Tihanyi Sándor: „most eljött az idő a végleges búcsúra”

A nagy salakos generáció egyik tagja búcsúzik augusztus 20.-án, Tihanyi Sándor, vagy ahogy majd mindenki szólítja Subi, utoljára ül nyeregbe versenyen.

0

TihanyiSandor Tihanyi Sándor: „most eljött az idő a végleges búcsúra”Több évtizedes pályafutását egyéni, csapat bajnoki címek fémjelzik, de megadatott számára, hogy a legnagyobbak között is versenyezhessen a GP-ben. Ahogy a beszélgetésünkben fogalmazott, teljesnek érzi pályafutását.

Augusztus 20, a búcsú ideje? Onnantól nem lesz több verseny?

Igen. Úgy gondoltam, a nagy múltra visszatekintő 20.-i versenyen búcsúzok el, ilyenkor többen is vannak kint a pályán. Megkértem Id. Tabaka Józsefet, ezt tegye számomra lehetővé.

Édesapád is ezt a sportot űzte, egyértelmű volt számodra, hogy salakmotor és semmi más?

Ebben a közegben nőttem fel, gyerekként édesanyámmal kísértük édesapámat versenyről versenyre és a salakmotorozás gyermekéveim szerves része lett, megfertőzött ez a sport. Nem is próbáltam ki semmi mást. Igaz, kicsit későn, 17 évesen kezdtem el motorozni.

Kezdetekre emlékszel még?

Hogyne! Nem lehet erre nem emlékezni. 1979-ben volt az első motorra ülésem, egy őszi napon. Édesapám volt az edző, nagyon keményen megmotoroztatott, remélve, meg tud felemlíteni és elmegy a kedvem a motorozástól. De ez minden igyekezete ellenére nem sikerült.

Salakkal gyakran kerültél közelebbi kapcsolatba a kezdetekkor?

Néhányszor keményen megkóstoltam. Emlékszem az elsőre, ami nem is esés volt igazán, hanem csúszás. A befordulást tanultam gázzal és minden második befordulóban elcsúsztam, de nem adtam fel, mindenképp meg akartam tanulni a gázadást, fektetést, stílust, ami kellett ennek elsajátításához. Csúsztam, elestem, csúsztam, elestem, de felálltam és mentem tovább.

Első versenyed mikor volt és milyen eredményt értél el?

1979-ben kezdtem, az első versenyem 1981-ben volt, a Junior Magyar Bajnokság Miskolcon, amit meg is nyertem. Innentől már mondták, itt az új bajnok. Abban az időben hét vagy nyolc verseny alapján hirdettek bajnokot, az pedig én voltam.

Első felnőtt versenyed?

Az 82-ben volt Debrecenben, bár még a juniorok közt versenyeztem, de csapatban a felnőttek közt indultam. Sziráczki Pistával kakaskodtam azon a versenyen, egyik fordulóban én kongattam neki oda, a másikban ő nekem. Mikor kijöttünk a depóba, odajött és megdicsért: „ügyes vagy kicsi”. A fiatalokat ő mindig így hívta. A nagy Sziráczki, mekkora név volt akkor, ha már köszönt nekünk, a földön csúsztunk örömünkben.

A nagy generáció egyik tagja voltál. Hajdú, Adorján, Bódi, mind nagy nevek. Egy klubban versenyeztetek, de a pályán ellenfelek voltatok. Milyen volt a kapcsolatotok?

A pályán, egyéni versenyeken ellenfelek voltunk, hangsúlyoznám, nem ellenségek, ha csapatban indultunk, akkor egymást maximálisan segítve küzdöttünk a sikerért. Nemhiába voltunk többszörös csapatbajnokok. Nagyon jó viszonyban voltunk, mindig jó volt a hangulat a depóban, soha nem vitatkoztunk. Természetesen, mint mindenhol, időnként volt 1-2 szóváltás, de hamar túlléptünk ezeken. Együtt dolgoztunk a pályán, mivel akkor nekünk sportállásunk volt, sülve-főve együtt töltöttük az időnket. A Paripa csárda akkor még egy kis lovász házikó volt, oda jártunk lovagolni mindig, ahogy kicsit hűlt a levegő. Együtt reggeliztünk a régi Lada bisztróban. De sok mindent csináltunk még együtt.

