Hogyan került kapcsolatba a labdarúgással?
Játékos-pályafutásom nem volt túl hosszú életű, hisz mikor Csepelen, a Főiskolán tanultam, nehéz volt összeegyeztetnem a futballt a tanulással, így utóbbit választottam. Ráadásként sérüléseim is segítették a döntésem meghozatalát. Ám én mindig imádtam ezt a játékot, hobbi szinten csináltam is tovább, de sokáig nem ez töltötte ki a mindennapjaimat, és életemnek egy igen hosszú szakaszát a futballpályán kívül tudtam le, mígnem edzőként újra belekerültem a körforgásba.
Több évtizednyi szünet után. Hogy történt ez?
Fiaim Balmazújvárosban kezdtek futballozni. Ekkor kezdték el összeszedni a ’87-es születésűek csapatát, engem pedig Végh István igazgató úr, a Kalmár Zoltán Általános Iskola igazgatója kért fel arra, hogy segédkezzem. Készséggel vállaltam, majd látva, hogy az edzők hogyan foglalkoznak a fiatalokkal, nem mindenben értettem egyet, legfőképp pedagógiai értelemben, a gyakorlati kérdésekbe ugyanis nem láttam, nem láthattam bele, hiszen ahhoz egy bizonyos fokú képzettség is szükséges. Szóval ez adott nekem egyfajta indíttatást, s ekkor döntöttem el, hogy kicsit mélyebben beleásom magam a futballszakma rejtelmeibe. Elkezdtem képzésekre, tanfolyamokra járni. De voltaképpen a fiaim labdaszeretetének köszönhető edzői pályám beindulása, hiszen korábban nem voltak ilyesfajta ambícióim. Hosszú időn keresztül másodállásban csináltam.
Edzői pályája során mely korosztályokkal dolgozott együtt?
Dolgoztam nyolc évet a ’91-es korosztállyal, valamint ’93-as, ’94-es, ’97-es, ’98-as csapatokkal, és a 2002-es korosztállyal is. Másfél évvel ezelőtt kaptam meg jelenlegi csapatomat. S hosszú idő után mi voltunk az első olyan együttes a DVSC-nél, amely országos kiemelt bajnokságot tudott nyerni.
Volt-e olyan csapata mely kiemelkedett tudásban, eredményességben? Melyek voltak a legemlékezetesebb sikerek?
Mostani csapatommal megfelelően haladunk a megkezdett úton, mint említettem, tavaly szép sikert értünk el, de úgy gondolom, valamennyi együttessel értékes, magas szintű munkát tudtunk végezni.
Egyébként az 1991-es, Ferenczi Jani-féle korosztály mindenképp kiemelkedőnek tekinthető. Már csak azért is, mert nem kevesebb, mint nyolc évet dolgoztam azzal a csapattal, mely azt gondolom, példátlan. Ebben az intervallumban rengeteg tornán mérettük meg magunkat, s megszámlálhatatlan serleget és érmet szereztünk. 2005-ben Németországban szerepeltünk kiemelt tornán, melyen rajtunk kívül a német bajnokság húsz legjobb csapata vett részt, emellett két angol gárda, valamint a belga Gent. Négy közé jutásért a bajnok Kölnt vertük, az elődöntőben a Bochumtól kaptunk ki. Lengyelországban pedig a Eurosport rendezett nagy nemzetközi tornát belga, ukrán, cseh, német, lengyel, szlovák csapatok részvételével. Úgy nyertünk, hogy gólt sem kaptunk.
Mely kollégákkal épített ki hatékony szakmai együttműködést?
Zoran Szpisjak-kal korábban két évig dolgozhattam együtt. Bár a gondolkodásmódunk nem egyezett minden ponton, mindketten hasonló beállítottságúak vagyunk, éppen ezért közösen igyekeztük megtanulni azt, hogyan csoportosítsuk a különböző módszereket annak érdekében, hogy célt érjünk. Egymással szemben ültünk, folyamatosan egyeztettünk, és rendszereztük a birtokunkba kerülő tudást, hiszen nagyon sok szakanyagot, információt gyűjtöttünk az internetről. Ebben nagy segítséget jelentett Zoran idegen nyelv ismerete. Összeállítottunk egy könyvtárat, melyből lehet dolgozni. Természetesen a DVSC filozófiájához igazodva, hiszen a fő irányelvek a labda birtoklása, a játék irányának és ritmusának meghatározása, és a folyamatos támadófutball voltak. Nagyon fontos, hogy ezt nem mi találtuk ki, hiszen nagyon sok minden ott van a világban. Cél, hogy megkeressük, majd megfelelően alkalmazzuk az ismereteket. Ezek viszont kivétel nélkül olyan dolgok, melyek folyamatosan változnak, formálódnak, és bizony ehhez is igazodni kell.
