Hogyan kerültél a vívóterembe?
8 évesen kezdtem el. Testvérem egyik barátnője vívott, és ő ajánlotta nekünk a sportágat. Korábban egyébként balettoztam, amit szintén nagyon élveztem, és két évig a vívással párhuzamosan csináltam, ám utána abbahagytam, mert a vívást sokkal jobban megszerettem, hiszen nagyobb kihívást jelent.
Mi az, amit legjobban szeretsz a vívásban?
Nagyon jó dolog versenyezni, és utazni, de az edzések sem jelentenek problémát. Napi három órát készülök a teremben, hétvégente pedig szinte mindig versenyeim vannak.
Miért épp a párbajtőrt választottad fegyvernemednek?
Testhezálló nekem, hiszen lehet csuklót, vagy lábat szúrni, nekem pedig a lábszúrás az egyik kedvencem, mert az ellenfeleket könnyen meg lehet lepni vele.
Könnyen össze tudod egyeztetni a versenyszintű sportolást a tanulmányaiddal?
Szerencsére jól be tudom osztani az időmet, így a sport nem megy a tanulás rovására. Idén kezdtem a középiskolát, a Fazekas Mihály Gimnáziumban, spanyol kéttannyelvű tagozaton. Nagyon szeretem, ebben a tanévben nagyrészt spanyol óráink vannak. Minden nap dolgozatokat írunk, és nemrégiben volt félévi vizsgánk, ami nagyon jól sikerült, hiszen ötösöket szereztem.
Hogy érzed magad itt, az egyesületben?
Szeretek itt edzeni. Jó a társaság és a légkör, mindenki segítőkész a másikkal szemben. Emellett kitűnő edzőpartnerekkel tudok gyakorolni. Mihály Katával például nagyon szeretek vívni, hiszen ő idősebb korosztályhoz tartozik, és tapasztaltabb versenyző.
Január elején a felnőttválogatottal edzőtáboroztál Mátraházán. Milyen érzés volt velük készülni?
Jelenleg a kadet-ranglista ötödik helyén állok, így amikor megláttam, hogy edzőtábor lesz, azonnal eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne részt venni rajta. Amikor meghívtak, az számomra óriási kitüntetést jelentett.
A magyar válogatott a spanyolokkal készült azokban a napokban. Sikerült a nyelvet is frissítened?
Elsősorban azért mentem, hogy vívjak, de természetesen, amikor lehetőségem nyílt rá, beszélgettem velük, és jól megértettük egymást.
Napirended hogyan épül fel?
Reggel felkelek, elmegyek iskolába, s fél kettőig ott vagyok. Utána elmegyek anyukám munkahelyére ebédelni, és irány az edzés. Negyed hétig itt vagyok a teremben, majd hazaérek, vacsora után pedig nekilátok a tanulnivalónak. Szerencsére könnyen tanulok, nincsenek nehézségeim, így nem kell annyi időt töltenem vele, mint az osztálytársaimnak. Napi egy-másfél órát szánok rá, nagyobb dolgozatok előtt persze valamivel többet.
Milyen célokat fogalmaztál meg magadban a jövőre nézve?
Most kadet országos bajnokságom lesz majd két hét múlva, szeretnék ott minél jobban szerepelni. Távlati célom, és álmom pedig nem más, mint az olimpiai szereplés. Ez lebeg előttem, és ezért edzek nap, mint nap.
Versenyek előtt van benned izgalom?
Szerencsére nem vagyok izgulós típus, így a versenyeken és vizsgáimkor sincs bennem feszültség. Szeretem a versenyhelyzetet, és olyankor inkább csak egy egészséges drukk van bennem, ami motivál.
Vannak esetleg olyan versenyzők, akiket figyelemmel követsz, és hatással vannak a stílusodra?
Nem kimondottan, inkább arra törekszem, hogy a saját stílusomban vívjak, és azzal váljak eredményes versenyzővé.
A sport mellett mik a terveid?
A nyelvek mindig érdekeltek, így a későbbiekben diplomataként, esetleg kutatóorvosként tudnám elképzelni magam.
Amikor jut időd a kikapcsolódásra, hogyan töltöd?
Nagyon szeretek olvasni, ha pedig nincs verseny, szombatonként angol órákra járok. Régebben egy évet Skóciában éltünk, így azzal a nyelvvel sincsenek nehézségeim. Már megvan a középfokú nyelvvizsgám, de szeretnék minél magasabb szintet elérni a tudásommal.
Kálmán Gyöngyvérnek sok erőt és kitartást kívánunk céljai megvalósításához!
T.S.