TihanyiSandor2 Tihanyi Sándor: „most eljött az idő a végleges búcsúra”Nem csak hazai, hanem sok külföldi versenyen indultál. Melyek a legemlékezetesebbek?

A legnagyobb, mikor 88-ban VB döntőn indulhattam, 12. lettem, de a 83-ban rendezett junior VB döntő is ugyanennyire emlékezetes. Természetesen a páros VB 3. helyét is idesorolom.

Hazai viszonylatban?

Van 2 junior, 2 felnőtt, bajnoki címem, párosban és csapatban ne kérdezd mennyi, maradjunk annyiban, sok.

Milyen külföldi ligákban versenyeztél még?

Németországban a Bundesligában 2 évig, meg Lengyelországban nagyon sok klubnál. Gdanszk, Varsó, Krakkó, Krosno. Az angol és a dán liga nálam kimaradt.

Sok pályán szórtad a salakot. Volt kedvenc pályád és olyan, amit nagyon nem szerettél?

Mai napig a krskói pálya a kedvencem. Ahol nagyon nem szerettem versenyezni, az olaszországi Lonigó. Még most sem tudom miért, de soha nem tudtam ott gyorsan menni. Egyébként nagyon nehéz pálya.

Azért ne felejtsük el pályád csúcsát, a GP-t. Ez megkoronázta egész pályafutásodat?

Mondhatjuk. Kétszer is indultam Krskóban. De mindig az adott verseny volt számomra a legfontosabb. Először a junior VB, majd a felnőtt VB. Kevesen mondhatják el magyar versenyzők közül magukról, hogy VB döntőben indulhattak. Eddig négyen voltunk, Adorján, Kócsó, Petrikovics és én. Közben bevezették a GP-t, oda bekerülni óriási dolog volt. Adorján Zoli egy éven keresztül motorozott a sorozatban, én mindig csak a kapujáig tudtam eljutni. Megadatott azonban kétszer a lehetőség, hogy indulhassak. Azt a hangulatot átélni fantasztikus volt.

Szinte mindenki Subinak hív. Honnan ered ez a becenév?

Általános iskolában kaptam ezt a nevet, nagyon szerettem és a mai napig szeretem, a Frédi Béni rajzfilmeket. Abban van, mikor letelik a munkaidő és Frédi subidubidú felkiáltással vet véget a munkának. Én is elkezdtem gyakran subidubidúzni, így rajtam is maradt a Subi becenév.

A 37 év alatt egyszer sem fordult meg a fejedben, itt a vége, nincs tovább?

A nagyobb sérüléseimnél mindig. 92-ben combcsont sérülés után 1,5 év kihagyás, 94-ben visszatértem, de a Magyar Bajnokságon, év végén a nyakcsigolyám tört el. Akkor azt mondtam, soha többet nem ülök motorra. De csak motoroztam tovább, mikor felépültem.

A 37 év alatt kik segítették a pályádat?

Édesapám és Perényi Pál, később már magunkra voltunk utalva, igazából szponzorok kellettek. Itt jött Simon Miklós, sajnos már nincs közöttünk. De nagyon sok segítő ember volt, akik mellém álltak.

Beszéljünk kicsit a családról. Gyermekeid?

Egy fiam és egy lányom van. Ha minden igaz, csütörtökön megszületik az unokám, remélem, nem a pálya szélén fog ez megtörténni 20.-án. A fiam Angliában él és dolgozik. Nagyon sokáig szerelt nekem.

Párod sose féltett a motorozástól?

