Az interjúnak van egy különleges apropója, ma töltötted be az 55. életévedet. A Debreceni Sportélet nevében Boldog Születésnapot kívánok.
Köszönöm szépen.
Hatvanból körbejárva az országot, szegeden kötöttél ki. Szereted a változatosságot?
Ezt az élet hozta így, játékosként és edzőként több városban is megfordultam. Egyébként az állandóságot szeretem, ezért is élünk 1990 óta Sopronban.
Hatvanban születtél, ott töltötted a gyerekkorodat?
Ott születtem, de Abasáron, majd Aszódon laktunk a szüleimmel. Édesapám katonatiszt volt, így ahová helyezték, oda költöztünk. Aszódon kezdtem el a futballal komolyabban foglalkozni, onnan egyből a Honvédhoz kerültem.
Gyerekkorod hogy telt? Meg volt neked is, hogy mi szeretnél lenni?
Mivel katonai közegben éltem, így katona szerettem volna lenni, de édesapám lebeszélt erről a tervemről. Gyermekéveim ugyan úgy teltek, mint a legtöbb gyereknek, játékkal, elsősorban a focival. Szinte minden szabadidőmet a lakótelepi pályán töltöttem, amikor csak lehetett, rúgtuk a bőrt a többi sráccal.
Említetted, Aszódon kezdted el a futballt. Akkor már konkrét cél volt, hogy labdarúgó leszel?
Először nem is focizni szerettem volna, a kézilabda jobban vonzott, de atlétizáltam is. Később azért csak a labdarúgásnál ragadtam le. 14 évesen kerültem a Honvédhoz, ahol kapusként kezdtem Faragó Lajos bácsinál. Soha nem felejtem el, játszottunk az Albert Flórián által edzett Ferencváros ellen, ez még a serdülőcsapat volt, kaptam három gólt, ami egyértelműen az én hibám miatt történt. A meccs után szóltak, inkább próbáljam meg a csatár posztot és onnantól nem védtem többet, kikerültem a mezőnybe.
Csatárból hogy kerültél a védelembe?
Abban az időben a Honvédnál 6 válogatott csatár volt, így nehéz volt mellettük a kezdőbe kerülni, így fokozatosan hátrébb szorultam. Igazából az ifi válogatottban, Dalnoki Jenőnél kerültem a védelembe, majd a Honvédban is ezen a poszton szerepeltem a későbbiekben. Debrecenben már középpályást, emberfogót, is játszottam, utóbbi akkor még külön poszt volt.
A Honvédban elég sok időt töltöttél.
Serdülő és ifi koromat ott töltöttem, majd lettem NB-1-es játékos Tichi Lajosnál. Mai napig sok minden köt a Honvédhoz, hiszen mondhatom, ott nőttem fel, tagja voltam a bajnokcsapatnak, igaz akkor még 18 évesen nem voltam meghatározó játékos.
Jött a Kecskemét majd az Újpest. Miért váltottál?
Komora Imre lett az edző, aki inkább a rutinos játékosokkal képzelte el a jövőt, játékra nem kaptam lehetőséget és kértem a vezetőket, engedjenek el másik csapatba. Lekerültem Kecskemétre, ahol első mérkőzésemen három góllal mutatkoztam be, az újságok másnap azzal voltak tele, a Honvéd elengedte gólerős játékosát. Később vissza akartak igazolni, de én inkább az újpestieket választottam.
Újpesti korszakodban történt valami. Lehet erről beszélni?
Németországi edzőtáborban voltunk a csapattal, az edzőmérkőzéseken jól ment a játék, megkeresett egy menedzser és egy csapatvezető és felajánlották, maradjak. Én úgy döntöttem megpróbálom, bár ez nem a legális útja volt ennek abban az időben és kinn maradtam. De édesapámra nézve ez a döntésem komoly következményekkel járt volna így hazatértem. Annyi hátrányom származott lett a történetből, hogy egy ideig nem kaptam kék (turista) útlevelet.
Ezután kerültél DVSC-be. Milyen volt a debreceni időszakod?
Az első fél év volt a legszebb, akkor Nagy Gyuri bácsi volt az edző, olyan játékosok voltak a csapatban, mint Paróczai, Mező Józsi, Mörtel Béla, Magyar Zsolti, Bücs Zsolt és még sorolhatnám. Egy nagyon jó játékosokból ált a keret, az eredmények is jöttek, az őszi szezon végén a második helyen vártuk a folytatást. Gyuri bácsi halála után Petróczi, majd Puskás Lajos lett az edző, velük ezt már nem tudtuk megismételni. Volt egy komoly sérülésem, elszakadt az oldalsó szalag a lábamban, ezért egy évet ki is kellett hagynom. Nehéz időszak volt, de felépítettem újra magam, visszaküzdöttem magam a kezdőbe. Nagyon szép három évet töltöttem a Lokinál játékosként.
