Szalánczi Zoltán: „jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek”

Az akadémián jó futballisták mellett értékes embereket is szeretnének nevelni. Eseménydús évet zárt a Debreceni Labdarúgó Akadémia és Szalánczi Zoltán is. A DLA operatív igazgatója a Debreceni Sportéletnek adott interjúban egyebek mellett beszélt célokról, sikerekről, valamint tervekről.

0

Szalánczi1 Szalánczi Zoltán: „jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek”Mióta töltöd be az operatív igazgatói posztot a Debreceni Labdarúgó Akadémián?

Öt éve dolgozom Pallagon. Végigjártam a ranglétrát, kapusedzőként kezdtem, utána oktatás és szociális vezető lettem, operatív igazgatóként pedig harmadik éve tevékenykedem. Amikor adódott ez a lehetőség, nem sokat gondolkodtam, egyből igent mondtam. 24-25 éves korom óta tudatosan képzem magam azért, hogy a futballban tudjak elhelyezkedni. Van egy tanári, egy kereskedelem-marketing diplomám, jelenleg pedig a sportközgazdász mesterszakon tanulok. Emellett erőnléti edző képesítéssel és UEFA B-licenszel is rendelkezem. Nem elsősorban vezetőedzőként képzelem el magam, ez a szakma kevésbé vonz, sportvezető szeretnék lenni.

Milyen feladatokat kell elvégezned?

Az intézményünknek öt részlege van, a futballal foglalkozó szekció mellett megtalálható a scouting, a sporttudományos, az oktatási és a szociális, valamint az adminisztrációs és logisztikai terület, utóbbi háromért én vagyok a felelős. Ezt a fajta munkát sokan nem kedvelik, mivel szakmai programokat és operatív terveket kell írni, de egy vezetőnek ez is a feladata. A napi munkán felül a belga DoublePass ellenőrzésére is fel kell készülnünk, valamint ha az edzőknek és egyéb alkalmazottaknak bármilyen kérdésük adódik, próbálok nekik segítséget nyújtani. Nagyon szoros kapcsolatot ápolok a rehabilitációs és az erőnléti trénerekkel is, velük ugyancsak megbeszéljük a fejlesztési programunkat, illetve az oktatással, kollégiumi elhelyezésekkel kapcsolatban is akadnak teendőim.

Szalánczi2 Szalánczi Zoltán: „jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek”A DoublePass értékelése mennyire segítheti a honi futballt?

Komolyan kell venni az észrevételeiket, hiszen az MLSZ megbízásából auditálják az akadémiákat. Az általuk elkészített rangsor alapján kaphatunk támogatásokat, és ezen felül ez egy értékelés is a munkánk minőségéről. Két évvel ezelőtt olyan ismeretanyagot kaptunk a belgáktól, amit a későbbiekben is kamatoztatnunk kell. Herczeg Andrással egy éven keresztül különböző workshopokra jártunk, ahol bemutatták a nyugati akadémiák működését. Ezeket a mintákat kell a magyar rendszerbe átültetni.

Infrastrukturális szempontból milyen helyzetben van a Debreceni Labdarúgó Akadémia?

2013-ban adták át az akadémiát, de ez nem fog húsz évre előre elegendő infrastrukturális lehetőséget biztosítani. Vannak terveink, szeretnénk az egyik műfüves pályát befedni, továbbá az eszközparkunkat a legmodernebb gépekkel szeretnénk kibővíteni. Személy szerint nagyon örülnék, ha a jövőben egy strandfoci pályánk is lenne, az erőnléti és rehabilitációs programunk fejlesztésére.

Szalánczi3 Szalánczi Zoltán: „jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek”Jelenleg hány fiatal rúgja a bőrt az akadémia keretein belül?

Kb. 220 fiatallal büszkélkedhetünk. A gyerekeket igyekezzük egy nagy családdá összekovácsolni, ehhez jó alkalmat kínált az évzáró bankett. Nem csak labdarúgót, hanem embert is szeretnénk faragni a játékosokból. Ennek a célnak az eléréséért több iskolával és kollégiummal is partneri viszonyban állunk, korrepetálásukat szervezünk, és a fiatalokat szociális vezető segíti a mindennapi kihívások legyőzésében. A labdarúgáson kívüli teendőkben igyekszünk a legnagyobb támogatást megadni.

A debreceni akadémia melyik intézménnyel ápol szoros viszonyt?

Keleten mi vagyunk az egyik regionális központ a Diósgyőr és Békéscsaba mellett. A nagyobb egyesületek közül még a nyíregyházi Bozsik Akadémia alközpontként hozzánk tartozik. Megpróbálunk iránymutatást nyújtani a környező egyesületeknek a szakmai munkában, illetve különböző módon támogatásokat nyújthatunk feléjük. A tarpai alközpontunkkal szintén kiemelt kapcsolatban állunk, a határon túli gyerekek beintegrálása miatt.

 

Mennyire vagy elégedett a tavalyi évvel?

