkal alapítottunk egy kispályás csapatot, a Bolo-Bolo formációt, mely 18 éven keresztül működött. Emellett 2003-2010 között a Sáránd csapatában játszottam, mely gárdához Dalanics Jancsi barátom csábított. Ez a hét év, a megyei foci minden gyönyörével, és szörnyűségével nagy élmény volt. Nem pénzért fociztunk, viszont komoly „premizálásért” léptünk pályára hétről-hétre, a marha- és birkapörkölt, a sör adott volt a találkozók után. Ma már család és munka mellett sajnos nincs időm a focira, pedig szívem szerint még játszanék.

Sáránd-2010-300x200 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

Beszéltünk a ’80-as és ’90-es évekről. Mennyiben volt más az akkori hangulat?

Sokan jártunk meccsekre, nem volt ritka a telt házas mérkőzés, ez igazából az Oláh Gabin teljesedett ki, mely időszak a debreceni labdarúgás aranykorszakát jelentette. A régi Nagyerdei Stadionba is rengetegen kilátogattak, meccsek után megvártuk a csapatokat, beszélgettünk a játékosokkal. Emlékszem, a pénztárak feletti részen, megakadályozván, hogy a szurkolók belógjanak, üvegcserepek voltak a betonba öntve, melyek komoly sérüléseket okoztak a kerítésbérleteseknek, ez ma már elképzelhetetlen lenne. Sőt, a pályát szögesdrót kerítés választotta el a nézőtértől, ma már szerencsére eltűntek a kerítések a stadionokból. Abban az időben is voltak olyan rigmusok, melyekért ma már komolyan büntet a szövetség, de akkor erre senki nem kapta fel a fejét. A padsorok között jártak az árusok, kínálták a szotyolát, a tökmagot, a nápolyit, a sósperecet, ez is hozzátartozott a lelátói hangulathoz. Ma van egy csodálatos stadionunk, de nézőszám tekintetében jelentősen elmaradunk a korábbi évektől.

Lyuhász-300x206 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”SJS-300x225 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

A labdarúgás mellett a zenének is nagy szerepe van az életedben, a Lyuhász Lyácint Bt. frontembereként is ismerhetnek a debreceniek…

A zene a másik örök szerelem. Az együttes már jó 30 éves múltra tekinthet vissza.  Azt tudni kell a formációról, bárki felléphetett, aki ismerte dr. Kondort, az alapítót. Első fellépésemen még nem a mikrofon mögött álltam, akkor egy Trabant motorháztetőt fűrészeltem a színpadon. Ezt követően, 93-tól vagyok tagja a zenekarnak. Magamat nem nevezném énekesnek, inkább szónok szerepben vagyok jelen az együttesben. Ma már nagyon ritkán koncertezünk, de évente azért egy-két bulit megrendezünk. Egy másik zenekarban, a Spatzen Jodler Sextettben is rendszeresen színpadra léptem, mely formációban ifj. Tóth Sándor jódlikirállyal voltunk a frontemberek. Ennek a zenekarnak volt sportkapcsolata, a Loki B közép tagjai rendszeresen jártak koncertjeinkre, köztük a legendás vezérszurkoló, Komcsi is. Velünk énekelték a nótákat, nem egyszer előfordult, hangosabbak voltak, mint a zenekar.

burai2-300x169 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

A sport az FM90 Campus Rádióban is nagy hangsúlyt kap, mindennap fellelhető a műsorpalettán, viszont ma már Burai Árpádot elvétve hallani…

A korábbi években Ó Nagy Ferivel és Marosi Zolival közösen vezettük a Heti Sport magazint. Nagyon szerettem és szeretem most is ezt a szabadszájú, őszinte műsort, mi válogathattuk össze a témákat, mikor dicsérni kellett dicsértünk, mikor nem volt mit, akkor sem fényeztük a rosszat. Ma már jóval kevesebb alkalommal tudok ennek részese lenni, legutóbb sajnos szomorú aktualitása volt, hogy szerepeltem a műsorban, Maradona halálát követően egy emlékműsort állítottunk össze. Bízom benne, a legközelebbi Heti Sportos megjelenésem vidámabb témával lesz kapcsolatos. Ma már leginkább a Helló Debrecen! címre hallgató, napi rendszerességgel jelentkező műsorban tűnök fel, melyet Gábor Bettivel, a Desperado énekesnőjével vezetünk közösen. Szinte minden témával foglalkozunk, elég széles a paletta.

IMG_20210117_153829-300x225 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

Sok interjút készítettél az elmúlt években, ezek közül melyik volt a csúcs?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy pár évvel ezelőtt interjút készíthettem a Nemzet Színészével, Törőcsik Marival. Ritkán fordul elő, hogy izgulok, remegő lábakkal beszélgetek a riportalannyal, ekkor azonban volt ilyen pillanat. A magyar zenei életből gyakorlatilag majdnem mindenkit sikerült már mikrofonvégre kapnom, nemrégiben Leslie Mandoki volt beszélgetőpartnerem. Debreceniek közül is sokakat ki tudnék emelni, akik nem sztárok ugyan, viszont teljesítményükkel sokat letettek már az asztalra. Interjúalanyaim közt olyan sportolók voltak, mint Dombi Tibi, vagy az olimpiai bajnok vízilabdázó, Kiss Gergely, de itt is hosszan sorolhatnám a neveket. Természetesen van interjúálmom, ha Marilyn Manson, vagy Clarence Seedorf lehetne beszélgetőpartnerem, arra nem mondanék nevet.

burai5-300x255 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

Ahogy édesapád anno megfertőzött sport szeretetével, úgy a fiadnak mennyit sikerült ebből átadnod?