Egy rövid Fehérvári kitérő után kikerültél külföldre.
Az Eisenstadt igazolt le, akkor már legálisan is lehetett külföldre igazolni. Ekkor döntöttük el a feleségemmel, hogy végleg Sopronban telepedünk le, így már nem kellett minden nap Pestről kiutaznom. Három évet töltöttem kint, majd Sopronba igazoltam, az akkori NB-2-es csapatba, még abban az évben sikerült feljutnunk az élvonalba.
Labdarúgó pályafutásod alatt készültél, ha befejezed, edzőként folytatod tovább?
Egyáltalán nem szerettem volna edző lenni, többször beszélgettünk erről feleségemmel és neki is ugyan ezt mondtam. Ekkor már egy újabb sérülés után voltam, felépülésem után már nem tudtam azt nyújtani, amit szerettem volna, így alacsonyabb osztályokban levezettem. Vezetőként tevékenykedtem a soproni klubnál, mikor akkori klubvezetőm, megboldogult Laczó István behívatott magához és megkérdezte, tartanék-e edzést az ifi csapatnak. Ódzkodtam ettől, de hosszas rábeszélésre elvállaltam. Sose felejtem el, az első edzésen kettő gyerek jelent meg. Mondtam nekik, szóljanak a többieknek, új edző van, jöjjenek minél többen edzésre, egy hét után már húszan edzettünk. Ennek a pozitív élménynek a hatására ragadtam meg az edzői pályán és elkezdtem képezni magam.
Később már a felnőtt csapatnál voltál…
A Soproni Vasutas megye 1-escsapatánál voltam edző, éppen felkerültünk az NB-3-ba, amikor megkeresett Laczó István és hívott vissza. Mondta érkezett egy híres vezetőedző, akitől sokat tanulhatnék, ez a híres edző nem más volt, mint Csernai Pali bácsi, ez a név önmagáért beszél, tényleg nagyon sokat tanultam tőle.
Voltál később a Békéscsaba edzője, ahol már valamilyen szinten kapcsolódtál Debrecenhez, hiszen Garamvölgyi Lajost váltottad a kispadon. Hogy kerültél Csabára?
Ennek is van debreceni vonatkozása. Az SLC-nél már vezetőedzőként dolgoztam, Kerekes Gyuri, aki akkor Ausztriában élt, átjárt a mérkőzéseinket megnézni, ha jól emlékszem, a sógornője vezetőként dolgozott a békéscsabai klubnál, épp vezetőedzőt kerestek és ő általa kerültem oda. Többen is próbáltak erről lebeszélni, mivel úgy vélték, egy biztos kieső csapatot vennék át. 12 ponttal voltak lemaradva a bennmaradást érő helytől és már csak 11 forduló volt hátra. Első mérkőzésünket éppen a Debrecennel vívtuk, igaz kikaptunk 4:1-re, a debütálásom nem sikerült, de dolgoztunk tovább és a bajnokság végére ledolgoztuk a ponthátrányt és benntartottuk a csapatot a rájátszásban. Ekkor már beszélgettünk Szima Gáborral, aki figyelte az itteni munkásságomat, egy esetleges debreceni edzősködésről.
Bajnokság végén így kerültél a Loki kispadjára?
Nem egyből, előtte még Ausztriában is edzősködtem. Miután Szentes Lázár felmondott, akkor történt a megkeresés. Épp kupamérkőzésre készültünk, mikor ¼ 9 körül megcsörrent a telefonom, a vonal másik végén Szima Gábor volt, érdeklődött lennék-e a Debrecen edzője, amire azt válaszoltam, ezt meg kell beszélnem a feleségemmel. Egyből felhívtam a nejem, vázoltam a történéseket, aki visszakérdezett, ezen miért gondolkozok? Visszahívtam Gábort, aki annyit mondott, Debrecenben kellene lennem délután kettőre. Nagyjából 10 óra lehetett, de ott voltam a megjelölt időben.
A DVSC már akkor sikeres csapat volt kétszer is a harmadik helyen végzett a bajnokságban. Nem fordult meg a fejedben, hogy nehéz örökséget veszel át?
Egy nagyon nagy lehetőségnek éreztem a feladatot, ezért is vállaltam el. Akkor végeztem a pro licences tanfolyamot, Mezei Gyuri meg is jegyezte, nagy merészség ilyen fiatalon ezt elvállalni. Debrecenben nagyszerű kollégákkal dolgozhattam együtt, Mező Józsi, Herczeg Bandi, Horváth Béla, akiket régebbről is ismertem. Kitűnő játékosok voltak a keretben, lehetne sorolni a neveket, de akkor az összes játékost mondhatnám. Sikerült megszerezni a klub első bajnoki címét, majd következő idényben dupláztunk. Bátran mondhatom, a harmadikat is elértük volna együtt, ha nem vagyok elhamarkodott. A bajnoki címek mellett, kétszer elhódítottuk a Szuper Kupát is.
