A Hajdú-Bihar megyei tűzoltók a mögöttünk hagyott esztendőben sem unatkoztak, egy kimutatás alapján hazánkban a legtöbb kár-, illetve tűzesethez riasztották őket. A debreceni lánglovagok szolgálatra készen, minden nap gyakorlatoznak, hogy a legnehezebb körülményekre is felkészüljenek, és olykor életüket kockáztatva szembenézzenek a veszéllyel.
A cívisváros szakavatott tűzoltói különböző képzéseken is fejlesztik tudásukat, míg állóképességük fokozása érdekében olykor hazai, illetve nemzetközi sportversenyeken vesznek részt. A „Tűzoltók a sportban” sorozatunk első részében Kupás Gergőt mutattuk be, ezúttal pedig a legnagyobb riválisával, Harsányi Gergővel beszélgettünk.
A 34 esztendős Harsányi Gergő már tizennégy éve erősíti a debreceni tűzoltók nagyszerű csapatát. A szakember kiskora óta rajong a sportért, édesapjának köszönhetően a horoglétra-mászást hamar elsajátította, de az országos és nemzetközi színtéren akadály-, és váltófutásban, valamint kismotorfecskendő-szerelésben is öregbíti városunk hírnevét.
„Az alma nem esik messze a fájától” – tartja a mondás, amely a debreceni lánglovagra is igaz, ugyanis a rokonságán belül szinte mindenki a katasztrófavédelmen belül keresi a kenyerét.
„Sportmániám miatt sokáig testnevelő tanárként képzeltem el a jövőm, de aztán pályát módosítottam, és 2007-ben, húszéves koromban szereltem fel tűzoltónak. Édesapám Hajdúnánáson volt tűzoltó, bátyámmal közösen rengeteget tanultunk tőle, a hivatás pedig mindkettőnket magával ragadott, ezáltal a családi hagyomány is folytatódott – mesélte Harsányi Gergő. „Mivel korábban atletizáltam és a mozgás mindig az életem része volt, ezért a tűzoltó-sportot is hamar kipróbáltam. Fortélyait elsőként édesapámtól lestem el, a horoglétra-mászást az első perctől kezdve imádom. A megszerzett alapokra építve kollégáim segítségével egy év alatt rengeteget fejlődtem, így 2008-ban már egy országos verseny döntőjében is megmérettethettem magam, ahol Kupás Gergő után a második helyen végeztem. Tudtam, hogy mire vagyok képes, de erre az eredményre talán még én sem számítottam, amely egyébként hihetetlenül nagy motivációt jelentett a folytatásra.”
Harsányi Gergő nevével aztán hamarosan a nemzetközi színtéren is találkozhattunk, tehetségének és mutatott teljesítményének köszönhetően már számos pénzdíjas, profi világbajnokságon és tűzoltó olimpián vett részt.
„Nagy büszkeséggel tölt el, hogy 2009-ben a Csehországban, Ostrava városában kismotorfecskendő-szerelésben a dobogóra állhattunk, az általunk teljesített 29,52 másodperces időeredménnyel az akkori magyar rekord is megdőlt. A nemzetközi eseményeken nincs túl könnyű dolgunk, mivel gyakran olyan külföldi élsportolókkal kell szembenéznünk, akik napról-napra kizárólag a versenyre gyakorolnak. A jó színvonalú programokon a magyar delegáció mindig főállású tűzoltókkal képviselteti magát, akik a mindennapi munka mellett sportolnak, így ekkor kiváltképp sok versenytársunk felfigyelt ránk és biztatta csapatunkat. Többek között Oroszországba, Ufába ismeghívást kaptunk, ahol szavakkal elmondhatatlan élmények értek. 2010-ben Ukrajnába, Donyeckbe utaztunk, ahol tisztesen helytálltunk, több nagycsapatot is magunk mögé utasítottunk.”
A nemzetközi viadalokon a debreceni tűzoltók közül Harsányi Gergő mellett a már említett Kupás Gergő vehetett részt, mellettük pedig Szabó Tibor is erős láncszemnek bizonyult. Egy csapat az ország különböző pontjairól, a tíz legjobb lánglovagból tevődik össze, akiket egy edző irányít.
„Általában valamennyi hazai versenyen a második helyen végeztem, a dobogó legfelső fokára pedig mindig Kupás Gergő állhatott, így egy egészséges rivalizálás alakult ki kettőnk között. Jó viszonyt ápolok Gerivel, tisztában vagyok vele, hogy ő jobb eredményekre képes, de a saját teljesítményemre is büszke vagyok. Külföldre a debreceni különítményből még Szabó Tibor is velünk tarthatott, mindig nagy segítséget jelentett a csapatnak. 2013-ban Franciaországban, majd néhány évvel később Ausztriában is együtt versenyeztünk. Mivel utóbbi eseményen az edzőnk agyvérzést kapott, ideiglenesen én vettem át a csapat irányítását. Közben kismotorfecskendő-szerelésben a csehek által felállított 25,14 másodperces világrekordot is megközelítettük, s később még Lengyelországban és Romániában is vetélkedtünk, tehát a világot is körbejártuk. Szerencsére sok tapasztalat van a hátam mögött, amit a mindennapi munkám során igyekszek hasznosítani.”
A tűzoltás-mentésirányítás szakirányon végzett, rajparancsnokként tevékenykedő Harsányi Gergő szerint a hivatása gyönyörű, de egyben sok felelőséggel is jár. Kiemelte, hogy a munka és a sport nehezen egyeztethető össze, mivel a balesetek és káresetek helyszínére sokat kell vonulniuk, de igyekeznek mindig gyakorolni.
„A tűzoltó-sport rendkívül összetett, a jó eredmények eléréséhez erősnek, gyorsnak, hajlékonynak kell lenni, és persze átlagon felüli állóképességgel kell rendelkezni. Biztos vagyok benne, ha észreveszem magamon, hogy öregszek és az időeredményeim is rosszabbak lesznek, akkor valószínűleg felhagyok a versenysporttal, de egyelőre még remek formában érzem magam. A családom tudja igazán, mit is jelent számomra a sport. A feleségem, Kitti nagyon sokat támogat, néhány közelebbi versenyen a helyszínen szurkolt nekem. Édesapám is megveregette már párszor a vállam, büszke az eredményeimre. Két éves fiam, Gergő egyelőre még a matchbox tűzoltóautókat tologatja, elképzelhető, hogy akár ő is ezt az utat járja majd be, de még van bőven ideje ezt átgondolni” – tette hozzá nevetve Harsányi Gergő.
A debreceniek kiválósága végül arról beszélt, a pandémiának milyen hatása lehet a tűzoltó-sportra.
„A koronavírus-járvány miatt már jó ideje versenyt sem rendeztek, így, ha megint elővesszük a felszerelést, mindent az alapokról kell kezdeni és onnan kell előre haladni. A fiatalabb nemzedéket is szeretnénk tanítani, hisz versenyek esetén ők is szóhoz juthatnak. Összességében elmondhatom, már azért is nagyon hálás vagyok, amit eddig kaptam a sporttól, de bízom benne, a jövőben még szerepelhetek néhány világeseményen.”
T.H.
Fotók: Magánarchívum