Nagyszerű győzelmet arattunk, a látottak bebizonyították, bármelyik csapattal felvehetjük a versenyt. A folyamatosan fejlődő csapat legnagyobb ellenfele, önmaga, ami azt jelenti, ha jó állapotban, megfelelő motivációval lépnek pályára, a bajnokságban senki nem veheti félvállról a Tőzséréket.
Az első percektől kezdve nagy harc dúlt a pályán, mindkét csapat megtett mindent a vezetés megszerzéséért. Már a 10. percben két góllal vezethettünk volna, ha Könyves határozottabb a kapu előtt. A menetrendszerű kontrák végül meghozták a várva várt gólt, Mengolo-Könyves-Mengolo kényszerítőzés után támadónkat csak szabálytalanul tudták megállítani a büntetőterületen belül, amit Tőzsér higgadtan értékesített.
A Honvéd meddő mezőnyfölényben játszott, egy két gólhelyzetig tudtak csak eljutni Eppelnek és Lanzafaménak köszönhetően. A védelem remekül zárt, a megszerzett labdákból bátran kontráztunk. Ha ilyen kontrákat vezetünk a Videoton ellen, úgy gondolom, meglehetett volna a győzelem. Megérdemelt vezetés birtokában vonulhattunk az öltözőbe a félidő végén.
Egy fokozattal feljebb kapcsolt a Honvéd a második játékrészben, nagy mezőnyfölényben játszottak. Amikor ki tudtunk jönni a szorításukból, újra veszélyes kontrákat vezettünk. Benne volt a levegőben, mindkét csapat gólt szerezhet, sajnos egy pontrúgás után ez a hazaiaknak sikerült.
Kissé meglepődtem, mikor Herczeg Bandi lecserélte Mengolot, de ismét igazolta, hogy nagyszerű érzékkel nyúl bele a mérkőzésbe. A csereként beálló Tabakovic biztosította Bódi Ádám nagyszerű szabadrúgás gólját, a mérkőzés végén higgadtan passzolt Jovanovichoz, aki megszerezte harmadik gólunkat.
A játék képe alapján, a hibáktól eltekintve, teljesen megérdemelt volt a győzelem. Minden tekintetben felvettük a versenyt a Honvéddal és a labdarúgás egyik alapelemében, a helyzetkihasználásban jobbak voltunk.
Számomra bebizonyosodott, ha nincs kakukktojás a pályán, a csapat jó eredményekre képes, valamint az is, hogy az órabéres idegenlégiósok finanszírozása teljesen felesleges. Vannak sajátnevelésű játékosaink, akik náluk sokkal jobb teljesítményre képesek, nekik a DVSC színeiben játszani nem csak becsületbeli ügy, hanem annál sokkal több.
Nagy továbbra is remek formában véd, néhány bravúrja ezen a meccsen is volt, a bekapott gólról nem tehetett. A szélső hátvédekre nagy nyomás nehezedett, de megállták a helyüket. Szatmári és Kinyik a Lanzafame, Eppel párost nagy harcban ugyan, de sikeresen legyőzték. A középpályás sor hihetetlenül nagy munkát végzett, ehhez hozzájárult Tőzsér rutinja és higgadtsága. Jó volt látni, ahogy nevelgeti, irányítja a fiatalabb játékosokat. Jovanovic szinte már Habi szintű teljesítményeket produkál, nagyon megérdemelte, hogy ő szerezte a harmadik gólt. Bódi hatalmas változást jelent Holmanhoz képest, mondhatom azt, annyira kellett Debrecenbe, mint egy falat kenyér. Varga Kevint kicsit halványabbnak éreztem a múltkori teljesítményéhez képest, de biztos vagyok abban, hogy továbbra is fejlődni fog. Könyves és Mengolo ismét lendületesen játszottak, ha előbbi kicsit határozottabb, bátrabb, gólt szerezhetett volna. Tabakovic remek cserének bizonyult, adott egy gólpasszt. Mészáros rutinjával segítette a védelmet.
Herczeg András bátorságát csak dicsérni tudom, hiszen ugyan azt a szerkezetet megtartotta tavalyi bajnok ellen, ami a Vasas ellen is volt. Nem állt át három belsős védekezésre a csapat. Aki mer, az nyer, ezen a mérkőzésen bebizonyosodott. Nem először nagyszerűen nyúlt bele a mérkőzésbe, a cseréi tökéletesek voltak.
A szurkolók újra bizonyították, a csapat mellett állnak és biztos vagyok abban, egyre többen fognak kilátogatni a mérkőzésekre, ha ilyen teljesítményt látnak.