Egy régebbi interjúd során nyilatkoztad, életed a motorozás. Ez a hitvallásod?
Igen és ez a mai napig él, sosem fog változni, így lesz örökre.
Ezért is ülsz motorra még most is és indulsz versenyeken?
Ez így van, bár ez már inkább hobbi, amit persze nagyon komolyan veszek, mert ha motorra ülök, a legjobbat szeretném nyújtani.
Motorszerelő a szakmád, ezt is a motorok iránti rajongásod miatt választottad?
Semmi nem volt véletlen, olyan családban nőttem fel, ahol a szobában mindig állt egy motor, szüleim ott szerelték. Az udvaron folyamatosan 5-6 gép volt, jöttek a haverok, reszelték, fűrészelték. Édesapám legjobb barátja Id. Tihanyi Sándor volt. Innentől nem lehetett kérdés, mi lesz belőlem, a salakpálya is közel volt.
1961 novemberében születtél. Milyen gyermekkorod volt?
Mint az előbb mondtam, a családunkban központi szerepe volt a motornak, apám igaz, hogy nem tanulta, de nagyon értett a szereléshez, jártunk a régi Nagyerdei Stadionba versenyekre, néztük az öreg Tihanyit, Perényit, Radácsit. Én mindig ott lábatlankodtam, időnként segítettem is, apám szólt: „Zolika gyere, kis kezeddel be tudsz nyúlni a felömlőnyíláson és csiszoljál”.
Akkor te nem focizni jártál mint a legtöbb korodbeli gyerek?
Nem. Már 7 évesen megkaptam az első motoromat, egy kis Hondát, mikor lehetett azonnal ültem rá, később felültettek nagyobbra is, fogtak hátulról míg elindultam. Csak a motor létezett számomra.
Ezek szerint nem is volt kérdés, hogy a salakmotort választod?
Ez adott volt, a pálya közelsége is közrejátszott, állandóan mentem nézni az edzéseket. A nővérem barátja már motorozott, én is akartam. De nem egyik pillanatról a másikra határoztam el, sokáig érlelődött bennem.
Hamar ráéreztél a motorozás technikájára?
Nem indult könnyen, az akkori edző Egri Gyula eltanácsolt. Volt egy tehetségkutató, 50 cm3-es motorokkal kellett menni, a legjobb voltam, így lehetőségem nyílt versenygépre ülni, de állandóan elestem. Ezek után mondták, ezt a sportot nem nekem találták ki.
Kidobtak az ajtón, visszamásztál az ablakon?
Én motorozni akartam, továbbra is mentem, próbáltam, továbbra is estem-keltem, de nem adtam fel. Perényi Pali bácsi személyében új edzője lett a klubnak, ő irányított és egyszer csak elkezdett menni. Augusztusban levizsgáztam, egyből elindultam is egy junior versenyen, amit megnyertem.
Hajdúval együtt kezdted?
Igen, de Subi is elindult a tehetségkutatón, ám akkor még nem kezdett el versenyezni, csak két év múlva. Mi már akkor „királyok” voltunk, mi oktattuk, pedig nem tudtunk mi sem igazán motorozni.
Az augusztusi verseny volt az első?
Igen, az a junior verseny volt az első. Emlékszem, nagyon sokan voltak a pályán. Apám egyik barátja azt mondta: „ha megnyered a versenyt, neked adom a Komáromat”. Így lett egy lengőnyerges Komárom.
Innentől beindult a szekér, vagy voltak hullámvölgyek?
Nem volt szerencsére hullámvölgy, nagyon beindultam. Annyit edzettünk, amennyit csak akartunk, még vasárnap is. Néha olyan por volt, hogy a depókapuig nem láttunk, fellocsoltuk a pályát és mentünk. Edzések mellet nagyon sok versenyen elindultunk. Szinte minden percünket kitöltötte a motorozás Zolival.
Téged és Hajdú Zolit abban az időben úgy neveztek, az ikrek. Azért, mert folyamatosan együtt voltatok?
Nagyon jó barátok voltunk, pályán kívül is együtt töltöttük az időnket, még katonának is egyszerre és egy helyre vonultunk be. De abban az időben jó csapat gyűlt össze, minden lehetőséget kihasználtunk, hogy a pályán lehessünk.
Abban az időben szinte mindig teltház előtt zajlottak a versenyek, de edzéseken is ott voltak a rajongók, köztük sok lány. Ment a „csajozás” is?
Nagyon sok lány volt a közelünkben, ott sündörögtek a depó közelében, nem mondom, hogy nem próbáltunk csajozgatni. Így ismerkedtem meg egy lánnyal, aki később a feleségem lett.