Természetesen féltett, de sosem próbált lebeszélni, elfogadta, nekem a motorozás sokat jelent. Erre szokták azt mondani, hogy a sikeres sportoló mögött, biztos családi háttér van. Egyszer mondta, legyen vége, akkor 30 év után egy időre abba is hagytam, egy teljes évet kimaradt. Egy év után felkértek, segítsem ki a miskolci csapatot, onnantól jött 7 év, kisebb versenyeken elindultam, külföldi viadalokra is meghívásokat kaptam. De most eljött az idő a végleges búcsúra.

Említetted, idén nem versenyeztél. Mikor kezdted a felkészülést a 20.-i versenyre?

Két héttel ezelőtt Gyulán lemotoroztam két edzést, szerdán volt még egy, meg most szerdán is. Úgy gondolom, nem nekem kell megnyerni a vasárnapi versenyt, nem kell se nekem, se Zolinak produkciókat bemutatnunk, mert vele leszünk egy csapatban. Ez arról fog szólni, hogy elbúcsúzok a közönségtől. Ez nem jelenti viszont azt, hogy feladom, nem fogom rendesen húzni a gázt.

Adorján Zoli lesz a csapattársad. Egyből rá esett a választásod?

Ezen nem volt mit gondolkozni, amikor kiderült, csapatverseny lesz, egy percet se töprengtem, azonnal eldöntöttem, Zoli lesz a csapattársam, mikor erre felkértem, azonnal igent mondott. Sajnos Nagy Robinak nem tudtunk motort keríteni, így egy lengyel srác lesz a harmadik.

A 37 év alatt szüntek meg klubok, kevesebb versenyző is van. Hogy látod a sport jelenjét?

Őszintén megmondom, nem rózsás a helyzet, nagyon kevés fiatal kezdi el a salakmotorozást. Ebben közrejátszik a pénz is, nincs aki finanszírozza a kezdést. Egyedül Debrecenben van utánpótlás nevelés, ahol nulláról kezdhetik. Ez azt jelenti, csak sisakot és kesztyűt hoznak, a többit megkapják a klubtól. De elszomorít, mennyire kevesen jönnek, a fiatalok egészen más irányba mennek, pedig többször is szerveztünk toborzót. Van mikor 8-10 gyerek kezdi el, abból maradnak hárman. Persze ezek közt vannak olyanok, akiknek meg kell mondanunk, ez nem nekik való. Mi annakidején ki akartunk törni az akkori közegből, hogy úgy mondjam, híresek akartunk lenni, ki voltunk éhezve a sikerekre. Kimondhatatlan érzés volt, mikor versenyek után a szurkolók betódultak a pályára és pezsgővel locsoltak minket, együtt ünnepeltük a győzelmeket. Most van egy nemzetközi verseny és nem áll magyar a dobogón. Mi nem engedtük augusztus 20.-án külföldit felállni a dobogóra. Egyszer történt meg, hogy külföldi motoros győzött, az pedig Hans Nilsen volt, Adorján lett a második, én a harmadik.

Milyen adottságok szükségesek feltétlenül?

Egy különleges érzék kell hozzá, mert ezeken a gépeken nincs fék. Jó egyensúlyérzék is fontos, hiszen itt az egyensúly határán kell mozogni, ezt kell összhangba hozni a motorral. Fontos még a jó reflex, legyen benne zsiványság, keménység meg állóképesség. Én biztatok mindenkit, aki ki szeretné próbálni magát, jöjjenek, hiszen egy csodálatos sportágat ismerhetnek meg.

Lesz ünneplés a verseny után?

Azért is nem tervezek, mert ha meg lesz az unoka, azt ünnepeljük, meg a fiam is jön haza hétvégére.

Ha átgondolod a 37 évet, teljesnek érzed a pályafutásod?

Azt gondolom, igen. Amit el lehetett érni, azt mindet elértem ebben a sportban.

Ezzel akkor vége? Többet nem látunk motorozni?

Igen. Versenyezni többet nem fogok. Ha jól akarom érezni magam, az előfordulhat, kicsit edzek, motorozok, de a versenyzést végleg befejeztem.