Annak idején miért épp a bokszra esett a választásod?
Amikor gyerekkoromban néztem a tv-ben az amatőr és profi közvetítéseket, nagyon megtetszett a sportág, melyhez szerencsére megvolt, és megvan minden adottságom, így miután elkezdtem, jól ment. Szerettem, és a mai napig szeretem csinálni. A teremben érzem magam igazán otthon. Egyébként korábban nagy álmom volt, hogy karatézzak, de az közel sincs olyan magas szinten Magyarországon, mint a boksz.
Kinél kezdtél?
Váradi János, olimpiai bronzérmes ökölvívónál tanultam meg az alapokat, neki nagyon sokat köszönhetek.
A küzdősportolókról minden laikus kívülálló azt feltételezné, hogy jóval bátrabbak az átlagnál, de már többektől hallottam, hogy ez valójában nem így van, elvégre a félelem mindenkiben dolgozik. Nálad mi a helyzet ezen a téren?
Mindig, minden egyes küzdelem előtt volt bennem félelem, de ahogy beléptem a ringbe, és elkezdődött a mérkőzés, ez teljesen elszállt.
Emlékszel még az első meccseidre?
Megmondom őszintén, mivel amatőr szinten nem kevesebb, mint 360 mérkőzésem volt, már nem igazán emlékszek a legelső küzdelmekre. Arra mindenesetre büszke vagyok, hogy ezek közül csak 39-et veszítettem el.
Voltak példaképeid?
Természetesen. A magyar öklözők közül Kokó Kovács István és Erdei Zsolt bunyóját világéletemben csodáltam, míg a régebbi külföldi ászok közül Alli és Tyson volt a kedvenc, jelenleg pedig Floyd Mayweathert tartom a legjobbnak.
Bal bicepszén észreveszem a pekingi olimpia logóját, így rá is kérdezek: milyen érzés volt ötkarikás játékokon képviselni Magyarországot?
Olyan volt, mint egy mese. A legnagyobb sportolókkal és sztárokkal találkozhattam az olimpiai faluban. Örök élmény marad. Azért is készült ez a tetoválás, hogy megörökítsem az olimpiai szereplést. Sajnos a verseny nem a terveim szerint alakult, hiszen a sorsolásom igencsak kedvezőtlennek bizonyult, gyakorlatilag a legjobb ökölvívóval kerültem össze. De az, hogy világbajnokot, és olimpiai dobogóst vertem a kvalifikáción, majd legjobb európaiként ott lehettem, mindent felülír.
Amatőr pályád után profinak álltál, s jelenleg is vannak mérkőzéseid. Hogy ment az átállás?
A profi világ teljesen más, mint amatőrben volt. Elengedhetetlenek a szponzorok, a folyamatos támogatás. Ráadásul jelenleg nincs túl sok edzőpartnerem, így igencsak nehéz felkészülnöm, de amikor érkezik egy megkeresés, mindig átgondolom az ajánlatot, avagy milyen súlycsoport, mennyit kínálnak, de általában mindig elvállalom a küzdelmet, mivel nagyon szeretek bokszolni. Néha egyébként lejárok régi mesteremhez, Deél Istvánhoz, hogy szinten tartsam magam, hisz bármikor jöhet az újabb lehetőség.
Mindemellett a mindennapokban bokszedzőként tevékenykedsz.
Mindenekelőtt, szeretném elmondani, hogy nagyon hálás vagyok a Chili Fitnessnek a lehetőségért. Itt minden körülmény adott a színvonalas munkához. Ami az edzéseimet illeti, szerencsére jönnek hozzám az emberek, bár még csak két hónapja kezdtem el, de fokozatosan emelkedik a létszám. Jó érzés tanítgatni őket. Egyébként kortól és nemtől függetlenül mindenkit vállalok, és a boksz oktatása mellett személyi edzéssel is szívesen foglalkozok.
Amikor nem a teremben vagy, mivel foglalatoskodsz?
Olyankor a családommal töltöm minden időmet.
Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy itt lehetek!
Kalucza Norbert minden boksz iránt érdeklődőt, mozogni vágyót szeretettel vár Chili Fitness edzőteremben! Hozzáértését, felkészültségét igazolja, hogy egyik munkatársunk már kipróbálta az edzéseket, és pozitív tapasztalatai révén mindenkinek csak ajánlani tudja!
T.S.