A Haladás ellen az utolsó két mérkőzésen döntetlen eredmény született, bíztam benne, ez most megváltozik és megszerzi mindhárom pontot a Loki. Sajnos harmadjára is iksz lett, pedig könnyen lehetett volna egy gólzáporos győzelem.
Nagyon jól kezdtünk, egyből letámadtunk, a mélységi passzokkal, beindulásokkal nem tudtak mit kezdeni a szombathelyiek, jól indultunk be az üres területekre és pontosak voltak a passzaink. Az első félórában hatalmas különbség volt a két csapat között, nem megbántva a Haladást, de ez ritka két NB-I-es csapat között, ekkor úgy nézett ki, nagyarányú győzelmet fogunk szerezni. Sok helyzetet tudtunk kidolgozni, Könyves, Takács, Bódi, Varga előtt ott volt a lehetőség a gólszerzésre, sokat lőttünk kapura, sikerült is megszerezni egy szöglet utáni fejesből a vezetést. Sajnos hiába a mezőnyfölény, a jó játék, sok helyzet, csak rögzített játékhelyzetből voltunk eredményesek. Az minden túlzás nélkül kijelenthető, az első 30 percben el is dönthettük volna a mérkőzést. Herczeg Andrásnak kényszerből cserélnie kellett, mindkét szélső védőnk megsérült, ez okozott némi zavart. Egy előrevágott labdából, szinte a semmiből tudott egyenlíteni a Szombathely, amihez kellett belső védőink asszisztálása is, sajnos ez már visszatérő probléma, többször kaptunk ilyen védekezési hibából gólokat.
Szünet után a Haladás feljebb tolta védekezését, amit nehezen reagáltunk le, volt is 3-4 komolyabb helyzete, amikből betalálhattak volna a kapunkba, szerencsére ezek kimaradtak. A mérkőzés ezen szakaszában bizonytalannak láttam a csapatot, több volt a pontatlanság, a középpálya és a védelem közt nagy volt a távolság. De a játékrész második felére ismét mi kerültünk fölénybe, feljavul a játékunk, sorra kerültünk helyzetbe, a Haladás kapuja viszont érintetlen maradt. Azoknál a játékosoknál, akik sok edzést kihagytak, nem voltak még 100%-os állapotban, érezhető volt a fáradtság, de a két kényszerű csere miatt Herczeg András nem tudott belenyúlni a mérkőzésbe.
Egy olyan mérkőzésen szereztünk egy pontot, amit gólokkal kellett volna nyernünk, nagy különbség volt a két csapat között, de a rengeteg helyzetből nem tudtunk betalálni. Magával a játékkal nem volt gond, mert most is, a Honvéd elleni első félidőt kivéve, mint a többi mérkőzésen, jól játszottunk, de a foci sava-borsa a gól, ebből pedig csak egyet tudtunk szerezni.
Most lesz két hét szünet, lesz idő azokat a védelmi hibákat kijavítani, amik az utóbbi mérkőzéseken előfordultak, remélhetőleg a „félkész” játékosok is 100%-os állapotba tudnak kerülni. Az Újpest ellen, ha a helyzeteinket jobban tudjuk értékesíteni, azzal a játékkal, ami a Hali ellen a mérkőzés java részében jellemezte a csapatot, eredményesek tudunk lenni.