Mostanság Sándor Csabával ülünk össze gyakrabban, és gondolkozunk azon, hogyan lehetne tovább fejlődni, építkezni. Nemrég például azon dolgoztunk, hogy hogyan lehet egy háromvédős formációban futballozó csapat ellen megszervezni a letámadást. Ütköztetjük az elképzeléseinket, és persze van vita, de az mindig hasznos, mert azáltal felszínre kerülhetnek egy elképzelés gyenge pontjai.
Edzőként a labdarúgás mely elemére helyezi a hangsúlyt? Hogyan épül fel a filozófiája?
Az én meglátásom az, hogy minden a technikára épül – bár ezzel sokan nem értenek egyet. Hiszem, hogyha tudok a labdával bánni, akkor meg tudok valósítani technikai folyamatokat, különféle mozgásokat az egyes játékhelyzetekben, melyekkel alapjaiban kivitelezhető a taktika. Minden edzés és gyakorlás arról szól, hogy megőrizzük a játékos tehetségét a holnapi napra is, egyben törekedni kell arra, hogyha ma száz százalékot nyújtottunk, holnap már százegyet kell. Az én elvem az, hogy a gyerek mindenre alkalmas, valamennyi játékrendszerben képes futballozni, csak meg kell tanítani vele azt, hogy mit, miért, és hogyan kell csinálni.
Pozitív beállítottságú emberként számomra a pozitív légkör a legfontosabb, és az, hogy ne legyenek megoldatlan problémák. Mert ha nincsenek problémák, jól érezhetjük magunkat, ezáltal jobb teljesítményre lehetünk képesek. Ez a fajta szemlélet pedig megalapozta játékosaim hozzáállását is, hiszen csapataim mindig nyíltan és bátran tudtak futballozni. Megtanulták azt, hogyha képesek egymást segíteni, akkor haladunk a legjobban, leggyorsabban.
Hogyan értékeli a DLA-n folyó munkát?
Az Akadémia létrejöttével nem csak az adottságok változtak meg, hanem maga a képzés is, hiszen hosszú éveket dolgoztunk korosztályokra szabott képzési tervek kialakításán. Így az általános irány kijelölésében is hatalmasat léptünk előre. Ennek mentén kell haladnunk. Módszerek terén viszont szabadságot kaptunk. Ami pedig szintén fontos, hogy Herczeg András személyében olyan pozitív gondolkodású ember irányítja a munkát, aki tökéletesen látja el ezt a feladatot. A felnőttcsapat még soha nem volt ilyen közel az utánpótlásban edződő fiatalokhoz. Nemrég minket ért az a megtiszteltetés, hogy a felnőttek sorfalat álltak nekünk a győztes bajnokink után. Ennél nagyobb pluszt nem is kaphatnának a gyerekek, hiszen így tudnak könnyebben helyi példaképeket választani, és ott lebeghet előttük célként az, hogy miért érdemes dolgozni.
Említette, hogy Sándor Csabával remekül össze tud dolgozni. Mi a helyzet a többiekkel? Nyitottak a meglátásaira? Működik egyfajta oda-vissza tanulás?
Ha csak egy-egy új gondolatmenetet, vagy megközelítést is, de én úgy vélem, hogy mindenkitől lehet tanulni. Az egyes korosztályok átadása-átvétele egyébként sem egynapos folyamat. Így ha azt nézzük, hogy Joó Zsolt jelenlegi együttesét korábban én edzettem, a mai napig célszerű, hogy időnként kérésére megosztok vele korábbi tapasztalatokat. Persze, szigorúan tanácsként, melyet aztán vagy beépít a munkába, vagy nem. Erre egyébként meglátásom szerint az összes kolléga nyitott az akadémián. Bár a fiatalabbak nem mindig szeretnek kérdezni, de ők is együttműködők. Ezekre a kérdésekre pedig mindig igyekszek válaszolni. De az, hogy beleszóljak, beleszóljunk a másik kolléga munkájába, mindegyikünktől távol áll. Ez nem is lenne korrekt, hiszen mindenki a saját csapatáért felelős, az azt érintő döntések pedig kizárólag az ő feladatkörébe tartoznak. Elvégre, sok út vezet Rómába, hosszabbak és rövidebbek is, így mindenki kiválasztja a neki megfelelőt, azt, amit ő jónak, hasznosnak lát.
Akár szurkolóként, akár szakemberként van-e olyan edző, vagy játékstílus, amelyet mintának tekint?
Szeretem a jó futballt, de számomra nem a Real Madrid, vagy a Barcelona a csúcs. Sokkal inkább megnyerő Jürgen Klopp munkája. Az ő csapatai irányában, elveiben és tartalmában is azt képviselik, amit én rendkívül előremutatónak tartok.
Németi Jánosnak további sok sikert és eredményes munkát kívánunk!
T.S.
