Kozma Mihály: „Fontos, hogy megtartsuk, építsük, és segítsük a fiatalokat!”

Kozma Mihály 2012 februárja óta tevékenykedik a Debreceni Sportiskola labdarúgó szakosztályának vezetőjeként. Beszélgetésünkben a közelgő Garamvölgyi Lajos Emléktornáról, a szakosztály mindennapjairól, valamint nagy szerelméről, a futsalról is szót ejtettünk.

0

kozma-mihaly-2-280x300 Kozma Mihály: „Fontos, hogy megtartsuk, építsük, és segítsük a fiatalokat!”

 Fotó:debrecenisportcentrum.hu

A X. Garamvölgyi Lajos Emléktornára készülnek

Idén jubileumi, tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Garamvölgyi Lajos Emléktorna. A megmérettetéseknek az Oláh Gábor utcai sportkomplexum ad otthont. „Április 14-15-én a legkisebbeknek, 22-én pedig az alapesetben bajnoki rendszerben játszók számára rendezünk tornát, s összességében a 7 évestől a 13 esztendős korosztályig zajlanak majd a küzdelmek, melyeket immáron tizedik éve szervezünk meg, mert úgy gondoltuk, Garamvölgyi Lajosnak méltó emléket kell állítanunk, elvégre ő Debrecen labdarúgásának megkerülhetetlen ikonja, mindemellett az egyik legsikeresebb, a szurkolók körében talán legnépszerűbb edzőnek számít” – számolt be az esemény legfőbb apropójáról Kozma Mihály. „Annak idején még teremben zajlott a torna. Ezzel az volt a célunk, hogy azt a négy-négy és fél hónapos intervallumot áthidaljuk, mely során az időjárásra való tekintettel nem rendeztek kinti meccseket. Több neves csapattal, így például a Ferencvárossal, Videotonnal karöltve indult útjára a kezdeményezés. Filozófiánk, hogy meghívunk csapatokat, kiváltképp olyanokat, melyekkel megállapodási szerződésünk van, ezáltal a debreceni utánpótlás színe-java képviselteti magát az eseményen” – mondta honlapunknak a szakosztályvezető, akit egyébként az a megtiszteltetés ért, hogy a Debreceni Egyetem szervezésében Kozma Mihály-futsaltorna kerül megrendezésre, mely már-már tradícióvá erősödött, hiszen tavaly novemberben tizenharmadik alkalommal szervezték meg az intézmény hallgatói számára.

A futsal beépítése a nagypályás képzésbe

Az aktualitások után természetesen rátérünk beszélgetésünk fő irányvonalára, melynek témája a futballszakosztály vezetőjeként idáig eltöltött időszakot érinti. „Öt évvel ezelőtt egy mennyiségi fejlesztéssel is foglalkoznunk kellett, mely révén bővítettük a korosztályokat, s immáron hattól tizenkilenc esztendős korig foglalkozunk fiatalokkal. Illetve elindultunk az óvodák és az általános iskolák irányába, hisz tudomásul kell vennünk, hogy manapság már menni kell a gyerekek után. A Kincskereső Program keretében sorra járjuk a következő intézményeket, és próbáljuk felkutatni a tehetségeket, idővel pedig szeretnénk majd szerződéseket kötni különféle óvodákkal és iskolákkal. Úgy vélem, az egyedülálló környezet és az infrastruktúra mindenképp mellettünk szól, mindemellett városi egyesületként a tagdíjon kívül nem kérünk pénzt például a felszerelésekért, az utazásokért.”