Igyekszem minél többet átadni sport iránti szeretetemből a fiamnak, aki még csak négy éves, de már volt Loki meccsen. Visszagondolva, akkor volt életében először stadionban, mint egykor az édesapja. Örök emlék marad számomra, mikor édesapám, én és a fiam, a három Burai ott ültünk a lelátón. A „Hajrá Lokit” már velünk kiabálja, bár számára még minden csapat DVSC. Megtanulta a Fradinak szóló rigmusokat, melyeket minden Loki szurkolónak tudnia kell. Igaz, a feleségem gyakran mondja, komolyodjak már meg, ne tanítsak ilyet a gyereknek. Az olasz foci közel áll hozzám, volt szerencsém milánói, római derbiket élőben látni, szeretném ezt az élményt majd gyermekemmel is megélni. Azt, hogy sportoljon, nem fogjuk erőltetni, természetesen, ha egyszer ilyen kéréssel áll elénk, maximálisan támogatni fogjuk. A debreceni labdarúgás szerelmeseként mi is lehetne a legnagyobb álmom, mint látni, ahogy a fiam piros-fehér szerelésben kifut a Nagyerdei Stadion gyepszőnyegére.

1-300x225 Burai Árpád: „mikor meccs volt, számomra megszűnt a világ”

Nyáron két világeseményt is megrendeznek, a labdarúgó Európa-bajnokságot és az olimpiát…

Visszatérve Hatalmas dolognak tartom, hogy nemzeti csapatunk ismét kijutott a kontinensviadalra, remélem, normalizálódik a helyzet és nézők előtt játszhatnak a csapatok. Nagyon erős csoportba kerültünk, de élvezhetjük a hazai pálya előnyét, bár bravúrnak számítana válogatottunktól egy esetleges továbbjutás. Azt látom, sikerre éhes a társaság, nem ijednek meg senkitől a srácok, nem féltem csapatunkat ezektől a meccsektől. Említettem, olasz párti vagyok, ha csak nem kerülünk össze velük, az Azzuriknak fogok szurkolni. Fantasztikus lenne, ha Debrecent több sportoló is képviselhetné az olimpián, melyre most nagy az esély, akár két atlétánk és egy vívónk is ott lehet a sport legnagyobb világeseményén. Úgy gondolom, mindenkire büszkék lehetünk, akik Tokióban öregbítik városunk hírnevét.

Visszatérve a DVSC-hez, mennyire vagy elégedett a csapat szereplésével?

Véleményem szerint a csapat azt a teljesítményt nyújtja, melyet legtöbben elvárnak, komoly pénzt tennék arra, hogy a következő bajnoki évet az élvonalban kezdi meg a Loki. Én az úgynevezett fanyalgókkal, akik egy-egy döntetlen után „vészmadárkodnak”, nem értek egyet. Egy hosszú, járvánnyal nehezített bajnoki sorozatba be-be csúszhat néhány gyengébb teljesítmény. Azt, hogy az első osztályban majd mire lesz képes a csapat, most még senki nem tudja megmondani. Számomra az is örvendetes, hogy sok sajátnevelésű játékos van a keretben, Debrecenben mindig is nagy volt a lokálpatriotizmus, ezért ez fontos a DVSC szurkolók számára. Az NB-I-ben nem a Fradival és a Vidivel kell majd versenyeznünk, de bízom benne, néhány éven belül a dobogós helyek egyikét megcélozhatjuk. Abban viszont biztos vagyok, jövőre nem lesznek kiesési gondjaink.

Miképp látod a DEAC helyzetét?

Ránézve a táblázatra, két debreceni csapat foglalja keretbe, élén a DVSC, végén pedig a DEAC áll. Várható volt, hogy nem lesz könnyű az egyetemistáknak a másodosztály, viszont valamivel jobb teljesítményt, több pontot vártam a gárdától. Nincsenek könnyű helyzetben a fekete-fehérek, nagy fegyverténynek tartanám, ha sikerülne ledolgozniuk hátrányukat tavasszal. Ehhez viszont nem lesz elég 100 százalékos teljesítményt nyújtani, jóval több kell a bennmaradáshoz. Nem tartanám tragédiának a kiesést sem, a DEAC egy lendületesen fejlődő klub, bármikor visszakerülhet az egyetemi gárda az NB II-be.

A 2020-as évvel kezdtük a beszélgetést. Zárszóként mit vársz az idei esztendőtől?

Leginkább azt, hogy záros határidőn belül normalizálódjon a helyzet, legyünk túl a nehéz időszakon, felejtsük el a járványt. Az előző év viszontagságai után egyszerű, hétköznapi dolgokat várok, kapjuk vissza a rendes életünket, járhassunk meccsekre, koncertekre, lehessen utazni, beülhessünk egy kocsmába sörözni. Sport területén pedig minél több debreceni sikernek örülnék, idén is bizonyítanák, hogy városunk nem véletlenül a sport egyik fellegvára.

KZT

Fotók: Magánarchvum, FM90 Campus Rádió