Az első felnőtt versenyed hol volt?
Ha jól emlékszem, Hajdú Zolival egy páros magyar bajnoki volt. Akkor olyan nevek motoroztak, mint a Sziráczki, Szőke, Mészáros a miskolci gárda, akiket nem csak itthon, hanem Európában is jegyeztek, mi megvertük őket. Verseny előtt Zolinak felajánlottam, ha megnyerjük a versenyt, annyi palacsintát ehet, amennyi belefér. Miskolc mellett Mályiban, a Pótkerék csárdában 32 palacsintát tömött magába, pedig már a fülén is folyt ki, de ette, mert én fizettem. Volt is utána minden baja.
Már nem csak itthon, hanem nemzetközi versenyeken is jöttek a sikerek….
Elindult egy folyamat, Perényi Pali bácsi menedzselt minket, segített nyugat európai versenyeken indulni. Ott látták, van bennünk fantázia, olcsó versenyzők is voltunk, versenyek után jöttek a megkeresések, hívtak minket más versenyekre, ahol csak nagy nevekkel motoroztunk, az európai elit ellen. Jól ment és ennek köszönhetően 1984-ben Ivan Mauger, hatszoros világbajnok meghívott Ausztráliába, mint az egyik legtehetségesebb versenyzőt.
Nézve az eredménylistádat, időbe telne mindet felsorolni, de az Argentin bajnoki cím kissé meglepő. Ennek mi a története?
Ez hangzatos, szép cím, de igazi sportértéke nem nagyon van. Ez arra volt jó, hogy télen is lehetett versenyezni. Igaz, nem volt gyenge a mezőny, Castagna is ott volt, meg más országok bajnokai. Abban az időben én az európai top kettőben voltam. Én mai napig azt vallom, mindent a helyén kell kezelni, kellenek a jó eredmények, a rossz versenyekből lehet igazán tanulni.
A 10.000 dollár nagydíjgyőzelem?
Wiener Neustadtban rendeztek egy 10.000 dollár összdíjazású versenyt, ahová az európai élmezőnyt is elhívták, köztük engem is. Gollob, Hans Nielsen és még sorolhatnám a neveket, előttük nyertem meg a versenyt. A történethez hozzátartozik, Nielsen, aki nem is tudom, 5. vagy 6. lett, tízszer annyi pénzt vehetett fel, mint én.
1996-ban az angol ligában a 4. legjobb pontszerző voltál.
Akkor az angol liga nagyon erős volt, az élmezőny ott motorozott. Nap mint nap a világ legjobbjai ellen versenyezhettem, ott meg lehetett tudni, hol is áll az ember ebben a sportban. Abban az évben, márciustól októberig 74 versenyen indultam, ez heti kettőt, néha hármat jelentett körülbelül. Fiatal, bohém voltam, nem jelentett problémát, életem legjobb formájában versenyeztem.
Pályád csúcsa azért a GP volt, ahol háromszor is indulhattál.
Ez számomra azért is különösen értékes, mert engem nem befizettek egy versenyre, hanem beküzdöttem magam a kvalifikációk során. A legjobb eredményem egy 12. helyezés volt. A legtöbb pályát nem ismertem, azokon nem is mentem jól. Akkor még a lebonyolítási rendszer más volt, a 8 kiemeltnek nem kellett selejtezőt vívni, csak a többi 16-nak. Selejtezőben az első két hely valamelyikén kellett végezni, ha ez nem sikerült, már lehetett is átöltözni. Nem volt idő ráérezni a pályákra.
Mondhatjuk, hogy a motorozás töltötte ki az életedet?
Teljes mértékben így van. A téli időszak, ha éppen nem a tengerentúlon voltam, a karácsony, szilveszter pihenéssel telt. Januártól már konditerem, aztán kezdődtek újra a versenyek. 35 éves koromtól már szezon közben is eljártam terembe edzeni, mert úgy voltam vele, fiatalabbak ne verjenek meg azért, mert rossz a kondícióm. Kondiból a mai napig kimotorozok bárki, na jó, ma nem , mert ma nagyon rossz napom van. Nem is az erő hiányzik, inkább a bátorság. Soha nem voltam igazán bátor versenyző, inkább megfontolt. Crossfittre járok heti három alkalommal Reszegi Sanyihoz.
Nincs olyan motoros, aki még nem esett. Milyen sérüléseid voltak?
Mindenki esett már, ami kell is, mert addig félnek a bukástól. Rengeteg sérülésem volt, kezem, lábam, bordám tört. Nemrég voltam kivizsgáláson, a doki kérdezte mim volt már törve, mondtam neki, a kulcscsontom és a csigolyám nem volt csak, minden más igen.
