Hajdú B. István: „Debrecen az ország egyik legsportosabb városa”

Magyarország legnépszerűbb kommentátora ott volt, amikor a DVSC először lett érmes a bajnokságban, közvetítette a Loki BL-menetelését, s a Nagyerdei Stadionban élte át a klub történelmi búcsúját az első osztálytól. Hajdú B. István a Debreceni Sportéletnek őszintén mesélt a cívisvároshoz kötődő legszebb sportélményeiről, elmondta véleményét a szurkolók pályára özönléséről, és a magyar bajnokság helyzetéről is, s mint exkluzív interjúnkból kiderült, a közszolgálati televízió sportriportere nem csupán a vezetékneve által kötődik megyénkhez.

0

111001760_1700880066744299_9030088106111623593_n-300x169 Hajdú B. István: „Debrecen az ország egyik legsportosabb városa”

Emlékszik, mikor járt először Debrecenben, és mi célból történt a látogatás?

Kevesen tudják, hogy anyai ágon Hajdú-Bihar megyéből származom, így az első debreceni emlékeim a Nagyállomáshoz kötődnek, annak idején ugyanis gyakran meglátogattuk a Hajdúdorogon élő nagyszüleimet, s mindig a cívisvárosban szálltunk át a tiszalöki gőzösre. Kommentátorként a kilencvenes évek elején jártam először Debrecenben, még az Oláh Gábor utcai Stadionban, abban az időben vált a magyar futball markáns szereplőjévé a csapat, én pedig idővel már jobban ismertem a Nagyerdő környékét, mint a pályaudvarét. A helyiek futballszeretetét jól mutatja, hogy az ezredforduló előtt nemzetközi mérkőzéseket is rendeztek a városban, az olimpiai válogatott például közel tízezer néző előtt Debrecenben győzte le a svédeket, abban a keretben pedig több hajdúsági közönségkedvenc is helyet kapott. A helyszínen élhettem át azt is, ahogyan Garamvölgyi Lajossal a kispadon első ízben szerzett bronzérmet a DVSC, a szurkolók pedig a lefújás után berohantak a pályára, s együtt ünnepeltek a csapattal. Huszonhárom évvel később megismétlődött az eset, ám ezúttal más érzelmek vezérelték a drukkereket.

A szurkolók pályára özönlése mellett talán az egyetlen közös pont az említett mérkőzésekben, hogy mindkettőt ön közvetítette a helyszínről. Milyen érzés volt semleges szurkolóként a Debrecen kiesését átélni?

A legtöbb stadionban elszeparált helyen található a közvetítőállás, ám a Nagyerdeiben közvetlenebb a kapcsolat a drukkerekkel, így az ominózus, Paks elleni mérkőzés után is elcsíptem néhány párbeszédet. A legtöbben úgy vélekedtek, hogy nem az utolsó összecsapáson úszott el a hajó, korábban kellett volna begyűjteni a fontos pontokat, például a Kaposvár legyőzésével, s egyetértek velük, mert a Paks ellen nem lehetett panasz a csapat játékára. Küzdöttek, hajtottak a játékosok, mindent megtettek a bennmaradás érdekében, a hajrában pedig kétszer is a kapufa mentette meg a vendégeket a kieséstől. A szurkolók beözönlését éppen ezért nem tartottam indokolt megmozdulásnak, s bár valahol érthető, hogy rendkívül csalódottak és dühösek voltak, kívülről ijesztő volt nézni a történteket.

Térjünk vissza a szép emlékekhez, hiszen abból is akadt bőven, jelen volt például a Puskás Ferenc Stadionban, amikor a DVSC a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelt. A nemzetközi kupamérkőzések alkalmával a kommentátor is szurkolóvá válik?

Azokat a mérkőzéseket rendhagyó felállásban, Méhes Gáborral közösen közvetítettük, s emlékszem, felváltva őrjöngtünk a góloknál, történelmi sikert elérő magyar csapatról lévén szó, nagyon szurkoltunk a Debrecennek. Ilyen helyzetben természetesen el lehet tekinteni az NB I-es bajnokikon kötelező objektivitástól, de kommentátorként nem szabad átlépnünk egy bizonyos határt, a tárgyilagosságot és a korrektséget meg kell őrizzük. A Fiorentina elleni találkozó különösen izgalmasan alakult, a három debreceni gól ellenére végül olasz sikerrel zárult a mérkőzés, a szurkolók mégis megtapsolták a fiúkat, akik szívüket-lelküket kitették a pályára. Akkoriban azon a véleményen voltam, hogy a BL-szereplés olyan anyagi stabilitást adhat egy klubnak, amivel hosszú távon bebiztosíthatja a hazai egyeduralmát, és idővel a nemzetközi porondon is előreléphet. Sajnos nem lett igazam, a sikerkorszak véget ért, ám ennek ellenére büszke lehet a Debrecen arra, amit felépített, hiszen egyetlen évtized alatt hét bajnoki címet is ünnepelhettek a cívisvárosban.