A két bajnoki cím eddigi pályád csúcsa, a spliti és manchesteri mérkőzések is a csúcson vannak?
Egy Splitet 8 góllal megverni összesítésben akkor nagy fegyverténynek számított, hiszen jóval magasabban jegyezték őket nálunk. Itthon nagyon jó játékkal nyertünk 3:0-ra, mai napig a fülemben cseng Miroslav Blazevic mérkőzés utáni nyilatkozata, ha a visszavágón is megverjük őket, fülbevalót fog viselni, utalva arra, hogy akkor még nekem is volt. A kinti mérkőzés után, amit 5:0-ra megnyertünk, erre azért rákérdeztem. A Manchester ellen játszani meg külön élmény volt. A világ egyik legjobb csapata és edzője ellen játszani fantasztikus volt. Az meg külön élmény, hogy mérkőzés után Alex Ferguson meghívott az irodájába, akivel meglepetésemre németül beszélgettünk, és közben megittunk egy pohár bort.
Volt egy Rabotnicki elleni párharc, ami minden szurkolónak rossz emlék. Mi történt?
Azt gondolom, az egy közös hiba volt, edzők, vezetők részéről. Az én részemről annyiban, hogy nem tudtam Szima Gáborra elég hatással lenni, hogy pár játékossal még erősítsük a keretet, a vezetők részéről meg az, hogy ezt nem tették meg. Előzőleg már láttam mérkőzését az ellenfelünknek és bebizonyosodott, egy jól felkészített csapat, jó játékosokkal. Az itthoni 1:1 után idegenben kikaptunk 4:1-re, amihez azért némi bírói segédlet is hozzájárult, Halmosit és Sidibét is kiállította a bíró. A Rabotnicki erősségét az is bizonyította, hogy, az akkori csapatából később hatan kerültek görög élvonalba tartozó klubokhoz. Mérkőzés után történt Gábor részéről egy kijelentés, miszerint a magyar edzők nemzetközi szinten nem tudnak eredményt elérni. Ezen a kijelentésén én eléggé megsértődtem és felálltam a kispadról. Utólag már butaságnak és elhamarkodottnak tartom ezt a döntésemet. Abban az időben ténylegesen nehéz volt bármelyik csoportkörbe bekerülni, másképp zajlott a párosítás, de épp Herczeg Bandi a bizonyíték arra, hogy mégis lehetséges magyar edzővel is elérni ezt a célt. Biztos vagyok abban, ha nem hozok ilyen rossz döntést, a harmadik bajnoki címet is elérhettem volna edzőként.
Visszakerültél anyaegyesületedhez edzőként. A Honvéddal is sikeres tudtál lenni..
Szezon közben érkeztem, az első hónap az borzasztó volt. Egy kiesőhelyen lévő, morálisan teljesen szétesett csapatot vettem át. Az ötödik mérkőzés után felajánlottam a lemondásomat a tulajdonosnak, de marasztalt, bízott bennem, ígéretett tett a csapat megerősítésére, így maradtam. Téli szünetben megváltunk játékosoktól, helyükre igazoltunk és a bajnokság végére a 8. helyre értünk oda, mellette megnyertük a Magyar Kupát, pont a DVSC ellen.
2008-ban otthagytam a csapatot, olyan dolgok történtek, amiben én nem akartam részt venni. Három fordulóval a bajnokság vége előtt még vezettük a tabellát 6 ponttal az MTK előtt, elmentünk Tatabányára, akiknek szinte pontjuk sem volt addig, 3:1-ről veszítettünk 4:3-ra. A végén a bajnoki címet se szereztük meg és a Loki elleni kupamérkőzés előtt fel is álltam a kispadról. Utólag bebizonyosodott, az eredmények alakításában 6 játékos is részes volt.
A Pécs edzője lettél, ahol finoman fogalmazva, furcsa dolgok történtek.
