„Gyulaházán mindenki büszke Péterre”

Baráth Péter kiváló formában futballozik az idei szezonban, húzóembere a DLA korosztályos csapatának, vezeti a bajnokság góllövő listáját, az U17-es válogatott októberben az ő góljának köszönhetően biztosította helyét az elitkörben. Péterről édesanyját, Baráthné Takács Évát és édesapját, Baráth Sándort kérdeztük.

0

Tokaj-298x300 „Gyulaházán mindenki büszke Péterre”

A mindent eldöntő találat a 29. percben

Az október 6-a egy felejthetetlen nap volt a számunkra, ekkor játszott az U17-es válogatottunk Szerbiával. Ott voltunk a mérkőzésen, a lelátóról szurkoltunk Péternek és a válogatottnak. De nem csak ezt a találkozót néztük meg élőben, természetesen mindhármon ott voltunk. Hatalmas büszkeség számunkra, hogy a fiunk szerezte a csoportelsőséget és az elitkörbe jutást jelentő találatot, de ez nem csak az ő érdeme, a csapat is kellett hozzá, ő jókor volt jó helyen. Az egész mérkőzésen nagyon bátran futballozott, a gólon kívül még volt helyzete, egyszer a kapufa mentette meg a szerbeket. Úgy éreztük, nagyon akar bizonyítani Preisinger Sándornak, jó játékkal szerette volna meghálálni a bizalmát. Ilyenkor érzi azt egy szülő, hogy megérte az elmúlt több mint tíz évet a futballra áldozni. Természetesen, mi is hangosan buzdítottuk a csapatot, jött is mérkőzés után az SMS az otthoni barátoktól, hogy hallották a hangunkat. Gyulaházán mindenki büszke Péterre, a válogatott mérkőzés másnapján játszott megyei csapatunk, vereséget szenvedtek, az edző azt mondta: ma nem játszottunk jól, de örüljünk annak, hogy a válogatottban gyulaházi fiú rúgta a győztes gólt. Peti több mint hét évig volt a Községi SE igazolt játékosa. Rengetegen gratuláltak, barátok, ismerősök, de olyanok is, akiket nem ismertünk és ez nagyon jó érzés.

Sport és tanulás

Péter kicsi gyerekként csendes, szófogadó, szorgalmas gyerek volt, soha nem kellett rászólni, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, mintagyerek volt. Pedagógusok vagyunk, abba az iskolába járt, ahol tanítunk, nem kivételeztünk vele, de nem is kellett, mindig jól tanult, szavaló és helyesírási versenyeken indult. 7. osztályban a megyei diáksport szövetségtől megkapta a „jó tanuló jó sportoló” elismerő címet. A sport mindig központi szerepet játszott az életében. Gyulaházán minden feltétel adva volt és van a mai napig is ehhez. Úszott, atletizált, focizott, futsallozott, tájfutott, asztaliteniszezett diákolimpiai megyei és országos versenyeken indult. Már óvodás korától a labda érdekelte leginkább, van egy sportcsarnokunk, oda hoztuk át focizni. Folyamatosan fejlődött, élvezet volt nézni a játékát, már felső tagozatban kiemelkedett a többiek közül. Be van oltva sporttal, ezt mondhatjuk, hogy tőlünk örökölte (édesapja testnevelő, atlétizált, kézilabdázott, focizott, édesanyja kispályán focizott), szabadidejét nem a számítógép előtt töltötte, nem is kötötte le. Ezért is ért minket meglepetésként, amikor a Csokonaiba matematika-informatika tagozatra vették fel (mi csak matematika tagozatról tudtunk). Nem mindent egy lapra, a futballra tesz fel, gondol a foci utáni életre, minden lehetőséget megragad a tanulásra, mindkettőben maximalista.

Megyei alközpontból a DLA-ba

A labdarúgásban végigjárta a különböző korosztályokat, mindenhol a tehetségek közé tartozott, egy kis megyei alközpontból, megyeválogatottságból, a Várda SE-nél töltött esztendő után eljutott oda, hogy felfigyeltek rá a DLA szakemberei. Három éve azért ment Debrecenbe, amit szeret, futballozni. Eleinte voltak nehéz időszakai, a napirendjét is nehéz volt egyeztetni, de testvére Bálint, aki a Debreceni Egyetemen tanul, sokat segített neki. Természetesen, nehéz volt elengedni, hiányzik, de tudjuk, élete fontos része a labdarúgás. Minden nap tartjuk Péterrel a kapcsolatot, mindenről beszámol, de olyan is előfordult az első hónapokban, hogy hétköznap kocsiba ültünk és meglátogattuk. Szerencsére, amíg középső fiúnk Ákos itthon volt, addig elviselhetőbb volt a két gyermekünk távolléte, de szeptembertől ő is Debrecenben egyetemista. Péter általában szombatonként tud hazajönni, ha Pallagon játszanak, megyünk érte kocsival.

Baráth-család-300x225 „Gyulaházán mindenki büszke Péterre”

Szülő és edző kapcsolat

Természetesen sok mérkőzésén ott vagyunk, felvételt készítünk, amiket vasárnaponként a nagyszülők társaságában visszanézünk. Nem vagyunk elfogultak, ha gyengébben játszott, azt is elmondtuk neki, de mindig tisztában van azzal, éppen milyen teljesítményt nyújtott. Nagyon jó a kapcsolatunk Péter edzőivel, Joó Zsolttal és Kerekes Zsomborral, de feleslegesen soha nem szoktuk hívni őket, egy-két szóból megértjük egymást. Tudjuk, jó kezekben van a fiunk, ők pedig tudják, mi mindent megteszünk érte, mindenben támogatjuk. A szerbek elleni mérkőzés után Zsolt azonnal hívott minket, hogy gratuláljon.

Apró lépésekkel haladni előre

Mint ahogy a korosztályos válogatottság, a DVSC első csapatába való bekerülés is egy újabb lépcsőfok lenne számára, de nagy előrelépést jelentene sportkarrierjében. Nem vagyunk türelmetlenek, apró lépésekkel kell előrehaladni. A klubnál jó szakemberek dolgoznak, akik tudják mikor jön el az az idő, amikor felkerülhet. Abban biztosak vagyunk, ha megkapja a lehetőséget, élni tud vele, munkájával, jó teljesítményével hálálná meg a bizalmat. Az egy új kihívás lenne Péternek, az eddigi napirendjét is át kellene írni, sokat beszélgettünk arról, hogy onnantól kezdve talán magántanulóként kellene folytatni a tanulmányait. Természetesen, nagyon várjuk azt a napot, amikor a Nagyerdei Stadionban fog a DVSC színeiben első osztályú mérkőzésen pályára lépni. Nagyon sok barátunknak tettünk ígéretet arra, hogy mi vesszük meg nekik a belépőt fiúnk első NB I-es meccsére.

Fotók: privát