Itt is, mint lovaglásnál, ha ledob a ló, azonnal vissza kell ülni?
Igen, ez egy ajánlott kategória. Ez mentálisan segíti át az embert a bukás után érzett sokkon. Elesetem, hú de fáj, negatív élmény, de ezzel nem szabad foglalkozni, fel kell ülni a motorra és menni tovább. Nekem is volt, mikor két napig nagyon fájt, azt mondtam, soha többet motor, kicsit csillapodott a fájdalom, már gipszben ültem fel a gépre. De ilyen a versenyzők 90%-a. A top versenyzők azért lettek sikeresek, mert ilyen a mentalitásuk.
Volt igazán őrült versenyed?
Két ilyen volt az életemben, egyik egy német meghívásos verseny, ahová hosszú utazás után fáradtan érkeztem, eső után ázott volt a pálya és egyszerűen nem találtam körbe, pontot se szereztem. Mikor olimpikon (öt nulla öt futam után) lesz az ember, az nagyon nem jó. A másik pedig egy angliai verseny, ahol kölcsön motorral megint nulla pontot mentem.
De őrült verseny volt az Európa döntő, ahol csak két versenyző jutott tovább. Toronymagas esélyesnek számítottam, három futam után hat pontom szereztem, minden voltam, csak gyors nem. Leültünk Luigival beszélgetni, azt mondta nekem: „Zoli az agyadat állítsd át, koncentrálj, a motorral minden rendben”. Felültem, mentem és szerencsének is köszönhetően külön futamban indulhattam, amit 20 centivel nyertem meg.
Volt, hogy nehéz versenyre számítottál, de könnyebb lett?
Volt, hogy annyira ment a motorozás, hogy még magam sem hittem, ilyen volt a 10 ezer dolláros verseny is. Nagy mezőny volt, az elit is képviselte ott magát, már edzéseken úgy ment a motor, hogy a kezem majdnem leszakította. Mondtam is magamban, ha most nem nyerek, akkor soha, szerencsére ez sikerült.
Említetted Castagnát, vele honnan a barátság?
1984-ben Ausztráliában ismerkedtünk meg, ahová Ivan Mauger őt is meghívta. Ketten voltunk a két legfiatalabb salakos, egy szobában laktunk, állandóan együtt voltunk, nyelvtudás híján a kommunikáció kimerült a mutogatásban. Később versenyeken is együtt indultunk, sorban nyertük a VB futamokat.
A németországi Európa döntőből 5 versenyző juthatott be a VB döntőbe, Egon Müller gyűjtötte a legtöbb pontot, akit én az első futamban megvertem, Armando volt a második. Jött a közös futamunk, kértem, segítsen nekem, mert kellene a pont, ő a főnökéhez küldött. Én nem mentem, szóltam Luiginak, egyel hosszabb áttétel legyen. Összekaptam magam és nagyon megvertem Castagnát. Így mindketten bejutottunk a VB döntőbe, ahol először szerepelhetett magyar és olasz versenyző.
A Jawa és a GM volt a két típus akkor, mi volt a két motor közt a különbség?
A karakterisztikájukban volt különbség. A Jawa kicsit erősebb, kiforrottabb motor volt. A GM viszont új anyagokat, technológiát használt és gyorsabban fejlődött a Jawanál. Az én motorjaim jól mentek, gyári alkatrészekből a szerelőim jól összerakták mindig. Eredményeket csak jó motorral lehet elérni, látszik az F-1-ben, Alonso hiába jó versenyző, gyengébb kocsival ő sem tud világbajnok lenni.
Luigi volt a szerelőd, ő volt a legjobb?
Igen, a legjobb szerelőm volt, de mindig olyan szerelőkkel dolgoztam, akikkel napi szinten is együtt tudtunk dolgozni, közösen fejlesztettük a motort. Szerencsére én a legjobb alkatrészekhez jutottam hozzá, amit nem mindenki kapott meg. Nem kellet Németországba menni, hogy összerakják nekem a gépet, itthon közösen megcsináltuk. A motort mindig hozzá kell hangolni a versenyzőhöz, a szerelők ismerik és hozzá hangolják be. Én sosem nyúltam a motorokhoz, még ma sem teszem.
Mikor jött el a pillanat, mikor azt mondtad, itt a vége, visszavonulok?
2000-ben már úgy éreztem, nem öröm már, inkább melós számomra a motorozás, azért még egy évet ráhúztam. Mentálisan is elfáradtam, nem tudtam rendesen koncentrálni, úgy gondoltam, be kell fejeznem. Nehéz volt a döntés, mert még jól ment a versenyzés, de nem akartam meg várni, míg rosszabb lesz.