Kozma Mihály 14 évig irányította szövetségi kapitányként a magyar futsalválogatottat, a legendás Kirigiri csapatkapitányaként pedig magas szinten űzte a játékot. Így aligha kérdéses, hogy szívügye a sportág, melynek fontos szerepe van a Debreceni Sportiskola mindennapjaiban. „Szakágvezetőként kezdeményeztem a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, hogy megyei futsalbajnokságokat rendezzenek a téli időszakban. Ezzel egyrészt biztosítjuk a fiatalok folyamatos versenyeztetését, másrészt gyorsabb gondolkodásra és reagálásra késztetjük őket, így nyomás alatt gyakorolhatják azokat a technikai elemeket, melyeket, más körülmények között ugyan, de nagypályán is alkalmazniuk kell majd. Kiemelném a felelősségteljes gondolkodás fontosságát is, melynek a különböző játékhelyzetek megoldásában óriási szerepe van, elvégre a futsal egy rendkívül szervezett játék, ahol az improvizáció gyakran hibázáshoz vezet. Sokszor előfordul, hogy néhány kifejezetten ügyes srác nem igazán érti, miért nem tud nyerni a csapata. Persze, a fegyelmezettség és a tudatosság mellett a magyaros kreativitás éppoly fontos a pályán, avagy úgy érdemes játszani, hogy a több döntési lehetőség közül a legjobbat válasszuk ki, emellett mérlegelni kell, hogy az adott döntéssel mit nyerhetünk, vagy épp mit veszíthetünk. A tavalyi szezonban a szakosztályunk életébe beemeltük a versenyszerű futsalt is, egyfajta lehetőségként azon játékosaink számára, akik ügyesebbek, technikásabbak, vagy épp 19. életévük betöltését követően már nem tudnak futballcsapatainkban versenyezni. Nagy örömmel tölt el, hogy 16-17 éves srácokkal ott tudunk lenni a dobogó közelében. Jelenleg az MLSZ-átszervezés értelmében a harmadosztályba kaptunk besorolást. Gyakorta előfordul, hogy nagyobb távolságokat kell megtennünk (járunk Mádra, Miskolcra, Tarpára), így jó lenne, ha a megyei szinten egyre több csapatot be tudnánk vonni a bajnoki küzdelmekbe, s ezáltal önálló regionális bajnokságot indíthatnánk.”

Debrecennek hosszú évek után újra NB1-es csapata van, idei szereplésük nyilván Kozma Mihály figyelmét sem kerülte, s kerüli el. „Természetesen intenzíven követem a DEAC elsőosztályú szereplését, szurkolok a bennmaradásukért az egyre erősebb mezőnyben. Mindemellett elmondhatom, hogy a szakmai érdeklődésen felül sokat nyom a latba, hogy több egykori DSI-játékos szerepel az egyesület első, illetve harmadosztályú csapatában. Játékosaink távozása sajnos gyakori jelenség, legutóbb a Nyírgyulaj csábította el egyik játékosunkat, így Balogh József kollégámmal karöltve nekünk minden évben új csapatot kell építenünk.

Na de, mi szól a futsal mellett? „Tapasztalatom szerint, aki megpróbálta a futsalt, az egész egyszerűen beleszeret. Intenzív, gyors, többször ér labdába az ember. Ugyanúgy adott a nemzetközi tapasztalatszerzés és a válogatottság elérésének lehetősége. Voltam olyan szerencsés, hogy nekem 220 alkalommal játszották el a Himnuszt, hiszen 14 éven át voltam a válogatott szövetségi kapitánya. Mindemellett nemzetközi tekintetben is egyre nagyobb népszerűségre tör a sportág. Konkrétan ott tartunk, hogy manapság egy Brazília-Argentína mérkőzést a nagy érdeklődésre való tekintettel nem tudtak zárt térben, teremben megrendezni, ki kellett vinni stadionba, 60 ezer néző elé.” A nemzetközi népszerűség mellett a sportág hazánkban is egyre inkább utat tör magának. Az pedig különösen örömteli, hogy a közelmúltban Eb-selejtezőnek és rangos nemzetközi tornának egyaránt otthont adott városunk. „A 2015-ös magyar-román Eb-selejtező hatalmas élmény, nem csak az eredmény, hanem a Főnixben uralkodó atmoszféra miatt is, melyet aztán a szerbiai Európa-bajnokságon szintén volt szerencsém átélni. Szeretnék a jövőben is arra törekedni, hogy rangos futsal-eseményeknek adjon otthont Debrecen. Ami általánosságban a magyar futsalt illeti, szakmailag fejlődnek a csapatok, UEFA-szintű edzőképzésünk van, és nem csak elvárjuk, hanem megköveteljük, hogy megfelelően képzett edzők üljenek a magyar elsőosztályú csapatok kispadján. A kétezres évek közepéhez viszonyítva ugyan az európai ranglistán van némi visszaesés helyezés tekintetében, viszont az utánpótlásbajnokságaink erejét, színvonalát tekintve optimisták lehetünk a jövőt illetően.

