Hogyan kezdődött a röplabdás karriered?
Véletlenszerűen indult a pályafutásom. Arra emlékszem, hogy 10 éves lehettem, és kint játszottunk az Arany János Általános Iskola udvarán, amikor Szabó László, valamint Fogarasi József megkérdezte tőlünk, hogy nincs-e kedvünk elmenni röplabdázni. Igent mondtunk a felkérésre, ám én rövid idő után abbahagytam a sportágat. Ezt követően sokszor kérték, hogy térjek vissza, végül beadtam a derekamat. Nem hoztam rossz döntést, hiszen a röplabda az életem részévé vált.
Eredményes éveket töltöttél Egerben. Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról?
1993-ban igazoltam az Egerhez. Az első két évben a második helyen zártunk a bajnokságban. Egyszer nagyon közel voltunk a bajnoki címhez, csak hajszál választott el bennünket a dobogó legmagasabb fokától. 2:0-ra vezettünk a meccsen, és a harmadik szettben is 13:11 volt az állás a javunkra, mégsem sikerült megnyernünk a mérkőzést. Ez az elszalasztott lehetőség sokáig bennem maradt. A harmadik évemben mindent megnyertünk az egriekkel, a bajnokságban a Tungsram csapatát győztük le, emellett a Magyar Kupát és az Interligát is elhódítottuk. 1995-ben megválasztották az év legjobb magyar női játékosának, természetesen nagyon örültem ennek a díjnak. Hasznosak voltak az egri évek, sokat fejlődtem a Heves megyei együttesben.
75 alkalommal húzhattad magadra a magyar válogatott szerelését. Hogyan értékelnéd a nemzeti együttes akkori teljesítményét?
Nem voltak rossz játékosaink, ám sajnos nem tudtunk elég időt együtt tölteni. Amikor Forman József lett a szövetségi kapitány, komoly tervek körvonalazódtak, négy év alatt erős csapatot akart építeni. Akadt olyan nyár, amikor szinte végig úton voltunk, és különböző helyeken léptünk parkettre. Sajnos ez a felkészülés nem tartott sokáig, hiszen elfogyott a pénz. Amennyiben jobb körülmények között dolgozhattunk volna, nagyobb sikereket is elérhettünk volna. Ennek ellenére nincs bennem hiányérzet, a válogatottban is értékes tapasztalatokat gyűjtöttem.
Olaszországban is letetted a névjegyed. Mennyire volt nehéz felvenni külföldön a ritmust?
Egy álmom vált valóra az olaszországi légióskodással. Amikor befutott az ajánlat, tudtam, hogy vétek lenne visszautasítani. Eleinte nehéz dolgom volt, mivel egyedül voltam, és a nyelvet sem beszéltem, ám később megszerettem az olaszokra jellemző életstílust. Az Olaszországban eltöltött húsz esztendő sokat formált a személyiségemen. A férjem olasz, így minden évben visszatérünk Itáliába.
Korábban is beszéltük arról, hogy karriered bővelkedett a sikerekben. Mely címekre vagy a legbüszkébb?
Az első magyar bajnoki aranyérem, a kupagyőzelem és az Interliga-győzelem természetesen kiemelt helyet foglal el a szívemben. Az év legjobb röplabdázójának járó díj ugyancsak kedves emlék. Olaszországban is részese lehettem kupagyőzelemnek. Meglepetést okoztunk a sikerrel, ugyanis senki sem számított erre. Szerencsére a döntőben nagyon jól játszottam, kis túlzással minden, amihez nyúltam, arannyá vált.
Milyen poszton játszol?
Gyakorlatilag pályafutásom során végig center voltam, egy-két alkalommal kipróbáltak átlóban, de gyorsan visszakerültem az eredeti helyemre. Sokat változott a röplabda az évek során, manapság a centereknek szinte csak a blokkolásra kell összpontosítaniuk, korábban több feladattal járt ez a poszt. Szeretek részt venni a csapatmunkában, sokat ütök.
Jelenleg az Eötvös DSE-ben kamatoztathatod a tudásodat. Mit gondolsz az egyletről?
Szerintem jó csapatunk van, a társak hamar befogadtak, remekül érzem magam. Igyekszem a fiatalokat a tanácsaimmal is segíteni, bár nem mindig szólok bele a dolgaikba.
Mennyire erős a pontvadászat mezőnye?
Kissé átalakult a bajnokság, idén három csoportban küzdenek meg a csapatok. NB I-es klubok junior csapataival is összemérhetjük a tudásunkat, büszke vagyok arra, hogy ezeket a gárdákat is le tudtuk győzni. A Diósgyőr talán a mezőny legerősebb csapata, a miskolciaknak van a legnagyobb esélyük a feljutásra, ám megpróbáljuk őket is megtréfálni.
Meddig tervezed folytatni a röplabdázást?
A szezon végén pontot teszek a karrierem végére. 43 éves vagyok, gyakorlatilag nincs olyan porcikám, amely ne fájna. Biztos, hogy nehéz lesz röplabda nélkül, nagyon fog hiányozni a meccsek hangulata, az öltöző, a bemelegítés, de ezt nem lehet életem végéig űzni.
Mihez kezdesz ezután?
Gyógy- és sportmasszőr képesítést szereztem, ezzel szeretnék elhelyezkedni. Már Olaszországban is foglalkoztatott ez a gondolat, de ott nem találtam ilyen képzést. Amint hazatértem, egyből belevágtam a tanfolyamba. Sokan nem tudják, hogy a sportban milyen jelentős szerepe van egy jó masszőrnek. A masszázs jó hatással van az emberre, felfrissíti a testet és a lelket is.
Az edzői pálya nem érdekel?
Olaszországban ebbe is belekóstoltam, de nem vonz ez a szakma. Mindig is a masszőrködés járt a fejemben.
A párodat is a sportnak köszönheted?
Igen. Úgy gondolom, egy profi sportolónak nehéz egy átlagemberrel összejönnie, mivel utóbbi nem igazán tudja, hogy mivel is jár az élsport. A férjemmel Olaszországban ismerkedtünk meg, immáron 11 éve vagyunk együtt. Korábban labdarúgó volt, jelenleg pedig edzőként dolgozik. Hajdúsámsonban néhány gyereknek tart edzéseket, emellett magyarul tanul, magántanárhoz is jár.
Örülnél, ha a kislányotok sportoló lenne?
Szeretnénk valamilyen sportágat választani neki. Sajnos úgy tűnik, a röplabda nem igazán köti le. Elvittük úszásoktatásra is, de az első alkalom után azt mondta, ez nem tetszik neki. Jelenleg a tánc és az éneklés foglalkoztatja, de mivel öt és fél éves, még változhat az érdeklődése.
B.Á.