Hancsicsák Tibor: „számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán”

Hancsi 15 évesen kezdett el DVSC mérkőzésekre járni, mint elmondta, megfogta az északi oldal hangulata. Azóta tagja a szervezett szurkolói csoportnak, azon belül is a Szívtipróknak. Ott volt mindig a lelátón, bár évek óta külföldön él, a Loki meccseit interneten keresztül mindig megnézi, bármikor itthon van, természetes számára, hogy ott van a régi társakkal a lelátón.

0

hancsi3-203x300 Hancsicsák Tibor: „számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán”

Négy betű: DVSC. Mit jelent ez számodra?

Hogy mit jelent nekem a DVSC? Hűséget, szerelmet, az életemet. 1995 tavaszán kezdtem el kijárni a hazai meccsekre Csótány barátom jóvoltából. A családom tudta nélkül, egyszerűen elszöktem a hazai találkozókra, megfogott az északi oldal hangulata, elvarázsolt a lelátó. Szorgosan gyűjtöttem az infót a szurkolókról, izgatottan vártam Sándor Misi cikkeit, és elhatároztam, hogy én bizony ultra leszek. Nyáron vállaltam pár alkalmi munkát, hogy a következő szezonra legyen miből utaznom. Azóta, amikor csak tehetem, ott vagyok a lelátón, de 11 éve külföldön élek rendszeresen már nem látogatom a DVSC meccseit, jelen helyzetben inkább vagyok gyűjtő és groundhopper, mint debreceni ultra.

A foci vagy a kézilabda áll közelebb hozzád?

Kézilabdában éltem meg az első sikereket a csapattal és a pokolibb hangulat is a Hódosban volt, talán ezért mindig is közelebb álltak hozzám a kézimeccsek, ettől függetlenül a srácok fellépéseit is ugyanolyan fontosnak tartottam. Ahol tudtam megjelentem, viszont én mindig a csoportom szemszögéből közelítettem meg ezt a kérdést, az volt a jó, ha minden klappolt, akkor ott voltunk mindenhol, sokszor egy időben két helyen, nekem ez mindig többet jelentett, mint az, hogy én éppen ott vagyok-e az aktuális meccseken.

A „B” közép egyik meghatározó tagja voltál. Ultrának lenni életérzés, elhivatottság vagy valami egészen más?

Azt hiszem az “ultrát” már rég nem lehet definiálni, mert mostanra mindenkinek mást jelent. Sokszor olyan emberekre, csoportokra is ráhúzzák ezt a jelzőt, akit én még szurkolónak sem neveznék, nem hogy ultrának.  Én 15 éves korom óta vagyok egy szervezett csoport tagja, ma nekem többet jelent Szívtiprónak lenni, mint DVSC szurkolónak. Mindez 25 éve része az életemnek, nem tudok és nem is akarok tőle elszakadni. 

hancsi2-300x195 Hancsicsák Tibor: „számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán”

Számtalan mérkőzésen buzdítottad a kézi és a focicsapatot. Vannak olyan találkozók, amik kiemelkednek a többi közül?

Természetesen vannak olyan meccsek, amelyek egyből bevillannak, főleg a lelátói tevékenységünk miatt, de a jó eredmény is sokat nyomhat a latba. Számomra a lelátói hangulat az első, ami csak jó, összetartó és egységes táborral érhető el, ebben az esetben ugyanis nem kell mással foglalkozni, csak a hangulat fokozásával. Ez akkor is igaz, ha a csapataink épp nem a bajnoki elsőségért harcolnak.

Meccseken több rigmus is felhangzik, ezek hogy születnek?

Ezernyi módon. A régi időkben a legtöbb az idegenbeli túrákon született, de sokat az alkalom szül meccseken, vagy egy görbe estén, de lényegében bárhol, bármikor születhetnek rigmusok.

Említetted, ma már inkább vagy gyűjtő. Ez mit takar?

A meccsre járással egy időben, 1995-ben elkezdtem a DVSC-vel kapcsolatos relikviákat is gyűjteni, főleg sálakat (1828 darab, 187 köthető a Lokihoz), illetve jegyeket, matricákat, de elteszek szinte mindent, ami a magyar focihoz és főleg a lelátóhoz köthető. 2007-ben költöztem Angliába, így Loki meccsek híján, az itteni stadionokat, sportlétesítményeket kezdtem el felkeresni és lefényképezni, amolyan pótcselekvésként. 2012-óta írok blogot, amelyben gyűjteményem jelentős része, valamint a stadion látogatásaim képi anyagai szerepelnek. A külföldi önkéntes száműzetésem tette lehetővé azt is, hogy pár éve megírjam a SZUD 20 éves történetét, amelynek az 1995-óta vezetett naplóm az alapja.

hancsi4-300x216 Hancsicsák Tibor: „számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán”

Komolyabb szinten foglalkoztál a sporttal?

Nem, soha nem sportoltam aktívan. Néha, fiatalon futottunk ide-oda, meg volt egy kis karate erre-arra, de ez nem merítette ki az aktív sport fogalmát, még akkor se, ha néha igazán komoly erőpróba volt ez számomra. 🙂 Viszont a sport minden ága érdekel valamilyen szinten, képes vagyok mindent megnézni élőben, vagy a tévében, ami sport. Az egyik kedvenc időtöltésem a magyar labdarúgó és női kézilabda bajnokságok, kupamenetelések böngészése a kezdetektől napjainkig, a megyei osztályoktól az NBI-ig. Amatőr szinten kutatgatom a magyar csapatok, sportpályák történetét, ezekből néha összehozok egy-egy irományt a blogomra. Nem profi munka, de szeretem csinálni.

A blog ezen a linken érhető el: www.hancsi78.blogspot.com

Angliában szoktál meccsekre járni, illetve amikor itthon vagy, egyértelmű számodra, hogy ott vagy a stadionban, csarnokban, találkozol a régi társakkal?

Ha van időm, kedvem, lehetőségem kimegyek, de kötődés nélkül nem vagyok valami motivált. A mai napig a DVSC meccseit nézem, most éppen online, a többi egyszerűen nem érdekel. Gyerekkoromban próbáltam külföldi kedvencek után nézni, de csak a Palermóig jutottam. Később kiderült, hogy számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán, én ebben élek, ennek élek, így 2.000 kilométeres távolságból is. Az nem kérdés, ha otthon vagyok, akkor a táborban a helyem. A brigáddal meccsen kívül is találkozunk.

hancsi1-300x240 Hancsicsák Tibor: „számomra csak a Vasutas, és a debreceni lelátó létezik igazán”

Mikor láthatunk újra a hazai lelátón?

Ez rajtam kívül szerintem senkit nem érdekel, de hogy válaszoljak is, most töltődtem fel jó magyar “ultrasszal” a Kisvárda elleni találkozón. Én ilyenkor tényleg feltöltődöm. Pozitív vagyok és örök optimista, a károgást, nyavalygást meghagyom másnak, olyan nincs, hogy “minden „sz..r”!