Rádiós pályafutásod során rengeteg interjút „tálaltál” a hallgatók elé. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
Valóban több száz embernek tehettem fel a kérdéseimet az évek alatt. Sikerült Buzánszky Jenővel beszélgetnem, talán ezt nevezném a legemlékezetesebbnek. Mészöly Kálmánt és az akkor még szövetségi kapitányként dolgozó Pintér Attilát ugyancsak szóra tudtam bírni, amit szintén óriási dolognak tartok. Nem hagyhatom ki a felsorolásból Risztov Évát, akivel az olimpiai bajnoki cím megszerzése után készítettem interjút.
Az élő adás okozta stresszt hogyan tudod leküzdeni?
Eleinte eléggé izgulós voltam, bár valamilyen szinten manapság is dolgozik bennem feszültség, ami nem feltétlenül baj. Egyébként az élő adásnak megvan a varázsa, hiába játszik az ember egy-két héten keresztül valamilyen szerepet, rövid idő alatt kijön a valódi énje.
Akadt olyan emlékezetes bakid, amely mai napig „kísért”?
A Heti Sportban az Afrika Kupával foglalkoztunk, amikor rácsodálkoztam, hogy Kongó és a Kongói DK két különböző ország, de a kollégák felvilágosítottak. Kicsit ciki volt, de nem süllyedtem a föld alá szégyenemben. Az biztos, hogy ezt az információt egy életre megjegyeztem, és azóta is lelkesen bújom a térképet.
Különböző technikai problémák mennyire hátráltattak?
Áramszünet esetén „meg vagy lőve”, ekkor a hallgatókat sem tudod tájékoztatni még a közösségi oldalon sem. A szerkesztőségünk a Zeneművészeti Karon található, és amikor felújították az épületet, az ütvefúró zajától még a saját gondolataimat sem hallottam, emiatt meglehetősen nehéz időszak volt az a pár hónap.
Tudatosan készültél a rádiós pályára?
Eleinte történelem tanár szerettem volna lenni, de a kommunikáció szak is érdekelt. A Tanítóképző Főiskola hallgatója voltam, itt szólt az egyik tanárom, hogy a hangommal lehetne kezdeni valamit. A kommunikáció szakot követően elvégeztem a sportkommunikátori képzést, majd az anyagaimat elkezdtem küldözgetni a különböző rádióknak. Az akkori Friss Rádió, ma már Campus Rádió főszerkesztője behívott egy elbeszélgetésre, és sikerült megállapodnunk. Gyakornokként kezdve végigjártam a ranglétrát, immáron hat éve dolgozom a Campus Rádiónál.
Milyen stílust képviselsz műsorvezetőként?
Szeretek poénkodni, egy interjú során a másik fél is könnyebben feloldódik ennek köszönhetően. Bár komoly témáknál vissza kell fognom magam, és arra is figyelnem kell, hogy egy-egy viccel ne lépjek át bizonyos határt.
A sport mellett más területeken is otthonosan mozogsz?
A reggeli és a délutáni műsorokban közéleti jellegű témákról is beszélgetünk, többek között egyetemi karokat és új technológiákat mutatunk be. Igyekszem az interjúk előtt tájékozódni, nem elég, ha csak a beszélgetőpartnerem nevét és titulusát ismerem. Természetesen a sport áll hozzám a legközelebb, de majdnem minden iránt érdeklődöm.
A hallgatók véleményére mennyire adsz?
Érdekelnek a visszajelzések, hiszen azért dolgozunk, hogy őket tájékoztassuk. Gyakran mondják, hogy túl kritikusak vagyunk, de ha valami nincs rendben, arról nem állíthatjuk, hogy jó. Próbálunk tényszerűen véleményt alkotni. A kollégáimtól kapott iránymutatások is fontosak, bizalommal fordulhatok hozzájuk, a meglátásaik rendkívül hasznosak. Úgy gondolom, kérdezni egyáltalán nem szégyen.
A szezon előtt vetted át a sajtós tisztséget a DVSE-nél. Mennyit gondolkodtál az ajánlaton?
A bajnokság kezdete előtt néhány nappal adódott ez a lehetőség, így csak néhány óráig gondolkoztam, aztán belevágtam. Egy első osztályban szereplő klubnak a sajtósa lenni hatalmas kihívás, de rengeteget tanulhatok belőle.
A csapat tagjai hogyan fogadtak?
A DVSE az élvonal egyik legfiatalabb átlagéletkorú alakulata, szerencsére mindenkivel megtaláltam a közös hangot. A játékosok is tudják, hogy nem egyszerű hirtelen belerázódni ebbe a szerepbe, ennél fogva mindenki nagyon megértő velem.
Milyen feladatokkal jár a munkád?
A honlapon megjelenő cikkeket látják a legtöbben, de emellett komoly szervezőmunkát is végzek. Sajtótájékoztató esetében a termet elő kell készíteni a sajtófallal együtt, az edzők neveit ki kell nyomtatni. Ezek ugyan apró-cseprő dolgoknak tűnnek, ám ha hiányoznának, mindenki megjegyezné. Tartom a kapcsolatot a többi csapat sajtósával, ha különleges kérés érkezik, próbálom teljesíteni. Ha egy jótékonysági akcióval keresnek meg bennünket, egyeztetek a játékosokkal, hogyan vegyünk részt rajta.
A honlapon a fiatalok eredményeivel is kiemelten foglalkoztok.
Szeretem nyomon követni az utánpótláskorú játékosok teljesítményét, fejlődését. Azt is érdemes figyelni, hogy kikből lehet pár éven belül olyan vízilabdázó, aki az ob I-es csapatnak is meghatározó tagja lehet. A fiatalokkal dolgozó edzők sok érdekes információt osztanak meg, amelyekre korábban nem is gondoltam.
A DVSE-s szerepvállalásod előtt mennyire követted figyelemmel a pólót?
A válogatottnak immáron évtizedek óta szurkolok a különböző világversenyeken. Emellett amikor elindult a vízilabda Debrecenben, többször kijártam a csapat mérkőzéseire.
Milyen sportágakat nézel a televízióban?
Gyakorlatilag minden sportágat szeretek, kezdve a tenisztől, az amerikai futballon át a dartsig, utóbbit hobbi szinten űzöm is. Futballban számomra az angol bajnokság az etalon, az Arsenal pedig a kedvenc csapatom, az Ágyúsoknak a 2000-es évek óta szurkolok. A 2006-ban elveszített BL-döntő után megfogadtam, amint trófeát nyer a csapat, a címerüket magamra tetováltatom, erre végül 2014-ben került sor, amikor elhódították az FA-kupát.
A debreceni együttesek meccseire szoktál kijárni?
Persze, ha tehetem, ott vagyok a labdarúgók vagy a kézisek mérkőzésein. Édesapám is nagy Loki-szurkoló, így valószínűleg tőle örökölhettem a csapat szeretetét.
Jut időd a testmozgásra?
Két évvel ezelőtt mentem el egy cross training edzésre, ami megtetszett, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal űzöm ezt a sportot. A cross training tetőtől talpig átmozgat, olyan izmokat is megdolgoztat, amiről kis túlzással korábban nem is tudtam, hogy létezik. A munka mellett hasznos a mozgás, hiszen ki tudok kapcsolódni, és csak az adott feladatra összpontosítok, nem az jár a fejemben, hogy milyen teendőim lesznek az elkövetkező napokban.
B.Á.
