Mindenkit megdöbbentett a hír, amikor kiderült, műteni kell a szívedet. Jelenleg hogy vagy egészségileg?
A civil életre teljesen rendbejött az egészségem, a „toldozott-foldozott” szívem is jól szuperál. Már hobbi szinten elkezdtem sportolni, járok edzőterembe és a Margit-szigeten szoktam futni, ahogy kedvem és erőm engedi. Csak pozitív dolgot tudok mondani.
Sikerült mára túllépned az egész kálvárián?
Elég sokat voltam a műtét előtt és után kórházban, volt bőven időm ezen gondolkozni, és úgy vélem, sikerült rajta túltenni magam. Egy új perspektíva nyílt meg előttem, ami kitölti az időmet, így időm se lenne ezzel foglalkozni.
Nagyon sokan szorítottak érted, ez eljutott hozzád?
Műtét után pár nappal már olyan állapotban voltam, hogy tudtam internetezni, csapattársaim is érdeklődtek hogylétem felől, többen meg is látogattak a klubtól. Tudtam, hogy a debreceni szurkolótábor is üzent nekem, amit soha nem fogok elfelejteni, ez úton is szeretném kifejezni köszönetemet.
Jelenleg az egyik sportcsatorna szakértője vagy. Hogy kerültél oda?
Székely Dávid csatornaigazgató megkeresett, miszerint kipróbálnának szakértőként a bajnoki mérkőzéseken, az első pár alkalommal megfeleltem és már állandó szakértőként tevékenykedek. Ez a fő munkámat nagyon jól kiegészíti, ami egy játékosközvetítői iroda. Ezt a HLSZ főtitkárával indítottuk el, NB1-2-es játékosaink vannak, de gőzerővel dolgozunk azon, hogy minél több játékost tudjunk megfelelően kezelni.
Akkor maradtál a labdarúgásban, de hogyan kezdődött?
Pécsett születtem, ott kezdtem el a labdarúgást, 25 éves koromig, az egyetem elvégzéséig ott is játszottam, majd ez után kerültem Pestre az MTK-hoz, ahol két szép évet töltöttem és utána jött egy másféléves periódus Debrecenben, ahol a műtétem után befejeződött játékospályafutásom. Bár rövid időt tölthettem a Lokinál, úgy gondolom, tudtam szép emlékeket hagyni a szurkolókban.
Már a kezdetekben támadó poszton játszottál?
Gyerekként szélső hátvédként kezdtem, majd az évek múlásával kerültem egyre előrébb, középpályára, először középre, majd szélre, ami már igazán feküdt nekem, ezen a poszton gyakran helyzetbe tudtam kerülni és a többieket is sikerült helyzetbe hoznom.
Gondolom, ehhez kellett, hogy az átlagnál gyorsabb voltál…
Igen. 16-17 évesen nagyon felgyorsultam, onnantól posztom leggyorsabb játékosa lettem.
Egyből a foci vagy más sportban is kipróbáltad magad?
Sporttagozatos általános iskolába jártam, ahol szinte mindenki focizott, így szinte adva volt ez, majd a PMFC Góliát gyerek szakosztályába kerültem, onnan pedig, nagyon idézőjelesen, egyenes út vezetett a felnőtt csapatba. 16-17 évesen látták, van tehetségem ehhez a játékhoz, felkerültem, majd 17 évesen be is mutatkozhattam. Innentől egyértelmű volt számomra, a futballból akarok megélni, de már akkor megfogalmaztam magamban, futballista és jogász szeretnék lenni.
Azért a jogi tanulmányok egész embert kívánnak. Nem okozott problémát a focival összeegyeztetni?
Számomra a foci és a tanulás egyaránt fontos volt, így ez nem jelentett problémát. Fogalmazhatnék úgy, hogy 25 éves koromig hobbiból fociztam, a diploma megszerzése után már foglalkozás volt a játék szeretete mellett. Igazából az MTK-ban indult el a karrierem, ott letettem a névjegyemet, majd a DVSC-ben is, ahol csak másfél évet tudtam játszani, de így is több mint 100 élvonalbeli mérkőzésen szerepeltem, gólokat szereztem, ilyen téren nincs bennem hiányérzet. Természetesen, lehetett volna ez több, azért az mindenképpen vigasztal, hogy 28 évesen fejeztem be, és nem mondjuk 22 évesen.
