Hogyan kerültél a Stoke Cityhez?
Az utánpótlás-válogatottal Svájc ellen játszottunk, a meccset több játékos-megfigyelő követte. Kifejezetten jól ment a játék azon a találkozón, több nagy védést is sikerült bemutatnom. Ezt követően keresett meg egy menedzser. Az ő ajánlásának köszönhetően kerültem a Stoke Cityhez, egyhetes próbajáték erejéig, ahol elégedettek voltak a teljesítményemmel, és rám bízták a döntést, ilyen értelemben az én kezemben volt a sorsom.
Sokat gondolkodtál, vagy viszonylag könnyen meghoztad a döntést? Kikérted-e valakinek a tanácsát?
Szüleim inspiráltak a döntésemben, és mindenféleképpen támogattak abban, hogy jöjjek ki, és ragadjam meg a lehetőséget. Mindemellett nekem is nagy vágyam, álmom volt ez, hiszen már korábban is követtem az angol futballt és a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy nehéz, ugyanakkor nagyon jó döntést hoztam.
Nagyon fiatalon kerültél idegen közegbe, hogy ment a beilleszkedés? Volt-e honvágyad a kezdetekben?
Az elején természetesen volt honvágyam, de ez a mai napig jellemző. A beilleszkedésemben az angol nyelvtudásom fejlesztése nagy szerepet játszott. Ahogy egyre jobban beszéltem a nyelvet, úgy váltak egyre zökkenőmentesebbé a mindennapok. Sok barátom lett, vannak témáink az öltözőben, meccsek előtt és után is. Szóval jól érzem magam, jó a közösség, öltözőn belül és kívül is.
Vannak-e légiósai a klubnak rajtad kívül?
Rajtam kívül két magyar játékosa is van a Stoke-nak. Egyikük Gyollai Dániel, aki szintén kapus, ő is sokat segített a kezdetekben. Emellett is rendkívül sok légiósa van a klubnak, ami fellendíti, sokrétűvé teszi a csapatot, hiszen mindenki külön egyéniség. Emellett az angolok is rendkívül készségesek, hiszen tudják, mi nem beszéljük olyan jól a nyelvet, ezért úgymond, az akcentusokból is visszább vesznek valamelyest.
Mennyiben másabb a szakmai munka Angliában, mint itthon?
Őszintén szólva, nehéz erre a kérdésre válaszolnom, de úgy érzem, leginkább mentálisan van eltérés az angliai és az otthoni edzésmunka között. Technikailag nincs nagy különbség, ellenben a gondolkodásban, illetve annak gyorsaságában már igen, ami fontos, hiszen minden fejben dől el. A mentális erő alapozza meg a technikai tudást és felkészültséget is.
Jelenleg az U-18-as csapatban játszol, és velük gyakorolsz.
Így igaz, bár korábban voltak edzéseim az U16-os csapattal, valamint az U23-as gárdával is, illetve felkészülési meccsen már ott is lehetőséghez jutottam.
Alapembernek számítasz?
Igen, jelen pillanatban elmondhatom, hogy korosztályom alapembere vagyok-.
A felnőtt-együttes tagjaival van-e kapcsolatod?
Nagyon rendesek a felnőtt-keret tagjai is. Kapusaikkal, Lee Grant-tal, Jack Butland-dal is tartom a kapcsolatot, minden nap találkozunk, rám köszönnek, névről ismernek. Ez jó érzés.
Edzettél már velük?
Igen, bár nem túl rendszeresen, de volt már rá példa néhány alkalommal. Mindenesetre, a beilleszkedés a felnőttek között sem menne nehezen, hiszen mindenki segítőkész, és el tudják fogadni a fiatal játékosokat.
Hogy érzed, sikerült fejlődnöd az elmúlt egy évben?
Az mindenképp sokat jelentett, hogy a beilleszkedés miatti kezdetleges görcsösség mára már teljesen elmúlt. Felszabadulttá váltam, edzéseken, meccseken és a mindennapokban is. Így jobban tudok koncentrálni, technikailag és mentálisan egyaránt tudtam fejlődni. Leginkább egyébként a lábbal való játékban kell, illetve kellett tanulnom, ezen a téren is sikerült előrelépnem. Fontosnak tartom ugyanis, hogy egy kapus legalább olyan stabil legyen lábbal, mint mondjuk egy védő. Legutóbbi két meccsünkön, az Everton és a Middlesborough ellen jól ment a játék, és bár igazán nagy védéseket nem kellett bemutatnom, jó formában érzem magam.
Mennyire számít erősnek a Stoke utánpótlása angliai viszonylatban?
A klub ugyan rendkívül szép múlttal és nagy hagyományokkal rendelkezik, ám jelenleg nem tagja a legszűkebb elitnek Angliában, nem számít élklubnak. Ugyanakkor alapvető elvárás a vezetők és az edzők részéről, hogy mindig a legjobbat és a maximumot hozzuk ki magunkból. Ennek szellemében készülünk és tesszük a dolgunkat a mindennapokban. Minden meccset meg akarunk nyerni, az idei célunk is az, hogy dobogóra álljunk.
Az U18-as bajnokságban melyek a legkomolyabb csapatok?
A Manchester City nagyon domináns, egyértelműen ők a legjobbak. Tavaly FA-kupa elődöntőt játszottunk ellenük. De szintén erős a Manchester United, vagy épp a Liverpool, így nem szűkölködik a mezőny jó csapatokban.
Mi a célod ebben a szezonban, illetve hosszabb távon?
Jobbnak látom, ha rövidtávú célokat fogalmazok meg magam előtt. Így jellemzően heti távlatokban gondolkodok. Abban, hogy mondjuk hogyan fogok edzeni az elkövetkező hét folyamán, hogyan készülök fel aktuális meccsemre. Természetesen fontos, hogy egyszer a Premier League-ben és a felnőtt-csapatban játsszak, de előbb szeretnék a pillanatnyi céljaimra összpontosítani, és azokat megvalósítani. Aztán mindennek eljön a maga ideje.
Milyen az élet a pályán kívül? Milyen az iskola?
Korábban egy héten egyszer volt tanítás, azonban nemrégiben – elsősorban a külföldi játékosok miatt – bevezették, hogy minden nap legyen tanításunk. Persze, ez nem a hagyományos formában történik, hiszen minden oktatásunk az akadémián zajlik. Tavaly letettem a középfokú angol nyelvvizsgát, idén viszont több olyan szakmai tárgyunk is van, ami később segítségünkre lehet, így például edzői-játékvezetői képzéseken és vizsgákon veszünk részt, illetve tanulunk elsősegélynyújtást is.
Egyedül laksz kint?
Egy családnál lakom, két játékostársammal együtt. Ami azért is hasznos, mert túlnyomórészt nekik köszönhetem, hogy sikerült ilyen szinten elsajátítanom az angol nyelvet.
Deczki Máténak sok sikert kívánunk angliai pályafutásához!
T.S.