Feleséged sose kérte, hogy hagyd abba a motorozást?
Mikor látta, hogy már nem az számomra az egész, mint volt, akkor mondta. Egyébként mindent, amit elértem, családi támogatás nélkül nem ment volna.
Debrecen is elismerte teljesítményedet, két kitüntetést is kaptál. Melyik volt ez a kettő?
A Debrecen Város Díszpolgára és a Hajós Alfréd díj. Még négyszer az év sportolója díjat is átvehettem.
A fiadat is megfertőzted?
Számára is adott volt a lehetőség, Angliában salakmotorozott kisebb gépen, itthon felült a nagyobbra, kétszer odacsapta magát, aztán ennyi volt. Inkább jég, majd 4-5 évig szupermotorozott.
Te s sokfajta motorsportot kipróbáltál..
Crossoztam, szupermotoroztam, gokartoztam, minden ki akartam próbálni, még autóval is elindultam egy salakpályás körversenyen. De ezek csak hobbik voltak, mert engem minden vonzott, ami büdös, füstöl, hangos.
Hogyan összegeznéd pályafutásodat?
Én nagyon szerencsés voltam, hogy megtaláltam azt a dolgot, amit szerettem és tudtam csinálni, ráadásul jó időben kezdtem el, nem mellékesen még meg is éltem belőle. Rengetegen vannak, akik 50 évesen jönnek rá, hogy másban jobbak, mint amit addig csináltak. Keveseknek adatik meg, hogy azt csinálják, amit szeretnének.
Hogy látod a sportág jelenlegi helyzetét?
Ha egy szóval kéne kifejeznem, siralmas. Jelen pillanatban éber kómában van a salaksport. Hiába vonz sok nézőt, a feltételek nem adottak ahhoz, hogy több sikeres versenyzőt neveljenek ki. Kevés a gyerek, akik utánpótlást jelenthetnének, ötből talán 1 beválik. A klubok egymással vetélkednek, én nem látok összefogást, egymás segítését, irigységet tapasztalok. Lokálpatrióta vagyok, de nyugodtan mondhatom, le a kalappal az öreg Tabaka József előtt, amiért szívén viseli a sportágat a fiával együtt. Vannak klubok, akiknek lenne lehetősége, hogy foglalkozzanak utánpótlással, valamiért nem teszik.
Természetesen a pénzen is múlik, mert a salakmotor nem éppen olcsó sportág, de az infrastrukturális helyzet se rózsás. Ha nézzük a GP-t, legtöbb helyen épített pályák vannak. Lehetne építeni a városon kívül pályát, mert most az is gond, hogy hetente csak egyszer lehet edzeni, ami roppant kevés, mert a hang és a por zavarja a környéken élőket. A médiában is keveset foglalkoznak velünk, már TV közvetítések sincsenek.
Sokakat megörvendezettél azzal, hogy idén három versenyen is a szalag mögé álltál. Várható még a jövőben ilyen?
Így a versenyek után egy űr van bennem, a 20.-i versenyen nem azt tudtam hozni, amit elvártam magamtól, úgy érzem, annál többre vagyok képes, Nem szoktam meg a sikertelenséget. A jövőben bármi előfordulhat, de nincsenek nagyszabású terveim.
Zárszóként, mit üzennél a szurkolóidnak?
Mindenkinek, aki nekem szurkolt, illetve azoknak is, akik az ellenfeleimnek szurkoltak, szeretném ezt megköszönni. Mindenkinek óriási köszönet jár.
Adorján Zoltán legfontosabb eredményei, kitüntetései:
13-szoros Magyar egyéni bajnokAdorján Zoltán Argentín bajnoki serlege11-szer Csapat Magyar bajnok
11-szer Páros Magyar bajnok, Junior Magyar Bajnok, 3-szor egyéni VB döntős, 3-szor páros VB döntős Grand Prix résztvevő, 2 Európa bajnoki cím, Argentin bajnok, 2 alkalommal német csapat bajnok, 2-szer lengyel csapat bajnok, 12 alkalommal Debrecen Város Nagydíjának győztese, Bajnokok Kupája győztes, 4-szer Miskolc GP győztes, Tomicek Emlékverseny győztes, 10.000 $ Nagydíj győztes, 3-szor Golden Gala dobogós, Kelet Tenger Kupa győztes, Számtalan meghívásos verseny győztese, 1996 Angol Elit liga 4. legjobb pontszerzője, Stal Rzeszów lengyel csapat minden idők leg ponterősebb versenyzője, Debrecen Város díszpolgára, Hajós Alfréd díjas sportoló, Év sportolója 4 alkalommal, MAMS “Örökös Bajnoka”
