Juliana Lima: „Szeretnék egyszer a világ legjobbjai közé tartozni!”

Juliana Borges Lima nyáron érkezett próbajátékra a DVSC női kézilabdacsapatához. Teljesítményével sikerült meggyőznie vezetőséget és szurkolókat egyaránt, így a július-augusztus hónapokban már véglegesnek gondolt debreceni keret újabb remek egyéniséggel bővült. A brazil kézilabdázás egyik nagy reménységének számító játékos elszántságát jól jelzi, hogy mindössze 21 évesen vágott bele a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető légiós-életbe. Julit beilleszkedéséről és jövőbeni terveiről kérdeztem.

0

IMG_20170917_164029 Juliana Lima: „Szeretnék egyszer a világ legjobbjai közé tartozni!”Hogy vagy? Milyen gondolatokat fogalmaztál meg magadban, amikor biztossá vált, hogy a Debrecen igazolt játékosa leszel?

Nagyon jól érzem magam, hiszen elmondhatom, hogy világéletemben szerettem volna Európában játszani, így nagy álmom vált valóra ezzel a szerződéssel. Amikor jött a debreceni megkeresés, nem hezitáltam, az első pillanattól kezdve az motivált, hogy megragadjam a kínálkozó lehetőséget és élni tudjak vele. Bár csak próbajátékra érkeztem, én már azt is egy óriási esélyként igyekeztem felfogni, hiszen fiatalon megadatott, hogy tapasztalatot gyűjthessek egy másik közegben és kultúrában. Végül szerződtetett a DVSC, ez pedig óriási boldogsággal tölt el. Szeretnék bizonyítani!

Játékosként könnyű volt a beilleszkedés?

Csak pozitív élményekről tudok beszámolni, a lányok és a stáb is nagyon jól fogadott. Maximálisan megbízom bennük, de még kell némi idő ahhoz, hogy megfelelően összerázódjunk és ideális legyen az összhang, mind a pályán, mind azon kívül. Tone munkáját is rendkívül nagyra tartom. Úgy hiszem, az ő keze alatt jobb, komplettebb játékossá válhatok.

Jelen pillanatban mi a legfontosabb számodra, és milyen egyéb célokat tűztél ki magad elé?

Rövidtávon az a legfontosabb, hogy hasznos tagja legyek csapatomnak és hozzátegyem a részem céljaink eléréséhez. Továbbá szeretnék egyszer a brazil felnőtt-válogatott meghatározó játékosává válni és képviselni hazámat a nemzetközi versenyeken.

Annak idején az edzőmmel sokszor eljátszadoztunk a gondolattal, hogy Európába szerződésem után a világ legjobbja leszek. Persze, nagyon hosszú út és rengeteg munka vár rám, de hiszek abban, hogy semmi sem lehetetlen. Minden edzésen ennek szellemében készülök, és mindig arra törekszem, hogy a maximumot nyújtsam.

Említetted, hogy régi álmod volt Európába szerződni. Amikor jött a lehetőség, kikérted valakinek a tanácsát, vagy nagyobbrészt egyedül mérlegeltél, és döntöttél úgy, hogy belevágsz?

Szüleim véleményét azonnal kikértem, édesapám szinte egyből felkiáltott: „Menj!” – meséli nevetve. De beszéltem edzőmmel és barátnőimmel, köztük Larissa-val (Araujo, a szerk.), aki a tavalyi szezont az Érd csapatában töltötte. Ők egyaránt támogattak, így nem volt nehéz dolgom.

Nagyon fiatalon elkerültél otthonról, van-e honvágyad?

Természetesen igen. Folyamatosan honvágyam van, de igyekszem szem előtt tartani, hogy mindez az én jövőm érdekében történik. Ez volt az álmom, így most a feladataimra és céljaimra akarok összpontosítani.

Nagyon elszánt vagy. Annak idején a kézilabdapályát is hasonló eltökéltséggel vetted célba, vagy esetleg voltak más próbálkozásaid egyéb területeken?

Több sportágat is kipróbáltam, de valójában a kézilabda iránt mutattam tartós érdeklődést. Ebben kétségkívül szerepe volt annak, hogy két nővérem szintén játszott, én pedig már egészen kicsi koromban áhítattal figyeltem őket, és a kezdetektől megvolt bennem az elhatározás, hogy profi játékossá váljak. Bár édesanyám eleinte nem igazán támogatott ebben, és próbált inkább a röplabda irányába terelni. Emiatt sok vitánk volt, mígnem egy születésnapomra azt kértem, hadd kézilabdázhassak, és onnantól szerencsére megnyílt az utam, mely a mai napig tart.

Juli a beszélgetés közben többször feláll, előbb felvesz egy szinte láthatatlan morzsát a földről, gondosan egy csokipapírba helyezi, majd a szekrényajtókat igazítja meg, így azok már tökéletesen illeszkednek. Nem kerülhetem meg, hogy rákérdezzek: ez a fajta aprólékosság és precizitás a mindennapok mellett a pályán is jellemez téged?

(Nevet.) Nem tartom magam olyan embertípusnak, aki mindenben a rendszert keresi, de szeretem, ha helyén vannak a dolgok. Úgy a pályán, mint azon kívül.

Mivel foglalatoskodsz szabadidődben?

Itt tartózkodásom óta nem volt sok szabadidőm. Tegnap nem edzettünk, így elmentem vásárolni, de tervben van, hogy idővel jobban felfedezzem és megismerjem a várost. Egyébként nagyon szeretek a családommal, barátaimmal lenni, és a főzés sem idegen tőlem.

Volt benned izgalom bemutatkozásodkor? Hogyan élted meg első meccseidet debreceni színekben?

Természetesen volt egy kis lámpaláz, de úgy gondolom, ez abszolút normális, és inkább serkentőleg hat rám. Hiszen ha nincs semmiféle izgatottság vagy feszültség, akkor nincs is értelme az egésznek, mert valójában ez mutatja meg, hogy fontos nekem az, amit csinálok. A bemutatkozásomat pozitívan éltem meg, akárcsak a meccseket. Leszámítva a győri találkozót, amely nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztük.

Hogy megy a nyelvtanulás? A magyarral próbálkoztál-e már?

Az angol egyre jobban megy, már sok dolgot megértek. Persze, beszélni jóval nehezebb, de a későbbiekben remélhetőleg az is összeáll majd. Ami pedig a magyart illeti, egy két szót, kifejezést már sikeresen elsajátítottam.

Melyek ezek?

Szia, köszönöm, szívesen, egészségedre, kocsi, kulcs, szeretlek – meséli – előbb nevetve, majd erősebben koncentrálva – kezdeti szókészlete legfontosabb elemeit. (Természetesen pályán használatos kulcskifejezések, jobban mondva, indulatszavak is előkerülnek, azokat most nem idéznénk.)

 

Köszönöm az interjút, Haba Orsolyának pedig a tolmácsolást!

Juliana Borges Limának hasonló jókedvben és sikerekben gazdag pályafutást kívánunk!

T.S.