Európa-bajnokságon és világbajnokságon is állhattál már dobogón. Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?
Valóban, Eb-n és vb-n is kétszer-kétszer végeztem a harmadik helyen. Ha választanom kellene, az első világbajnoki bronzomat mondanám a legkedvesebbnek. Kalandos körülmények között jutottam el a barbadosi viadalra, sokáig még a visszavonulás gondolata is a levegőben lógott. Aztán megtudtam, hogy a 81 kg-os súlycsoport „lyukas” lett itthon, és be akartam tölteni az űrt. A vb előtt a második helyet kaparintottam meg az Uniós Eb-n, ezzel sikerült kivívnom a kvalifikációt. Barbadosban legyőztem a pánamerikai bajnokot, valamint egy ifjúsági Eb-győztest is felülmúltam, az elődöntőben a későbbi világbajnokkal szemben maradtam alul.
A lista egy olimpiai éremmel lenne teljes…
Magyar női ökölvívónak eddig még nem sikerült eljutnia az ötkarikás játékokra, szeretnék történelmet írni, és megszakítani ezt a szériát. Jelenleg három súlycsoportban küzdhetnek meg a hölgyek az olimpián, de szó van arról, hogy további két kategóriában is győztest avatnak, viszont jelenleg sok a találgatás. Számomra a 72 kg-os súlycsoport lenne a legideálisabb.
Tekerjük vissza egy kicsit az idő kerekét! Úgy tudom, szüleid nem igazán repestek az örömtől, amikor megtudták, hogy bokszoló szeretnél lenni.
Eleinte ódzkodtak, kikötötték, ha romlani fog az iskolai teljesítményem, elfelejthetem az ökölvívást. Nyitott gerinccel születtem, így azt gondolták, nem kapom meg a sportorvosi igazolást, nos, tévedtek. Főleg anyukám féltett, de rövid időn belül elfogadták a döntésemet. Akadtak hullámvölgyeim, amikor elment a kedvem a sporttól, de ekkor már a szüleim lendítettek át a holtpontokon.
Párod, Salánki László egyben az edződ is. Hogyan tudjátok szétválasztani a sportot és a magánéletet?
Nehezen, hiszen gyakorlatilag állandóan az ökölvívásról beszélgettünk, ami kicsit fárasztó volt, de amióta megszületett a kislányunk, ez megváltozott.
Te is említetted, hogy tavaly egy gyönyörű gyermekkel bővült a családotok.
Hanna születése után sokkal nyugodtabbá váltam. Az érkezése előtt a mérkőzések voltak a legfontosabbak, nyilván mostanság is lényegesek, de a lista élére a kislányom állt. Nem panaszkodhatunk, hiszen Hanna nagyon jó baba, igaz akadnak neki is nyűgösebb napjai, de alapvetően remekül alszik, képes este fél tíztől reggel hétig egyhuzamban pihenni. Gyakran visszük magunkkal az edzésekre, ahol remekül érzi magát, érdeklődve figyeli az eseményeket.
Boldog lennél, ha a kislányod a szülei nyomdokaiba lépne?
Őszinte leszek, nem tiltanám el a boksztól, de nem örülnék neki. Ha nem a sport területén nyújt kiemelkedő teljesítményt, hanem mondjuk a tanulásban, akkor is nagyon büszke leszek rá.
A szülés után könnyű volt a visszatérés?
Áldott állapotban is igyekeztem mozogni, de a hetedik hónap környékén magas vérnyomás miatt kórházba kerültem. Augusztus tizennyolcadikán hoztam világra Hannát, és tisztában voltam vele, hogy november végén rendezik az országos bajnokságot, amelyen indulni akartam. Az ob kezdési időpontja októberre módosult, és nem igazán tűnt reálisnak, hogy addig formába lendülök. Egyszer azt álmodtam, hogy a dobogó tetején a kislányommal a karomban állok, és ekkor döntöttem el, hogy megméretettem magam. Szerencsére megvalósult az álmom, és pályafutásom során tizedik alkalommal szereztem az országos bajnokságon aranyérmet. Egyébként a szülésem előtt jól éreztem a távolságokat, ebben a tekintetben jelenleg látok előrelépési lehetőséget, valamint a reflexeim sem úgy működnek, ahogy régen.
Parádésan indult az éved, hiszen megnyerted a Bocskait.
Remek emlék marad a verseny. Ugyan nem indultak sokan a súlycsoportomban, de erről nem én tehetek. Tavaly állapotos voltam, így kívülről szemléltem az eseményeket. Tetszett a szurkolók buzdítása, de a hazai környezet jelentősen rányomta a bélyegét a teljesítményemre, eléggé izgultam, így technikailag csak a negyedét hoztam annak, amit valóban tudok.
Az idei programodról beszélnél pár szót?
Legközelebb Kőszegen lépek a szorítók közé, áprilisban pedig egy párizsi torna vár rám. Idén Európa-bajnokságot és világbajnokságot is tartanak, előbbire májusban, utóbbira novemberben kerül a sor. Mindkét világversenyre az aranyérem reményében utazok el, de ha „csak” a dobogó jön össze, nem leszek boldogtalan. Merésznek tűnhet a kijelentésem, ám úgy vélem, komolyabb célok nélkül felesleges sportolni.
Edzőként is építgeted a karrieredet. Mennyire szereted ezt a munkát?
Meglehetősen fiatalon tettem le az edzői vizsgát, sokáig én voltam a legifjabb tréner Magyarországon. Edzéseket szoktam tartani, illetve versenyekre is elkísérem a bokszolókat. Élvezem az edzősködést, de néha hamar elfogy a türelmem, Laci jóval türelmesebb nálam.
Szabadidődben mit szoktál csinálni?
Sok tennivalóm akad, így nem dúskálok a szabadidőben. Korábban sokat jártunk wellnessezni, ez Hanna születése miatt most kissé háttérbe szorult. Szeretjük a pörgést Lacival, nem szeretünk egyhelyben ülni. Az olvasás az egyik kedvenc hobbim, az edzőtáborokban bőven jut erre időm.
B.Á.
Fotók: dvscboxing.hu