72127593_1425591140939861_6198225522862850048_n-300x300 Hajdú B. István: „Debrecen az ország egyik legsportosabb városa”

Immár ötödik esztendeje dolgozik a közszolgálati sportcsatornánál, ahol számos NB I-es rangadót közvetített már. Mit gondol a magyar futball jelenlegi helyzetéről, a bajnokság színvonaláról?

Az elmúlt hónapok nézettségi adatai is jól mutatják, hogy a nézőket érdekli a magyar labdarúgás, idén ráadásul különösen izgalmasan alakult a dobogóért és a kiesés elkerüléséért zajló versenyfutás, őszintén sajnálom, hogy egy nagy múltú csapattal lett szegényebb az élvonal mezőnye. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy egyetértek-e a bajnokság jelenlegi rendszerével, a Debrecen példáját szoktam emlegetni, amely tavaly még bronzérmet ünnepelhetett, idén pedig búcsúzni kényszerült az első osztálytól. A Ferencváros és a Fehérvár kiemelkedik a mezőnyből, de a középmezőny rendkívül kiegyenlített, olykor nüanszok döntenek a csapatok között, ami közönségszórakoztató, izgalmas mérkőzéseket eredményez. Kevés olyan együttes van hazánkban, amely még sosem búcsúzott az élvonalból, ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy a Debrecennek valaha kiesési gondjai lesznek.

Értesüléseink szerint a jövőben a televízió is nagyobb teret szentel majd a másodosztály küzdelmeinek, ami nem meglepő, hiszen minden korábbinál erősebb mezőny gyűlt össze. Hogy látja a DVSC esélyeit?

Addig kell bekötözni a sebet, amíg friss, tehát mindenképpen meg kell célozni a feljutást, hiszen egy másik vidéki fellegvár, a Győr példája is jól mutatja, hogy nem feltétlenül törvényszerű az azonnali visszajutás. A legjelentősebb erősítések a Vasasnál és a Debrecennél történtek, de minden idényben van egy meglepetéscsapat, amely beleszól a nagyok dolgába, érzésem szerint ez idén sem lesz másképp. Nem lesz egyszerű dolga a Lokinak, hiszen hat-hét együttes is pályázik a feljutásra, de mindent meg kell tenni érte, s ha látják az akaratot és az elszántságot, a szurkolók is a csapat mellé fognak állni. Június végén még nem értették a debreceniek, hogy miért történt velük mindez, s bár fájdalmasabb, olykor talán jót tesz a pofon, hiszen így ismét az alapoktól lehet építkezni, megújult szemlélettel folytatódhat a munka.

A legtöbben a labdarúgáshoz és az asztaliteniszhez kötik a nevét, de milyen viszonyban áll a többi sportággal?

Valóban, az említett két sportágat űztem versenyszerűen, és közvetíteni is ezeket szoktam a leggyakrabban, de az összes csapatsport közel áll a szívemhez. Ami a debreceni élményeimet illeti, közvetítettem már kézilabda-mérkőzést a Hódos csarnokból, ahol mindig fantasztikus hangulat uralkodik, s kosaraztam a Főnixben, ott a médiaválogatott tagjaként léptem pályára. Debrecen az ország egyik legsportosabb városa, a számos élvonalbeli csapatnak köszönhetően a helyi szurkolók szinte minden hétvégén találhatnak maguknak élő eseményt, s a legtöbb sportág mérkőzései iránt jelentős az érdeklődés. Tapasztalataim szerint a labdarúgás mellett a női kézilabda a legnépszerűbb a cívisvárosban, ami nem véletlen, hiszen szerethető, magyar játékosok alkotta együttesről beszélünk, amely a sokra lehet hivatott a közeljövőben.

P.G.

Fotók: Hajdú B. István Rajongói oldala/Facebook