Teendőkkel teli esztendő volt, a munkám mellett egyetemre járok, valamint aktívan futballozom is, és az MLSZ-nél is vállaltam egy kisebb szerepet a regionális csapatok felkészítésében. Az akadémia számára a tavasz izgalmasra sikeredett. Az U16-os és az U17-es korosztályra nagy eredménykényszer nehezedett, de szerencsére mindkét csapat bebiztosította a helyét az élvonalban. Az őszi időszak nyugodtabban zajlott, a 2001-es és 2002-es korosztályok is kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottak a bajnokságban. A fiatalabbak is sikeresen szerepelnek, U15-ös együttesünk tavaly bajnok lett, és több játékosunk is meghívást kapott az utánpótlás-válogatottakba. Ezek is bizonyítják, hogy jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek.

Milyen céljai vannak az akadémiának és neked 2018-ra?

Szeretném megszerezni az újabb diplomámat, és tapasztalatokat gyűjteni. Bízom benne, hogy olyan ismeretanyagra teszek szert, amely a későbbiekben a hasznomra válik. Nagyon fontosnak tartom, hogy vállalati személettel tudjunk a spotegyesületekre tekinteni, hiszen akkor tudnak függetlenné és önfenntartóvá válni a későbbiekben, és csak ez lehet a professzionális sport jövője. A munkánkban pedig arra törekszünk, hogy az akadémia továbbra is meghatározó szereplője maradjon a honi utánpótlásnak. Kiemelt keleti bázis titulusunkat szeretnénk megőrizni, és továbbra is az egyik legfontosabb feladatunk, hogy minél több debreceni kötődésű, saját nevelésű játékost képezzünk, akik később a DVSC-t is segíteni tudják.

Az ősszel a harmadosztályú Tiszafüredet erősítetted. Hogyan értékelnéd a csapat teljesítményét?

Az egyik legkisebb költségvetésű klubnak számítunk a bajnokságban, de remek közösség gyűlt össze, meglepően jól szerepeltünk, és jelenleg a hatodik helyen állunk a táblázaton, ami egy feljutó csapattól erőn felüli teljesítmény. Akadt olyan sorozatunk is ősszel, amely során egymás után hatszor nyertünk. Fő erényünk, hogy egységesek voltunk, mindenki tudott a társáért küzdeni. Talán ezért is voltunk képesek, nálunk papíron erősebb csapatokat felülmúlni. Úgy egyeztünk meg az elnök úrral, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt nem minden edzésen veszek részt, de igyekszem a lehető legtöbbre eljutni, hiszen az ember egójára mindig pozitív hatással van, ha magasabb osztályban is jól tud teljesíteni. Szerencsére a munka mellett bele tudom illeszteni a napirendembe a futballt is.

Korábban voltál tréner is. Ez a pálya mennyire vonz?

Korábban Hajdúsámsonban és Nagyhegyesen játékos-edző voltam, de vezetőedzőként nem tudom elképzelni magam, azonban a kezdetekkor a kapusedzői munka tetszett.

A sportolói pályafutásoddal mennyire vagy elégedett?

Lehet, hogy a tehetségem sikeresebb pályára predesztinált, de ehhez szerencse is kellett volna. Két komoly sérülés miatt 22 évesen arra jutottam, hogy a tanulást helyezem előtérbe. Az utánpótlás-válogatottban egészen az U20-as korosztályig számításba vettek. Futsalban több mint 100 élvonalbeli meccsen jutottam szóhoz, strandfociban háromszor nyertem magyar bajnokságot. Mindhárom sportágban magamra húzhattam a válogatott mezt, erre nagyon büszke vagyok.

A strandlabdarúgással és a futsallal hogyan kerültél kapcsolatba?

Debrecenben korábban is volt NB I-es csapat futsalban, az akkori elnök keresett meg engem, és sikerült is dűlőre jutnunk egymással. Fekete Viktor ebben a gárdában csapattársam volt, ő hívott strandfocizni. Első évemben magyar bajnok lettem, valamint megválasztottak a bajnokság legjobb kapusának, ez elég volt kezdeti motivációnak. Olyan egzotikus helyekre jutottam el a strandfocival, mint Irán vagy Dubai. A strandlabdarúgás nagyon látványos, erőnlétileg sokat kivesz a játékosokból. A futsal pörgős, taktikusabb játék, de őszinte leszek, egyik sportág sem fogja megelőzni a labdarúgást a szívemben.

Szalánczi4 Szalánczi Zoltán: „jó úton járunk, de sohasem lehetünk maximálisan elégedettek”Miért pont kapus lett belőled?

Általános iskolában elsős, másodikos koromig én voltam az osztály legjobbja, aztán jött egy nálam is tehetségesebb srác, így valami másban szerettem volna én lenni az etalon, ezért álltam be a kapuba. Azonban szeretek kijönni a kapuból, a góllövés sem áll messze tőlem, sőt grundokon sem maradtam soha hátul. A kapusposzt szerintem egy külön sportág a futballon belül. Nagy jelentősége van, hogy fejben mennyire van ott egy hálóőr az adott mérkőzésen. Meg kell tanulni, hogyan kell kezelni a nagy felelősséget.

Volt példaképed?

Manchester United-szurkoló vagyok, ezért Peter Schmeichelre néztem fel, valamint korábbi kapusedzőimtől is sokat tanultam. Mindenki más karakter volt, a munkájuk összességének köszönhetően lettem az, aki.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Mindig találok valami elfoglaltságot magamnak. A barátaimmal töltöm a szabadidőmet, emellett nagyon szeretek főzni.

B.Á.