Mindenki Dokinak szólít. Már az egyetem kezdetekor neveztek el így?
Mikor kiszakadtam a saját Pécsi közegemből, az MTK-nál ragadt rám, innentől kezdve az emberek 90%-a így hívott, később Debrecenben is ezen a becenéven szólított.
Debrecenbe hogy kerültél?
Szima Gábor nagyon szeretett volna leigazolni, egy rövidebb tárgyalás eredményeképpen kerültem Debrecenbe. Az MTK-nál amúgy is lejárt a szerződésem, így hamar meg tudtunk állapodni. Még előző csapatomnál kétszer is borsot törtem a Loki orra alá, egyszer az én gólommal nyertünk illetve a félszezon legjobb mérkőzésének megszavazott találkozón szintén betaláltam és gólpasszt is adtam. Gondolom, ezek a mérkőzések hozzájárultak ahhoz, hogy a debreceni vezetés felfigyelt rám.
Könnyen ment a beilleszkedés?
Viccesen mondhatnám azt, egy harmadik helyezett csapatból igazoltam a negyedikhez, ami visszalépés, de ez így nem lenne igaz, mert az utóbbi 10 év legsikeresebb, rekordbajnok klubjába szerződtem, ami számomra hatalmas lehetőséget jelentett. Az első félév beilleszkedés szempontjából nehezen indult, mert talán ha 3-4 mérkőzésen kaptam lehetőséget, főleg a második csapatban játszottam. Majd volt klubom ellen szerzett mesterhármasom után már végigjátszottam a hátralévő mérkőzéseket kezdőként, a legeredményesebb játékos lettem a bronzérmes csapatban. Úgy gondolom, teljesítményemmel hozzá tudtam járulni, hogy újabb éremmel gazdagodjon a DVSC. A Nagyerdei Stadionban azóta se rúgott senki mesterhármast.
Debreceni mérkőzéseid közül melyik maradt számodra különösen emlékezetes?
Egyértelműen, az MTK elleni találkozó, ahol három gólt szereztem, örök emlék számomra. Azt, hogy háromszor hangzott el a nevem a Nagyerdei Stadionban, soha nem felejtem el.
A jogászként végeztél az egyetemen, a diplomádat most nem használod?
Pont előző héten sikerült egy szakvizsgát letennem, még kettő van hátra. Próbálok minden nap fejlődni, több lenni, de most a játékosügynökség tölti ki a mindennapjaimat, illetve a sportcsatornán a szakértői feladat.
Labdarúgó pályafutásodat hogyan tudnád összegezni?
Úgy érzem és úgy is próbálom magamban elkönyvelni, hogy amit lehetett az egyetem mellett, azt kihoztam belőle. Gyerekként nem gondoltam azt, hogy lesz több mint 100 élvonalbeli mérkőzésem, több mint 20 gólom. Ehhez jön még a másodosztályban lejátszott közel 100 meccs. Futball szempontjából egy olyan mérleget tudnék vonni, hogy szép volt, jó volt, de lehetett volna több, ha nem jön közbe a műtét. Viszont ami megadatott, azzal elégedett vagyok és örülök, hogy játékosként részese lehettem a magyar labdarúgásnak.
Már szakértőként is nyomon követed a debreceni labdarúgást, a jelenlegi csapatról mi a véleményed?
Nagyon tetszik az a csapat, amit Herczeg Bandi bá összerakott, helyi kötődésű játékosokból. A külföldi-magyar arány is megfelelő, és ami szerintem nagyon fontos, fiatalok is kapnak lehetőséget.
Az elkövetkező évekre milyen céljaid vannak?
Szeretnék egy minél sikeresebb, elismertebb játékosügynökséget építeni, ami minél több labdarúgónak tud segíteni, ami minden téren a játékosok érdekeit képviseli.