Lassan másfél évtizede tevékenykedsz a DVSC-nél, ezáltal napi kapcsolatban vagy a sport világával. Te magad is próbálkoztál ezen a területen?

Versenyszerűen nem sportoltam, de úszni például nagyon jól megtanultam, rendszeresen jártam az uszodába, és minden úszásnemet elsajátítottam. A vizet nagyon szeretem, talán azért is, mert nagyszüleim a Tisza közelében laktak, és a nyári vakációkat rendre náluk töltöttem.

Na de akkor mégis honnan a sport, a labdarúgás szeretete?

Magam sem tudom, egyszerűen ilyennek születtem. Senki nem volt a családomban, aki sportolt, vagy rajongott volna bármelyik sportágért, de én már 4 évesen a tévé előtt ültem és versenyeket néztem. Az olimpia különösen nagy hatással volt rám. Olyannyira nem volt a körömben hasonló érdeklődésű ember, hogy amikor a Loki 1993-ben feljutott az élvonalba, az első NB I-es meccsemre egyedül mentem ki. Később aztán egyre több szurkolót ismertem meg, és akkor már társasággal jártam a bajnokikra, még idegenbe is sokszor elutaztam.

Tanulmányaid során is a média és sportújságírás felé orientálódtál?

A Csokonai Gimnázium befejezése után informatikus mérnöknek tanultam, ebből szereztem diplomát. Csak később végeztem el a Bálint György Újságíró Iskolát, ahol a nemrég elhuny Bényei József volt a tanárom. Ebben az időszakban már a DVSC honlapját is én szerkesztettem.

Miért jött a váltás?

Teljesen véletlenszerűen történt. Annak idején még az internet sem volt gyakori a háztartásokban, viszont volt egy srác az Agráron, Tóth András Balázs, aki működtetett egy honlapot a Lokiról. Akkor még hírek nem nagyon voltak rajta, csak információk a csapatról. Felvettem vele a kapcsolatot, és segítettem neki. Munkásságunkra felfigyelt egy újságíró, aki írt rólunk egy cikket, majd Pestre költözését követően megkért, hogy legyek az nb1.hu debreceni tudósítója. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hiszen én akkor már rendszeresen jártam meccsekre. Az országos fociportálnál aztán elsajátítottam az alapokat, itt jöttem rá arra, hogy a hírekkel az oldalra lehet vonzani az olvasókat, később erre törekedtem a DVSC.hu-nál is.

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre itt a DVSC-nél?

Tizenöt évvel ezelőtt még az újdonság erejével hatott, hogy egy klub hivatalos honlapja híreket közöl, így eleinte nagyon népszerű volt az oldal, és bár voltak kezdeti, majd átmeneti nehézségek, a szurkolóktól mindig sok támogatást kaptam, és éreztem rajtuk a hálát. Persze most már ők is egyre többre vágynak, hiszen fejlődik a világ, és ez így van rendjén.

Nyitrai-Daniella2 Kulisszák mögött: Nyitrai DaniellaKezdetben tartalomszolgáltatás volt a feladatod, mely mára bővült például a fotózással…

Már az elején is készítettem képeket az edzéseken és az eseményeken, de a mérkőzéseken az akkor mindössze 16 éves Derencsényi István – aki azóta elismert fotóriporter lett – fotózott. Később Czeglédi Zsolt lett a munkatársunk, akitől a hazai találkozókról remek képeket kaptunk, míg az idegenbeli mérkőzéseken kollégám, Halmai Balázs – ő közel másfél éve dolgozik nálunk – fotózik, és ő készíti a meccsek utáni sajtótájékoztatók videoanyagát is.

Nyitrai-Daniella3 Kulisszák mögött: Nyitrai DaniellaAz utánpótlásról is sokat lehet olvasni a honlapon…

Szeretek a gyerekekkel dolgozni, ők még nagyon hálásak, jó látni, mennyire tudnak örülni annak, hogy megjelenhetnek a Loki honlapján. Megtiszteltetésnek érzik. Amióta megalakult a Debreceni Labdarúgó Akadémia, a korosztályos csapatunk minden játékosáról készítek portréképeket, amelyek aztán felkerülnek a DVSC.hu akadémia aloldalára. Emellett az utánpótlás-mérkőzéseken is igyekszünk jelen lenni, és képeket készíteni. Elindítottuk a „Tehetségeink” videós sorozatunkat, amelyben – az edzőkkel egyeztetve – egy-egy kiemelkedő játékost mutatunk be a szurkolóknak. De az akadémia minden dolgozója fontos számunkra, róluk is próbálunk minél többször beszámolni, és a szakmai stáb oldalon részletesen bemutatni őket.

Jó kapcsolatot ápolsz Sándor Mihállyal, aki több Loki-könyvet is írt…

Igen, annak idején egy sajtótájékoztatón találkoztunk először, azóta jó barátságot ápolunk egymással. Az újságírás terén remek instrukciókkal lát el, nagyon sokat tanultam tőle, amiért nagyon hálás vagyok neki. Próbálok én is segíteni, ha például egy-egy készülő könyvéhez fotókra van szüksége, akkor igyekszem mindig a legjobbakat adni.

Nőként könnyen sikerült elfogadtatnod magad?

Az olvasókat szerintem nem zavarta, és a játékosok részéről sem éreztem soha megkülönböztetést. A DVSC-nél hét vezetőedzővel dolgoztam együtt, mindössze egy volt, akit jól láthatóan zavart, hogy nő létemre végzem ezt a munkát. Több támadást is kaptam tőle, persze sosem szemtől szembe, mindig mástól kellett megtudnom, hogyan vélekedik rólam. Ez az időszak nagyon nehéz volt, mert én csak a feladatomat akartam ellátni, az olvasókat kiszolgálni, minél több hírt felrakni, de ő igencsak megnehezítette a dolgomat.

Hétköznapjaid itt telnek az akadémián, szombaton meccsnap, jut-e idő a kikapcsolódásra?

Vasárnapjaim szabadok, akkor előfordul, hogy szeretek úgymond semmit sem csinálni, leginkább otthon kapcsolódom ki, például filmezek, vagy könyvet olvasok. De ilyenkor van időm találkozni a barátaimmal, beülünk valahová, beszélgetünk. Időnként elmegyek a barátnőmmel kutyát sétáltatni a menhelyre, ezt a tevékenységet nagyon szeretem, mert kikapcsol. Hétvégén mindig meglátogatom az anyukámat, aki a legfontosabb ember számomra. Nagyon sok nehézségen keresztülmenve egyedül nevelt fel, neki köszönhetően jutottam el idáig az életben.

T.S.