Sok mindent úgy írtak meg az újságok, ahogy valójában nem történt. Még a Honvédnál voltam, mikor megkeresett Matyi Dezső, csábított Pécsre. Kispesten bejött az olasz vonal, ami számomra nem volt megfelelő, így elfogadtam az ajánlatát. Matyi ígérte, igazolhatok, fel is írtam 8 nevet, akiket szerettem volna a csapathoz hozni, végül egyedül Grumicot szerződtette csak le. Volt két ügyvezető a klubnál, aki a saját szakállukra akartak inkább dolgozni, a tulajdonosnál addig ügyeskedtek ellenem, míg sikerült megfúrniuk. A Magyar Kupa vereség után felmondtak nekem, amit később visszavontak. Én csak annyit jegyeztem meg, van közöttünk egy élő szerződés, abban minden pontosan le van írva, az is, mi történik, ha a klub bontja fel a szerződést. Télen ezt még kétszer eljátszották, egy sajtótájékoztatón bejelentette a menesztésemet. Ennek pereskedés lett a vége, amit végül megnyertem és utolsó fillérig ki kellett fizetnie a járandóságomat. Senkivel nem vitatkoztam, tettem a dolgomat, bejártam dolgozni akkor is, mikor csak ezt kérték tőlem. Ez egy tipikus magyar történet, ami külföldön nem fordulhatna elő.
Visszatértél Sopronba, jelenleg pedig a Szeged edzője vagy. Itt mi a cél?
Idén szeretnénk egy masszív csapatot építeni, a tulajdonossal egyetértettünk abban a szerződés aláírásakor, amint újra a városban lesz, egy komoly célt tűzünk ki a csapat elé.
Most ingázol Sopron és Szeged közt?
Nem. Gyulán bérlünk egy lakás a feleségemmel, kicsit fárasztó lenne az állandó utazás. A csapat is Gyulán edz és mérkőzéseinket is itt játsszuk.
A nyugodtabb edzők közé tartoztál, ritkán lehetett idegességet felfedezni rajtad. Mindig ilyen voltál?
Azért ez csak a látszat. Pálya szélén mindig próbálom azt mutatni, nyugodt vagyok, de én is tudok, szoktam is kiabálni, reklamálni. De egy jó csapat mögött mindig nyugodt az edző, Debrecenben meg nagyon jó csapat volt.
Elsők között voltál az edzők között, akik öltönyben, nyakkendőben voltak a mérkőzéseken a kispadon. Ez a természetes viselet nálad?
Ez a feleségemnek köszönhető, ő öltöztetett. De félretéve a viccet, kaptunk a klubtól egyesületi öltönyt, ami a hivatalos viselet lett, onnantól minden eseményes abban jelentünk meg.
Többször emlegetted a feleségedet. Ő teljesen civil?
Fiatalkorában sportolt, ma már nem. Vagyis jelenleg azt a sportot űzi, hogy engem rendbe szedjen, karbantartson. Nagyon sokat köszönhetek neki, hogy idáig eljutottam.
Gyerekek?
Két lányom van, Zsófika Debrecenben született még játékos koromban, Enikő már Sopronban látta meg a napvilágot. Nemrégiben mindkettő férjhez adtuk, már ismét önállóak vagyunk.
Kevés szabadidődet mivel töltöd?
Van egy aranyos kutyánk, vele hármasban sokat sétálunk. Párommal időnként wellnessezni járunk, otthon, ha időnk engedi, sokat olvasunk.
Ha összegezni kellene játékos és edzői pályádat, hogyan tudnád összefoglalni?
Úgy gondolom, mind a kettőből többet ki lehetett volna hozni. Játékosként türelmetlenségem és rossz döntéseim miatt nem értem el, amit szerettem volna, pedig ifi koromban még Détárinál is tehetségesebbnek tartottak. Az edzőire ugyan ezt elmondhatom, mint említettem a debreceni rossz döntésemet, hiába próbált marasztalni Gábor, hajthatatlan voltam. Pécsre nem kellett volna elmennem, illetve a Honvédnál meg kellett volna találnom egy egészséges kompromisszumot.
Debrecenbe milyen gyakran jársz?
A távolság miatt ritkán. Hétvégeken nekünk is bajnoki mérkőzéseink vannak, így nehéz összehozni az utazást. Amikor lehetőségünk adódik, természetesen megyünk, meglátogatjuk a barátokat. A kapcsolatot tartjuk, Herczeg Bandival, Horváth Bélával.
Milyen terveid vannak edzőként és magánemberként?
Szeretnék edzőként újra az élvonalban dolgozni, élvonalbeli edzőként azért már bizonyítottam, kicsit furcsa is számomra, hogy nem keresnek, magánemberként továbbra is az a cél, feleségemmel, családommal jól érezzük magunkat, boldogan és egészségesen éljünk.
Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánunk Attilának. Úgy gondolom, az ő szakmai tudására ma is szükség lenne a hazai élvonalban. Rátermettségét, edzői kvalitását már bizonyította, a két bajnoki cím, Szuper Kupa, Magyar Kupa győzelmek magukért beszélnek. Csak remélni tudjuk, hamarosan újra NB-1-es csapatot irányíthat.