Visszakapcsolódva a DSI futballszakosztályához, elmondja, sok más mellett az edzői csapatot is tudatosan szervezték. „A korosztályok szélesítése révén az edzői gárdát is bővíteni kellett. Ebben a szakmai rátermettség mellett fontos szempontot jelentettek az emberi kvalitások. Az edzői csapat kialakításakor arra törekedtünk, hogy a legkisebbeket olyan trénerek irányítsák, akik elsősorban jó pedagógusok, hiszen a gyerekeket nem csak be kell hozni, hanem itt is kell tudni tartani, mindezen felül megfelelő alapok szükségesek ahhoz, hogy az idő múlásával ne bizonytalanodjanak el. Az idősebbeknél már a nagyobb szakmai tapasztalat az elsődleges, így leszögezhetjük, hogy ezen koncepció mentén Jankovics Sándor és Selyem Nándor ideális választásnak bizonyultak, kiegészülve Benczik Zsolttal és Szabó Jánossal, akik ígéretes pálya előtt állnak. Tóth Ferenc személyében van külön koordinációs- és kapusedzőnk, így a kapusképzéssel is valamennyi korcsoportot felölelően, kiemelten foglalkozunk. De tervben van, hogy nyitunk a kicsik felé, és szeretnénk egy plusz, hatévesnél fiatalabb korosztályt bevonni a képzésbe.”

Nem egyszerű a mai fiatalokkal

A magyar futball utánpótlásának egyik legáltalánosabb és legaggasztóbb problémája a fiatalok hozzáállása a sporthoz, a felnőttekhez, az élethez. Természetesen ennek okairól, és megoldási lehetőségeiről is megkérdeztük Kozma Mihályt. „Én folyamatosan járom az országot, tanítok edzőképzésen, különböző szakanyagokat tanulmányozok, mindemellett saját kutatásokat folytatok ezen a téren, és azt kell, hogy mondjam, a mai fiatalság nagyon megváltozott a régi időkhöz képest. Ami a különféle statisztikákat, kimutatásokat illeti, a gyerekek 5-6%-a alkalmas arra, hogy elsőosztályú, vagy válogatott szintű pályát fusson be, pontosan ugyanekkora az az arány, amely alkalmatlan a játékra, a gyerekek nagy része pedig azon kategóriába sorolható, melyből hiányzik a kellő akarat és elszántság a magasabb szinthez. Ez az alaphelyzet, melyhez hozzájárulnak a különböző társadalmi-szocializációs hatások, és sajnos, a magyar fiatalok ebben a tekintetben sem állnak túl jól. A gyerekek legtöbbször nem kapnak életkoruknak megfelelő feladatot a családban, mint például „vidd le a szemetet”, vagy „menj el a boltba”. Ez ugyanis a legtöbbször konfliktushoz vezet, amit a szülő nem akar, vagy nem hajlandó felvállalni. A gyerek inkább kap egy okostelefont, mely által egy virtuális térbe kerül, abban nő fel, döntések nélkül, vagy hamis döntésekkel. Mindez kiütközik a pályán, például abban, hogy gyorsan hoznak rossz döntést, vagy épp abban, hogy egyáltalán nem mernek döntést hozni. Mi tagadás, nem egyszerű a helyzet, ennek ellenére mindig azt kérem a kollégáimtól, hogy ne adjuk fel, s próbáljuk meg különböző eszközökkel, módszerekkel, pedagógiai fogásokkal itt tartani, és segíteni a srácokat. Továbbá nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a tehetség nem kevesebb, mint intelligencia, speciális adottságok, kreativitás, motiváció és szorgalom együttese, melyet felszínre kell hozni, ki kell bontani. Ebben az edzőn túl a szülőnek, az iskolának és a kortársaknak éppoly fontos szerepe és felelőssége van.”

A helyzet közel sem reménytelen, s kilátástalan, mindezt Izland példájával szemléltethetjük a legtökéletesebben. Mint ismert, a 300 ezres lakosságú szigetországiak 2016-ban az Európa-bajnokság negyeddöntőjéig meneteltek, az idei világbajnokságra pedig selejtezőcsoportjukat megnyerve kvalifikáltak. Tették mindezt úgy, hogy bő fél évtizeddel ezelőtt még a világranglista 123. helyén jegyezték válogatottjukat. „Izland példaértékkel bír, s nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Tudniillik, labdarúgásuk ugrásszerűen felemelkedett az utóbbi években, ám ez nem a futballt célzó reformnak köszönhető, sokkal inkább egy ifjúságpolitikai program mellékterméke. Izlandon ugyanis felismerték, hogy a fiatalok céltalanok, motiválatlanok, jelentékeny részük alkohol- és kábítószerfogyasztó. Éppen ezért arra törekedtek, hogy a családban, a családdal eltöltött időt tartalmassá, hasznossá tegyék, és minél több minőségi alternatívát kínáljanak számukra a kikapcsolódásra, szabadidejük eltöltésére” – fogalmazott a szakember.

T.S.